Kezdve az egyszerűbbel: azért lehet szeretni A mentalistát, mert jól megcsinált, okosan megírt sorozat. A főszereplő kiválasztása tökéletesen sikerült, a sármosan visszafogott, filozofikusan mély, de közvetlen, jóindulatú, hiperintelligens fickót kitűnően adja a Szívtipró gimiből (is) ismerős ausztrál Simon Baker. Ugyanez igaz a többiekre is: A szökés után végre kapott egy nem papírmasé szerepet Robin Tunney, és a rendőri csapat többi tagja, a melák zsaru, az eminens, de kicsit darabos kezdő csaj, valamint az ázsiai–amerikai nyomozó figurája mind-mind jól eltalált, hamar megszerethető.
Eddig azonban ez csak egy tucatsorozat lenne a sok közül, esély nélkül arra, amit A mentalista elért: amerikai nézettsége tavaly ősszel a Doktor House-t és a Helyszínelőket egyaránt megelőzte. Hogyan hozta ezt össze?
 |
| Fotó: RTL Klub |
A történet szerint a Simon Baker által játszott rendőrségi szakértő egy „megtért” mentalista, aki nagyon jó megfigyelő, és nincs, ismétlem, nincs szuperképessége – csupán nagyon okos, és jól ismeri az embereket. Birtokában van ugyanakkor mindazoknak a trükköknek, melyekkel a mentalisták a közönséget ámítják. Ezzel segít a rendőrségnek: a bűncselekmények, jellemzően emberölések után nyomozva, a tanúkkal beszélgetve, a helyszínt megvizsgálva mindenki előtt jön rá arra, hogy ki a gyilkos. Mindeközben pedig egy „inverz House”, azaz kedves, megértő, előzékeny, olyan ember, akit mindenki kedvel – kivéve persze az epizód végén a gyilkost, akire rámutat.
 |
| Fotó: RTL Klub |
Azt állítottam ugyanakkor, hogy ez nemcsak szórakoztató, de hasznos műsor is… és ezt komolyan gondolom. Azok után, ahogy Uri Geller nemrég lezajlott műsora kapcsán a tévében, főműsoridőben keveredett a valóság és a fikció, nagyon kellett már valaki vagy valami, hogy beletoljuk a kedves néző arcába: ezek az emberek csak ügyes bűvészek, nem olvasnak a fejedben, nem látnak a jövőbe, és igen, a kanalat is a kezükkel hajlították el. Nem titok, hogy nagyon mérges voltam, mikor azt tapasztaltam, hogy egy teljes televíziós csatorna falazott Uri Gellernek és mutatványainak. Gondolt bárki arra, hogy mivel jár, ha a második legnézettebb csatorna tényként közli a kedves nézővel, hogy Uri Geller egy emberfeletti képességekkel rendelkező csodalény? Vajon még otthon, a csukott ajtó mögött, a barátnőjének is arról áradozott Somogyi Zoltán, hogy „elszabadultak Uri energiái a stúdióban”, vagy neki azért elmondta, hogy az egyik jelölt elrontotta a trükköt, a másik meg hamarabb nyitotta ki a lakatot, mint hogy minden számot kitalált volna? Abban az országban, ahol gyűjtést rendeztek Isaura felszabadítására, ahol szívrohamot kap a piaci kofa, ha a kedvenc sorozatából brutális halállal kiírt szereplőt játszó színész hirtelen felbukkan előtte, és kér két kiló jonatánt, ott biztos szerencsés ilyet állítani a tévében?
A mentalista viszont a saját eszközével győzi le a szemfényvesztőt: népszerűbb, sikeresebb műsor, mint a dzsungelviperás-kanálhajlítós bohóckodás. Még több emberhez jut el, és megtanítja nekik, hogy a mentalizmus nem több, nem jobb, mint a kártyatrükkök, vagy a nyuszi a cilinderben. Legfeljebb modernebb azoknál. Igenis jóvá kell tenni mindazt, amit Uri Geller okozott, mert a mentalistának mondott bűvészek produkciói után megint egy ország kezdett el misztikus babonákban hinni. És persze pont a legkiszolgáltatottabbak, a kevésbé iskolázott, csak a tévéből tájékozódó réteg, amelyet könnyebb becsapni. Ők azok, akik nem tudják megnézni a YouTube-on, hogy jé, hiszen Uri németországi „utódai” A kiválasztott ottani adásaiban véletlenül takkra ugyanolyan képességekkel rendelkeznek, mint magyar kollégáik. Ugyanúgy, ugyanakkor tudják megállítani a szívverésüket, ugyanúgy csapkodnak ugyanazzal (!) a szamurájkarddal, bekötött szemmel… Uri meg fura módon mégis meglepődik, és a jelölt természetfölötti képességét dicséri, holott a sokadik országban a sokadik bűvész adja elő neki ugyanazt.
 |
| Fotó: RTL Klub |
Őszintén remélem, hogy az RTL sorozata szépen sorban eltakarítja a buta hiedelmeket. Olyan, mint amikor a keserű pirulát édes cukormázzal vonják be: a tényt, miszerint a mentalisták „csak” gyakorlott bűvészek és jó emberismerők, egy keddenként jelentkező, izgalmas, jól megcsinált krimisorozaton keresztül tudatosítja. Alanyi kanálhajlítóknak, zsebórát MUKOGGY! vezényszóval bűvölőknek, no meg persze Danny Blue-nak kötelező.
