Vigyázat, vámpír! 8 kérdés + 8 válasz

Az energiavámpírok olyan emberek, akik képtelenek a saját energiaforrásukból táplálkozni, így mások figyelmére van szükségük ahhoz, hogy megfelelő életerőt gyűjtsenek maguknak. Ennek fő oka, hogy elszakadtak attól a belső energiaforrástól, amely minden embert táplál. Egy gyermeknek, amikor megszületik, sokáig csak egyetlen külső energiaforrásra van szüksége ahhoz, hogy életét kibontakoztassa, és ez nem más, mint az őt tápláló anya. Ha egy gyermek megkapja a megfelelő figyelmet ettől a forrástól, akkor még a leválás után nagyon sokáig nincs szüksége más külső energiaforrásra. Ha megnézünk egy 3 és 7 év közötti gyereket, azt látjuk, szakadatlan fel és alá rohangál; hihetetlen mennyiségű energiája van. Szabadon nyeri ezt az erőt környezetéből. A nehézség inkább pont az, hogy ezt a rengeteg energiát hogyan tudja levezetni. Felnőtt korban viszont éppen az ellentéte alakul ki; sok ember már nem képes a környezete szabadon nyújtott energiaforrásaiból táplálkozni, ezért állandó és örökös figyelemre van szüksége másoktól.

Az energiavámpírt legkönnyebben onnan ismerhetjük fel, ha valamilyen baja van, akkor azt nem próbálja maga orvosolni, hanem rögtön közölni akarja mással, akár telefonon, akár személyesen. Egyetlen dolgot akar, a másik ember figyelmét, sajnálatát, és végül azt, hogy oldja meg helyette a problémáját. Még akkor is, ha ez konkrétan nem lehetséges, mert olyan gonddal küzd, amit a másik ember nem tud helyette megoldani. Az energiavámpírok felismerhetők abból is, hogy rendszerint csak rosszat mondanak. Egyetlen pozitív gondolatuk sincs, bennünket lelki szemetesládának használnak. Ha telefonálnak, nem kérdezik meg, hogy jókor hívnak-e, és azt sem, hogy mi hogy vagyunk. Semmiféle kölcsönösség nincs az ilyen kapcsolatban.

Például, ugye milyen szörnyű, ugye mennyire nehéz, nem hittem volna, hogy ez velem történik. És erre azt feleljük, nagyon szörnyű, hogy veled történik. Borzasztóan sajnállak. Ilyenkor nemcsak szavakat, hanem energiát adunk neki, ami a mi finom energiatestünket gyengíti. Minél több együttérző kijelentést erőszakol ki magának, annál több energiát nyer. Tipikus mondata: „Most mit tennél a helyemben?” vagy „Sohasem gondoltam volna, hogy ennyire magamra maradok”. Amire mi rendszeresen azt válaszoljuk: dehogy vagy egyedül, mi mind veled vagyunk, majd segítünk, támogatunk, bármikor felhívhatsz engem. És máris elrabolta az energiánkat!

Mivel a vámpír rossz érzelmi állapotban van, mi, hallgatók azonosulunk vele, vagyis hasonló érzelmi állapotba kerülünk, mint ő, és energiahiánnyal küzdünk. A vámpírral való beszélgetéskor már elkezd fájni a fejünk, köhögünk, mintha influenzásak lennénk, aztán feszültek és idegesek leszünk. Nem feltétlenül azért, amit mond, hanem azért, mert az egész lényében van valami idegesítő. Hiszen a vámpírt gyakran jellemzi a túlzott érdeklődés, a túlzott figyelem, szinte a másik emberre „cuppan”. Nyomul, kérdez, és mondja, mondja, mondja, lehetetlen leállítani, elvágni a beszélgetést, valahol közbeszólni. Az ember úgy érzi, megfullad tőle. Előfordul, hogy csak tíz percig beszélünk valakivel, és utána egy óráig fáj a fejünk, kimerültek, levertek vagyunk mindattól, amit a nyakunkba zúdított. Ő pedig jól érzi magát, hiszen energiához jutott.

A legtöbb ember egyszerűen úgy védekezik, hogy miután elszívták az energiáját, önkéntelenül ő is elrabolja valaki másét. Ugyanis miután találkozik az energiavámpírral, erőtlenné válik, és úgy jut gyorsan energiához, hogy elkezdi a frissen hallott problémát tovább mondani. Például: „Képzeld, az előbb felhívott X. Y.”, majd ugyanazt a történetet elmeséli, amivel ő is sajnálatot és figyelmet akar kicsikarni a másiktól. Vagyis energiát, mert a figyelem energia. Hiszen a kommunikáció nemcsak az érzelmek szintjén zajlik, a figyelem konkrétan finom energiaáramlást is jelent. Amikor a másik emberre figyelünk, gondolatban kapcsolatban vagyunk vele. Ilyenkor a saját finom energiatestünk megnyílik a másik ember finomenergia testére – pusztán a figyelemmel -, és az energia itt „szipkázódik” el. Ha felismerjük, hogy energiavámpírral van dolgunk, szólítsuk fel, hogy hagyja abba a panaszkodást. Kérdezzük meg, tud-e valami jót mondani, történt-e vele valami jó, ami pozitív érzésekkel tölti el. És ha az illető nem tud ilyet mondani, akkor kérjük meg, hogy ne beszéljen semmiről, és mi mondjunk jó dolgokat. Ez a legegészségesebb alapállás energetikai szempontból, hiszen a jó élmények, a jó gondolatok azok, amelyek energiával töltenek fel.

Időről időre minden ember beleesik ebbe a hibába, ezért mondhatjuk, hogy az energiavámpírság általános dolog. Nyilván ha nagy baj ér bennünket, akkor nekünk is szükségünk van arra, hogy elég figyelmet és szeretetet kapjunk. De sok párkapcsolatban, pontosabban a rossz házasságokban egymás energiáinak a folyamatos rablása történik úgy, hogy a házaspár semmi másra nem használja a társát, minthogy elmondja a gondját, baját, panaszát, amire a másik a saját panaszával reagál. Ezzel egymást ideig-óráig ugyan táplálhatják, de általában mindig több energia fogy el, mint amennyi újra teremtődik. Persze mondhatjuk, hogy egy párkapcsolatban ilyenkor a másik fél reagálhat úgy, hogy de kinek másnak mondhatná el a gondját, baját, mint a társának. Ez mind rendben is van, hiszen jóban, rosszban tényleg együtt lehetünk, csak a helyes mértéket kell megtalálni, hogy meddig akarunk panaszkodni, vagy mit várunk a másiktól. Az ilyen kapcsolatokban a panaszkodó fél általában nem segítséget akar, csak energiát. Nem engedi, hogy a partnere segítsen, ő panaszkodni akar.

Ha a panasz meghallgatása után tanácsot akarnak adni, hogyan oldja meg a vámpír a problémáját. A cél az, hogy az energiavesztett állapotban lévő személyt cselekvésre ösztönözzük, például a következő kérdéseket tegyük fel neki:

– Mit fogsz most tenni?
– Ki lehetne a problémádban a segítségedre?
– Ezt most miért nekem mondod?
– Ha tehetnél valamit ebben a helyzetben, mi lenne az?
– Hogyan oldódhatna meg ez a helyzet a legegyszerűbben, mindegy, hogy ez lehetséges-e vagy sem?

Ha rossz hangulatban vagyunk vagy negatív érzéseink vannak, akkor gondoljuk meg százszor, hogy felhívjunk-e bárkit, elárasszuk-e a panaszunkkal, és a másik embertől várjuk a helyzet megoldását. Inkább foglalkozzunk önmagunkkal, keressük egyedül a megoldást, és a pozitív hírt közöljük: rájöttünk, hogyan oldjuk meg a problémát. De sok ember nem azért lesz energiavámpír, mert az akar lenni, hanem azért, mert olyan energiavesztett állapotban van, hogy nincs más lehetősége az erő nyerésére, csak ez.