Az amerikai Élelmiszer-, és Gyógyszerfelügyelet, az FDA idén novemberben hagyta jóvá a világ első digitális gyógyszerének alkalmazását. Az Abilify MyCite nevű okoskapszula lényege, hogy képes valós időben figyelni, hogy a betegek beveszik-e a szükséges gyógyszereiket. Míg sokan az orvoslás jövőjének eljövetelét ünneplik, mások azon aggódnak, hogy a Nagy Testvér ezzel már a testünkbe is beférkőzhet. Lássuk, mire számíthatunk a közeli jövőben.
Az Abilify MyCite az Abilify nevű pszichiátriai problémákkal – skizofrénia, bipoláris személyiségzavar, stb. – küzdő páciensek számára felírt gyógyszer intelligens változata. A hatóanyag mellett ugyanis az okoskapszulákba került egy aprócska, homokszem méretű szenzor is, amely a gyomorsavval érintkezve aktiválódik. Az általa sugárzott jeleket egy speciális tapaszba épített antenna veszi, amelyet a páciensek bordáira ragasztanak fel kívülről. Ez a tapasz Bluetooth-kapcsolaton keresztül csatlakozik a páciens okostelefonjához, amelyen egy alkalmazás segítségével lehet leolvasni a begyűjtött adatokat. A szenzor képes érzékelni, hogy a páciens mikor vette be a gyógyszerét, mekkora adagot fogyasztott, emellett pedig számos olyan élettani funkciót is képes rögzíteni, mint a fitneszkarkötők: például az alvási mintázatot vagy a szívverést.
Bár ez a kétségtelenül modern megoldás sok páciens életét könnyítheti meg, sokan amiatt aggódnak, hogy egy ilyen, a szó szoros értelmében közeli megfigyelés súlyos visszaélésekre adhat lehetőséget. Például, elképzelhető, hogy egy mentális betegekkel foglalkozó intézetben büntetésben részesítik azokat, akiknek a szenzorai azt érzékelik, hogy hanyagolják a gyógyszeres kezelésüket.
A másik oldalon azonban komoly gazdasági hatásai is lehetnek az új módszernek. Az IMS Institute for Healthcare Informatics kutatóintézet becslései szerint ugyanis évente nagyjából százmilliárd dollárt pazarlunk el világszerte, azáltal, hogy nem megfelelően szedjük az orvosok által előírt gyógyszereket.
„Ha a páciensek nem tartják be az előírásokat, annak rendkívül komoly következményei lehetnek, ráadásul ez hatalmas költségekkel is jár az egészségügyi ellátórendszerek számára” – magyarázta a New York Times-nak dr. William Shrank, a University of Pittsburgh egészségtervezési karának orvosi igazgatója.
Mivel ez az első engedélyezett okosgyógyszer, a kiterjedtebb hatásvizsgálatokra még várni kell, eközben azonban már hasonló fejlesztések egész sora várja az FDA és más szakmai szervezetek elbírálását. A szakértők már most hangsúlyozzák, hogy rendkívül fontos az érzékeny személyes adatok védelme, hiszen a vezeték nélküli kapcsolat miatt egy rosszindulatú hacker akár a bőrünkön át is hozzáférhetne egy ilyen eszköz adataihoz.
Okosgyógyszer, kapszula, pirula
Miközben az első, szenzorokkal szerelt tablettákat valószínűleg már lenyelték a páciensek, az MIT szakértői egy olyan, hasonló eszközön dolgoznak, amely a tápcsatornánkon végighaladva gyűjt adatokat a szervezetünkről. Segítségével az orvosok könnyebben, illetve korábban felismerhetik majd különböző betegségek tüneteit. Óriási piacról van szó, a Smart Pills Technologies Market 2012 és 2017 között gyűjtött adatok alapján készült jelentés szerint ugyanis csak az idei évben közel egymilliárd dollárnyi pénzmozgás történt ilyen fejlesztések kapcsán, ami várhatóan jelentősen növekedni fog, elvégre a technológia még bőven gyerekcipőben jár.
Ennek ellenére a lenyelhető, illetve a testbe egyéb módon, könnyen beültethető képalkotó eszközökből már most is többfélét találunk, ha körülnézünk a modern orvoslás világában. Az izraeli Given Imaging nevű cég például olyan „kamerakapszulát” fejlesztett ki, amely képes nagy felbontású képeket készíteni a bélcsatornáról, így a páciensnek nem kell kellemetlen tükrözéseken részt vennie, a fotókat a kamera a páciens övére erősített eszköz közvetítésével elküldi egy számítógépre vagy táblagépre. A PillCam COLON nevű eszközt már három éve jóváhagyta az FDA és a becslések szerint azóta amerikai páciensek tízezreit vizsgálták már meg hasonló okoseszközökkel. Amellett, hogy sokkal kényelmesebb egy ilyen vizsgálat, gyorsabb és hatékonyabb is, mintha a betegeknek az ellátórendszerben kellene vándorolnia a vizsgálatról az eredményért, majd vissza az orvoshoz. Így olcsóbbá is válik a rendszer működtetése, a betegeknél pedig jelentősen megnő a gyógyulás, vagy akár a túlélés esélye is, a korán felfedezett problémák hatékonyabb kezelésének köszönhetően.
Az már most látható, hogy a már említett megoldások mellett a fejlesztések főként a gyógyszerek egyik fő célcsoportjára, az idősebb emberekre fókuszálnak. Már most is lehet olyan intelligens gyógyszeradagolókat kapni, amelyek számon tartják a beléjük töltött adagok számát és akár telefonon keresztül is tudnak figyelmeztető jelzéseket küldeni, ha a nagymama vagy a nagypapa elfelejtette bevenni a reggeli piruláját. A testben keringő okosgyógyszerek azonban ennél is többet fognak tudni: például figyelmeztetnek, ha olyan gyógyszerkombinációt szeretne bevenni a beteg, amely veszélyes vagy orvosilag nem ajánlott.
Az intelligens gyógyszeres dobozok afféle trójai falóként segíthetnek a technológia elterjesztésében. Egyelőre ugyanis sokan ódzkodnának attól, hogy kamerát, jeladót vagy bármilyen elektromos kütyüt lenyeljenek. Ha azonban látják majd, hogy milyen előnyeik vannak a digitális eszközöknek a gyógyítás terén, talán könnyebben megbarátkoznak majd az okosgyógyszerekkel is. Ezen a téren hasonló a helyzet a sebészeti robotokkal kapcsolatos hozzáálláshoz: most még a legtöbb ember valószínűleg félve feküdne egy robotsebész kése alá, néhány év múlva azonban, ha már kellő mennyiségű statisztikával lehet alátámasztani a tecnhológia biztonságos voltát, az emberek előbb-utóbb követelni fogják, hogy a precíz és fáradhatatlan gép műtse meg őket, az agyonhajszolt, túlhajtott orvosok helyett. Így valószínűsíthetjük, hogy pár év múlva már ugyanolyan természetességgel nyeljük majd le a kamerás-jeladós pirulákat, mint most a vitaminokat.