Nem tanul, nem figyel, rosszak a jegyei? – Fordulj az iskolapszichológushoz!

Sajnos az a házon belüli segítség, amit ő tud nyújtani, csak Budapesten és a nagyobb váro-sokban érhető el. Vannak olyan megyék, ahol egyáltalán nem létezik ez az állás. Nem jut rá pénz, hiányzik a státusz, gyakran az igény sem merül fel. Ide egészséges gyerekek járnak, legyintenek az önkormányzatnál és a tanári karban egyaránt, amiből csak az derül ki, hogy fogalmuk sincsen arról, mit is csinál, és mennyi mindenben tud segíteni.

Mert az iskolapszichológus egyáltalán nem csak a nehezen kezelhető gyerekekkel foglalkozik. Elsődleges feladata a tanácsadás és a segítségnyújtás, ezért munkája sokkal inkább hasonlít a vállalatszervezésben ma már elismert coachok tevékenységéhez. Munkája során olyan légkört hoz létre, amelyben könnyen megnyílnak a diákok, és sok apró gondból az ő segítségükkel nem lesz nagyobb baj. Mert az ajtajuk mindig nyitva áll, és van idejük beszélgetni. Korábban csak a minisztérium hozhatott létre ilyen státuszt, de manapság már az önkormányzatok művelődési-oktatási osztálya is eldöntheti, hogy pedagógiai szakszolgálati intézményében kíván-e alkalmazni iskolapszichológust vagy sem. Ha az igen mellett döntenek, a diákévek számos gondját megelőzhetik.
 
Segítség! Egyedül nehéz…

Márti szerencsésnek tartja magát, mert az ő iskolájában dolgozott iskolapszichológus. Folyamatos
szorongása és a felelések körüli lámpaláza miatt jutott el a tanácsadásra. Tizedik osztályba járt,
jól tanult, 4,6 volt az átlaga, édesanyja viszont ennél is jobb eredményt, minimum 4,9-et várt tőle. Mindig azt mondogatta, hogy az orvosi egyetemre csak így tud majd bejutni. Az alapvető kérdés, amit a pszichológus segítségével fel kellett tennie Mártinak, hogy miért is akar ő az orvosira menni.
A beszélgetések során lassan kiderült. A szigorú mama annak idején szintén orvos akart lenni, ám az élet úgy hozta, hogy meg kellett elégednie a középfokú végzettséggel.

A súlyos lelki terhet tetézte, hogy Márti szülei éppen válófélben voltak, és ő mint egyedüli gyerek a testvérére sem tudott támaszkodni.
Másfél éven keresztül heti rendszerességgel járt foglalkozásra az iskolapszichológushoz. Közben kiderült, hogy súlyosan depressziós, naponta hosszan elhúzódó sírással küszködik.Nagyon nehezen tudta feldolgozni édesanyja elvárásait, nemcsak az iskolai teljesítményével, hanem a pályaválasztással kapcsolatban is. A konfliktus legélesebb pontja az volt, amikor édesanyjától különköltözött egy kollégiumba. Szerencsére nem kellett egyedül meghoznia a nehéz döntést, az osztályfőnöke végig mellette állt, ebben is támogatta. Márti nagyon el volt keseredve, ráadásul három-négyféle allergiás betegsége is volt: nem ilyen kamaszkorról álmodott. Végül a foglalkozásoknak köszönhetően ha lassan is, de feloldódott erős szorongása, képes volt az édesanyjával is megbeszélni a helyzetet. És milyen érdekes, amint az óriási stressz megszűnt, szorongásával együtt az allergiás panaszai is elmúltak…

Dr. Szitó Imre iskolapszichológus

Fontos találkozás

Természetesen nem könnyű feladat elnyerni a gyerekek bizalmát. Amikor egy intézménybe iskolapszichológus érkezik, első dolga megalapozni a későbbi jó kapcsolatot az iskola többi szereplőjével. Kezdőlépésként ellátogat a szülői és a nevelési értekezletekre, ahol bemutatja azokat a területeket, ahol számíthatnak a segítségére. Az osztályba is bemehet, és beszélhet arról, hogy miért van itt. Ha már pár hete, hónapja jelen van az iskolában, akkor átvehet egy részt az osztályfőnöki órából, amikor egy aktuális kérdést ő beszél meg a gyerekekkel, esetleg valamilyen önismereti játékot játszhatnak. Itt jó esetben már közvetlenebb légkör alakul ki, amiben a gyerek könnyebben kér segítséget, hamarabb beszél a gondjairól.

– Az ismerkedés időszakában minden lehetőséget meg kell ragadnunk, hogy elfogadtassuk a pszichológust mint az iskola részét. A gyerekekhez több úton is lehet és kell is közelíteni – hangsúlyozza
dr. Szitó Imre. – Nagyon eltérő módon kerülünk kapcsolatba a tanulókkal. Van, amikor maguktól keresnek bennünket, máskor a pedagógus küldi őket. Kezdetben akkor jó egy iskolapszichológus pozíciója, ha legnagyobb számban a gyerekek fordulnak hozzá, és ehhez kapcsolódva jelenik meg munkájában a pedagógusokkal folytatott konzultáció.
De a kizárólag serdülőkorúakat befogadó iskolákban ezzel éppen ellentétes megközelítéssel lehet célba érni.
A kamasz ugyanis gyakran úgy gondolja, hogy a felnőttek nem értik meg őt, és kizárólag a kortársaihoz, barátaihoz fordulhat bizalommal.

Titkolni való szégyen?

Ha azt gondoljuk, hogy egy ilyen körültekintően megtervezett „bemutatkozást” csakis sikeres közös munka és bizalom követhet, óriásit tévedünk.

– Sajnos minden egyes esetben jelen van a stigma, a megbélyegzettség érzése: a pedagógusok és a családok is úgy gondolják, hogy akinek pszichológusra van szüksége, az beteg, de legalábbis gyenge, és képtelen önállóan megküzdeni az életével kapcsolatos problémákkal. Ez nálunk ma szégyellni való dolog. Természetesen arra kérjük a szülőket, hogy az iskolapszichológussal való találkozást ne tekintsék úgy, mintha a gyerek beteg lenne. A kérés azonban önmagában kevés, az automatizmusok működnek.

Szerencsére vannak jól bevált módszerek, amelyekkel segíthetünk a gyerekeknek. Először is meg kell tudni, hogy milyen problémák elfogadhatók az adott iskolában. Például a pályaválasztás elég nyitott problémakör, a serdülő gyerek fejlődéssel együtt járó feladata – ha ennek kapcsán beszélgetünk, az a kívülállók számára is a normalitás része. Nekünk viszont jó kiindulópont lehet – miközben mások úgy tudják, hogy pályaválasztási tanácsadásra ment pszichológushoz a gyerek, valójában egészen más dolgokat is megbeszélhetünk. Jó megoldás az is, ha a délutáni órákban jön az, aki fokozottan érzékeny mások véleményére, és azt is szeretik a diákok, ha az iskolapszichológus szobája picit félreeső helyen van. A kisgyerekek amúgy nagyjából tízéves korukig nem érzékenyek a stigmára, és miután már egyszer találkoztak velünk, nagyon szívesen jönnek.

Kicsik és nagyok

Az iskolapszichológus szobájában rengeteg gondjukat-bajukat panaszolják el a fiatalok. A kisebbeknél persze először a pedagógus jelzi, hogy valamilyen osztálymunkát zavaró viselkedést tapasztal tanítványánál. Az osztálymegfigyelést a szülő értesítése, majd a gyerekkel való rendszeres találkozás követi. Kicsiknél elsősorban az agresszivitás, a figyelemzavar és az iskolai teljesítményhez köthető szorongás jellemző. Később a partnerkapcsolat problémái, a pályaválasztási kérdések, a szeretett családtagok elvesztését követő krízis, a szülőkkel kapcsolatos konfliktusok, az öngyilkossági késztetések, depresszió során kerül kapcsolatba gyerek és pszichológus.

– Fontos feladatunk a képességek kibontakoztatása is – mondja dr. Szitó Imre. – Tehetséges gyerekeknél sokszor okoz gondot, hogy félreismerik őket – legalább ötven százalékuk nem illeszkedik be az iskolába. Gyakran problematikus a tanulásuk, akár még abban a tantárgyban is, amiben tehetségesek. Ez sok konfliktus forrása lehet, hiszen ha egy gyerek jó valamiben, akkor azt várná az ember, hogy azon az órán élénk és együttműködő. Egy tizenkét éves fiú például rendszerint szórakozott volt az irodalomórán, ugyanakkor ritka hozzászólásaiból észlelték a tanárok, hogy alapvetően értelmes gyerek. Az intelligenciavizsgálaton kiderült, hogy sok részterületen az életkorát három-négy évvel meghaladóak a képességei. Nála a többlettudás okozta a magatartásbeli gondokat. Az órán felvetődő kérdésekre fantáziavilágába menekülve egyedi válaszokat adott, ezért öntörvényűnek és figyelmetlennek tűnt. Beszélgetéseink szép lassan feloldották a benne munkáló feszültséget, majd egyéni feladatokat is kapott a tanárától, nyelvi versenyeken indult. Jóllehet nem minden fegyelmezetlennek látszó diák tehetséges, az ő esete arra példa, hogy a probléma gyors felismerésének köszönhetően sikeres diák válhatott belőle. A fenti történetből is jól látszik, hogy igazi és gyors változás akkor történhet egy nehézségekkel küzdő gyerek életében, ha a körülötte élő felnőttek mind partnerek ebben. Csakis közös problémamegoldással lehet előbbre jutni.

Az iskolapszichológus munkájában kiemelten fontos szövetséges a szülő, a szakmai konzultációra fogékony pedagógus, a diagnosztikus és terápiás hátteret nyújtó nevelési tanácsadók pszichológus szakemberei, a fejlesztőpedagógusok és az iskolai gyermekvédelmi felelős. Ha mind együtt dolgoznak, akkor sokkal könnyebb kijutni a gödörből, amiben nagyon nehéz egyedül lenni.