A halál a horoszkópban

Őseink meg voltak róla győződve, hogy ahogyan a Nap vagy a Hold az égbolton napról napra újjászületik, úgy az emberi lélek is csak időlegesen tartózkodik a fizikai testben, és annak

megsemmisülése után egy másik testben ismét megszületik. Ez a feltámadás, a reinkarnálódás, a születés, a halál, az újjászületés hosszú-hosszú láncolata, mely mindaddig tart, amíg a lélek el nem éri a megvilágosodást, és hasonlóvá nem válik teremtőjéhez.

Buddha 547 élete

Alice Bailey, a 20. század egyik legnagyobb ezoterikusa a halálról a „Hét sugár” V. kötetében a következőket írta: „Az emberek szívesen megfeledkeznek arról, hogy mi minden éjjel az alvás óráiban fizikai szinten meghalunk és valahol máshol élők és tevékenyek vagyunk. …Végülis a halál csak egy közbenső időszak a fizikai szinten végzett tevékeny életek között; az ember csak hosszabb időre „elutazik”.
A napi alvás folyamata és az esetenkénti halál folyamata valójában azonos, azzal az egyetlen különbséggel, hogy az alvás idején a mágneses kötelék vagy energiaáramlás, melyen az életerők áramlanak, sértetlen marad, és a testbe való visszatérés útját alkotja. A halállal ez az életszél megtörik vagy elszakad. Ha ez történik, akkor a tudatos lényünk már nem képes a durva-fizikai testbe visszatérni, és ez a test, melyből az összetartás elve hiányzik, szétesik és feloldódik.”
A halál tehát a természet rendjéhez tartozik, és mivel a lélek örök és halhatatlan, és a test csak
a lélek börtöne, a halál azt jelenti, hogy a lélek időről-időre lecseréli elhasználódott testét, és egy új környezetben, új testben újjászületik.

A halál kérdésköre az asztrológiában tabu témának számít. Nyugaton a horoszkóp alapján végzett lelki támaszadást „életvitel segítő tanácsadásnak” nevezik. Ebben benne van az asztrológia lényege, az élettel kell foglalkozni és nem a halállal. Emiatt szinte minden asztrológus szövetség tiltja a tagjainak, hogy a halál idejéről bármiféle felvilágosítást adjanak a hozzájuk fordulóknak.
Bailey az Értekezés a fehér mágiáról című írásában azt írja, hogy „A valódi halál a törvény szerint akkor következik be, amikor a célt elértük, és az ezzel kapcsolatos tevékenységünk befejeződik.” Azaz az inkarnálódás, a lélek testet öltésének célja az, hogy a fejlődés útját járva a lélek egyre tökéletesebbé váljon a fizikai testben töltött életek során. (Buddha erről azt mondta, hogy neki 547 életre volt szüksége ahhoz, hogy eljusson a megvilágosodáshoz.) Ideális esetben a halál akkor következik be, amikor minden vállalt feladatot megoldottunk, és ezáltal a negatív karmától megszabadultunk, adósságainkat ledolgoztuk. Természetesen vannak olyan esetek, amikor nem sikerül teljesítenünk a feladatainkat.

Ezzel kapcsolatban a modern pszichológiai tapasztalatok a következőket mondják: a halál a védekező mechanizmusunk része is lehet. Sokan inkább meghalnak, mintsem szembe nézzenek problémáikkal, melyek megoldása nagy erőfeszítéseket igényelne, vagy hogy az adottságaikat kiteljesítve a szükségleteiknek legjobban megfelelő életkörülményeket teremtenének maguknak. Bár a válságok és a betegségek felhívják a figyelmüket arra, hogy helytelen úton járnak, elsődlegesen a lelki problémák miatt inkább a halált választják. Nem elsősorban az öngyilkosságról van szó; bár tulajdonképpen ez is a halálba menekülés; hanem arról, hogy a problémákkal szembeni védekezés eredményeképp hal meg idő előtt az ember.
A közvetlen ok az esetek többségében pedig a betegség. Ebben az értelemben a betegség figyelmeztetés, és ha felismerjük azt, hogy mire figyelmeztet, akkor a betegség a fejlődésünket segíti.

Egy fával a halál ellen

A statisztikai adatok szerint napjainkban a leggyakoribb halálokok sorrendben a következők:
szívbetegség, rák, agyvérzés, baleset, krónikus tüdőbaj, tüdőgyulladás, influenza, cukorbaj, öngyilkosság, májbetegségek, AIDS.
Ezeket általában az alábbiak váltják ki (szintén gyakoriság szerinti sorrendben): dohányzás, helytelen táplálkozás, testmozgás hiánya, alkohol, toxikus anyagok, lőfegyver, szexuális magatartás, drogok, járművek.
Érdekes megvizsgálni a halállal kapcsolatos területi összefüggéseket is! Az indiai asztrológia azt tanítja, hogy az egyes helyeknek, országoknak más és más a karmája. Feltűnő, hogy például öngyilkosságban Finnország vezet, a gyermekhalandóság New Yorkban gyakoribb, mint a fejlődő országokban!
Mindezekből laikusok számára is látható, hogy nem véletlen a nyugati asztrológusok ódzkodása, hiszen a halállal való foglalkozás nem egyszerű feladat. Egyesek úgy vélik, hogy az asztrológiai tanácsadás nem teljes, ha az érintett nem tudja, hogy mennyi ideig fog élni, hiszen ennek ismerete nélkül nem tudja megtervezni az életét. Részben igazuk van, de mi értelme ideje korán a halálunkkal foglalkozni? Egy jó asztrológus az élet dolgaiban sokkal nagyobb segítséget tud nyújtani, a horoszkóp segítségével nagyobb önismeretre tehetünk szert, jobban megérthetjük embertársainkat, és ha tudjuk, mi vár ránk, fel tudunk készülni a várható eseményekre. Sokkal harmonikusabban és pozitívabban élhetjük az életünket, ha kihasználjuk a kínálkozó lehetőségeinket, és nem a halálunkat próbáljuk kutatni.

Ha valakit mégis a saját elmúlása foglalkoztat, idézze fel, mit tart az ősi néphit. Azt mondják, hogy érdemes fát ültetni, mert az ember nem hal meg addig, amíg az általa elültetett fa meg nem termi első gyümölcsét.
Ha úgy gondoljuk, hogy még vannak feladataink, céljaink, amit el akarunk érni, hát ne habozzunk, ültessünk minden évben egy-egy fácskát!
Dr. Szepesi János asztrológus

Gordianus császárról jegyezték fel, hogy amikor fia sorsa felől érdeklődött, az asztrológus azt mondta, hogy „egy császár fia lesz és ő maga is császár lesz”. Majd az apa és a fiú számára is megadta a haláluk napját és módját, és azt a helyet is megjelölte, ahol haláluk be fog következni. A jóslat beteljesedett, mindketten 239. április 9-én haltak meg Karthagóban, az apa öngyilkos lett, fia pedig harcban esett el.

Pico Della Giovanni Mirandola (1463. II. 24. – 1494. XI. 17.) gróf egész életében azon volt, hogy bebizonyítsa, hogy az asztrológia babonaság. Személye felkeltette az asztrológusok érdeklődését, hárman is megjövendölték halálának idejét. Pechjére az asztrológia működik, hiszen pontosan akkor halt meg, amikorra ígérték.

A tübingeni professzor, Johann Stöffler saját halálának napját számította ki a horoszkóp segítségével. A csillagok balesetben bekövetkező halálra utaltak. A nevezetes napon, 1531. február 16-án a biztonság kedvéért otthon maradt. De amikor felállt egy székre, hogy levegyen egy könyvet a polcról, leesett és szörnyethalt.

1559-ben II. Henrik francia király egy párviadalban szerzett szemsérülés következtében halt meg. Halálát Lucas Gauricius 1556. február 5-én megjövendölte: „A 41. életévében óvakodjék a párviadaltól, mivel a csillagok a fejének megsérülésével fenyegetik, melynek következtében vagy megvakul vagy meghal.”

A legutóbbi időkben egy tunéziai asztrológus, Hassan Charni tett szert rendkívül nagy hírnévre. 1996. december 30-án az „Assarih” című hetilapban az 1997. évre vonatkozó előrejelzésében a következők szerepeltek: „Nagy-Britanniában az 1997. év legfontosabb eseménye Lady Diana fiatal korban bekövetkező halála lesz.” Még hozzátette a következőket is: „A Diana szerelmi ügyei körüli botrányok tragédiába torkollanak.” Diana 1997. augusztus 31-én halt meg máig tisztázatlan körülmények között.

Vannak, akik úgy gondolják, nincs értelme előre tudni, mikor következik be a vég, hiszen úgysem tehetünk ellene semmit. Így vélekedett Indira Gandhi is. Őt is figyelmeztették asztrológusai, hogy merényletet követnek el ellene, amelybe belehal. Azt válaszolta, ha a sors ezt szánta neki, akkor úgy kell történnie.