Pasik, bálnák, kakasok

Sosem szerettem az előítéleteket, sem a faji, sem a nőkkel kapcsolatosakat. Most tehetek ellenük, ezért is örülök, hogy női magazinnál dolgozom. Az írás egy férfi előítéletről szól, remekül megírva.

Amelynek tanulsága természetesen az volt, hogy a jó kakasnak létszükséglet a sok tyúk, sőt, ezt a fajfenntartás szempontjából kifejezetten hasznosnak kell tekinteni.

Zitának kapóra jött, hogy falun élnek. S habár az egy németjuhászon és a macskán kívül eddig nem tartottak állatot, hirtelen szükségét érezte, hogy baromfi is legyen a ház körül. Milyen jó, ha az ember csak hátraszalad friss tojásért az ólba, bizonygatta Péternek, aki nem látott összefüggést saját maga meg Zita friss ötlete között. Sőt, büszke volt, milyen élelmes az ő felesége.



A felismerés akkor jött, amikor a kakasnak be nem állt a csőre. Képes volt már hajnali kettőkor kukorékolni. Olyan hangja volt, mint a köszörűnek. Péter őrjöngve csapkodta hajnalonként a párnát. Zita pedig egy különösen idegborzoló ébresztő után közölte:
– Nem tudom, mi kifogásod van. Ez egy jó kakas. Nem te kukorékolsz mindig a jó kakasokról? Na, ez is egy olyan.
Péter megvilágosodott. De nem a saját, korábbi hencegéseit utálja, persze. Hanem a kakasokat. Úgy általában.






A bálna

Rózsikát nem becézik. Rózsika ugyanis nem tetszik a férjének, mióta hízni kezdett – s mióta nem tetszik, a kilói is gyarapodnak. Bánat-kilók ezek, Rózsika ugyanis nassolással pótolja, ami becézésben kimarad az életéből. Ismerős képlet ez. Tibor kilóiról nem esik szó. Pedig eshetne, lévén, hogy Tibor a felesége kiváló főztjét nem kifogásolja, hanem nagy kedvvel fogyasztja. És ez meg is látszik rajta. Rózsikának eddig ez volt egyetlen vigasza. Nem kritizált, nem mondta, hogy te sem vagy az a Chippendale fiú. Annak a kevésnek örült, ami jutott neki.




Hanem mostanában egy este, hogy Tibor a nyitva hagyott fürdőszobaajtó mögött fújtatva, prüszkölve állt a tus alatt, s kiordított, hogy mi van a száraz törülközővel, Rózsika visszavágott. Kezében a frottírral szemrevételezte férjurát, s belesűrítve minden eddig elszenvedett sértés fájdalmát, minden tapintatlan megjegyzés dühét, közölte:
– Te bálna.
Még csak a hangját sem emelte föl. A pillantásában benne volt minden. És ebben az egy szóban is: bálna. Azóta, mint Rózsika meséli, beütött a béke. Esténként lehajolnak bekötni egymás sportcipőjét. Együtt kocognak.