Hipnózissal a vásárlási láz ellen?

A mostani hipnózis egészen más, sőt Kövesi Péter NLP-terapeuta szerint felejtsük el a „hipnózis” szót, mert amit ő végez, azt helyesebb módosult tudatállapotnak vagy transznak nevezni. Ebben az állapotban idézteti fel a Nők Lapja olvasójával, Erikával a jelen életének gyermekkoráig visszanyúló emlékeit, hogy választ kapjon arra a kérdésére: miért tartja őt hatalmában a vásárlási láz?

Vajon miért képtelen ellenállni cipőknek, ruháknak, bizsuknak, amelyekből otthon tucatnyi van, és amit aztán rendre tovább is ad? Miért vásárol, ha stressz éri? Miért iktat vásárlást akár egy túlzsúfolt napjába is, megkockáztatva, hogy fontos találkozóról, megbeszélésről késhet miatta?

Vissza a múltba

Kövesi Péter NLP-terapeuta

Kövesi Péter jegyzettömböt vesz a kezébe, és összegzi mindazt, amit Erikától hallott: a vásárlás örömet szerez; ha megveszi az új cipőt, ruhát, táskát, bizsut, attól szebbnek érzi magát, és úgy érzi, mindenki rá figyel. A terapeuta a jegyzetelés után elmagyarázza, korregressziós módszerrel vezeti vissza Erikát jelen életének azon pontjaihoz, ahol olyan események történhettek, amelyek mostani problémáját, a vásárlási lázat okozzák. A terápiás ülés végén pedig Erika olyan metódust sajátít majd el, amelynek segítségével éppen olyan kellemes érzések járják át a lelkét, mint a vásárlások pillanatában. Ha rendszeresen alkalmazza ezt a módszert, a vásárlási láz idővel várhatóan alábbhagy, és tapasztalhatja, hogy az új ruhadarabok garmadája nélkül is rendkívüli nő, akire odafigyelnek mások.

Mindenféle zenei aláfestés, vagy egyéb hókuszpókusz nélkül indul a lazítási program, majd Erika lassan módosult tudatállapotba kerül. Ennek látványos jelei vannak: keze, karjai, arca, álla tökéletesen ellazul, légzése egyenletes.

– Képzelje el maga előtt a napsütötte tengert, a víz nyugodt, szinte mozdulatlan – mondja a terapeuta -, és lássa lelki szemeivel, ahogy a víztükör fölött, a kezében tart egy követ. Most, miközben tíztől egyig számolok, lassan engedje el a követ, figyelje a csobbanását, és azt, ahogyan egyre lejjebb süllyed. Az ön tudata is éppen így kerül egyre mélyebb, tisztább állapotba. A kő a tenger fenekére érkezik, csend van és nyugalom, pihenjen meg itt egy picit… Most pedig kérem, menjen vissza az időben, és keresse meg, mikor érzett utoljára nagyon erős késztetést, hogy megvegyen valamit.

– Az elmúlt héten a férjemmel vásároltunk sísisakot. Nagyon sokan voltak az üzletben, és ami megtetszett, nem volt a méretemben. De egy másik üzletben megtaláltam ezt a darabot, ami nekem kellett.

– Mit érzett ekkor?

– Hogy ebben a darabban különleges leszek, és mindenki rám figyel majd.

– Milyen érzés járta át a testét?

– A melegség, az öröm érzete.

– Nagyon jó. Hagyja, hogy ez az örömérzet felerősödjön, és átjárja az egész testét… Most finoman meg fogom érinteni a karját, és ez az érintés segít, hogy rögzítse, elraktározza megában ezt az érzést. (Finom érintés Erika alkarján.) Ha a későbbiekben megérinti vásárlás előtt a karján ezt a pontot, ugyanezt az örömöt tudja felidézni, átérezni vásárlás nélkül is… Menjünk most még távolabb az időben, mikor volt vásárlás során hasonló érzése?

– Amikor az esküvői ruhámat próbáltam. Volt egy ruha, ami az álmaim ruhája volt, de csak kis méretben. Utána még próbálgattam ruhákat, olyat kerestem, ami nem szokványos, és egyszer csak rátaláltam egy igazán eredetire.

– Lássa maga előtt ezt a ruhát! Milyen érzés, amikor megpillantja?

– Bizsergető izgalmat érzek, amikor felveszem, különlegesnek érzem benne magam.

– Köszönöm. Merüljön bele ebbe az érzésbe… Most ismét megérintem a karját, hogy még jobban rögzítse, elraktározza megában ezt az érzést. (Finom érintés ugyanott.) Amikor megérinti majd a karján ezt a pontot, ugyanezt az örömöt, és a különlegesség érzését tudja felidézni, átérezni vásárlás nélkül is…

– Most pedig menjen vissza a gyermekkorába, amikor nem a vásárlás, hanem valami más váltja ki az örömet, a melegség és különlegesség érzését.

Hosszúra nyúló csend után Erika megszólal:

– Általános iskolai ünnepségen teljesen váratlanul meghallottam a nevem. Amikor kimentem átvenni az oklevelet, az egész osztály rám figyelt. Fogalmam sem volt, hogy miért kapom. Amikor visszamentem a padba, még akkor sem néztem meg, hanem örültem, hogy az osztálytársaim mind engem néztek, ünnepeltek, tapsoltak.

– Mi áll az oklevélen?

– Országos rajzpályázat I. helyezettje vagyok.

– Miért lepte ez meg?

– Mert a tanárom a tudtom nélkül küldte be a rajzomat, és mivel közben elköltöztünk, nem kaptam meg az értesítést, hogy nyertem, hiszen a régi címre ment. Ezért az iskolában, az osztály előtt adták át az oklevelet.

– Figyeljen erre a meglepetésszerű pillanatra, amikor olvassák a nevét! Mit érez? (Közben finoman megérinti Erika karját.)

– Különleges vagyok, mindenki rám figyel, melegség járja át a testemet.

– Vajon hányszor érezte magát különlegesnek? Hányszor érezte ezt a gyerekkori érzést, hogy mindenki önre figyel?

– Többször megpróbálom elérni.

– A különlegesség érzése az idők folyamán összekapcsolódott az új ruha vásárlásával. Amikor vásárolt valamit, és azt felvette, akkor ugyanazt élte át, mint amikor a rajzverseny díját átvette. Akkor mit viselt?

– Úttörő egyenruhát.

– Pedig az úttörő egyenruhában nem volt semmi különleges. Vagyis, Erika, ön a különleges és egyedi, pontosan úgy, ahogyan ezt akkor és ott érezte. De valami megváltozott az életében, azóta kapcsolódnak össze az új ruhák a különlegesség érzésével.

– Igen, amikor elköltöztünk a szülővárosomból a fővárosba. Mindent Debrecenben hagytam, a rokonaimat, a barátaimat, akik nemcsak szerettek, hanem elismertek. És itt, Budapesten nagyobbak a követelmények, a társaságunkban mindenki sokat elért, én is próbálok minél többet felmutatni.

– Mitől érezné magát megint különlegesnek?

– Nem tudom.

– Talán ha valamiféle alkotó tevékenységet folytatna, újra rajzolna?

– Igen, talán ezt kellene megpróbálnom.

– A következő hetekben, hónapokban az a „Debrecenben felejtett” kislány folyamatosan felébred, illetve felerősödik önben – folytatja Kövesi Péter. – Segít, hogy ezt a gyermeki tisztaságot és eredetiséget megtalálja magában. A különlegesség érzéséhez nem feltétlenül kellenek ezután már külső eszközök – ruhák, cipők, stb. -, hogy értékesnek érezze magát, vagy a figyelem önre irányuljon. Mert napról napra, hétről hétre belülről érzi majd a saját értékességét. Érintse meg most magának azt a pontot, ahol az öröm és különlegesség érzését rögzítettük, és adja át magát az érzésnek! Ha pedig úgy érzi, hogy kitörne a vásárlási láz, ezt a pontot érintse meg, a saját különlegességének érzése önti majd el, és nem fog vásárolni. Egyre jobban tudja majd értékelni magát, az egyediségét, különlegességét. És ez az érzés egyre jobban beépül az életébe, a mindennapjaiba…

Most pedig térjen vissza oda, a tenger mélyén pihenő kőhöz! A kő most átváltozik gumilabdává, és amíg egytől ötig számolok, elindul, és feljön a felszínre, a napfényre, és közben ön is visszatér az éber, hétköznapi tudatállapotába, frissen, kipihenten, energiával feltöltve, és mindaz valóra válik, amit most a transzban átélt…

Mit mutat a horoszkóp?

A jól sikerült terápiás ülés után néhány hét múlva felhívtam Erikát, hogy áll a vásárlással? Azt mondja, azóta valóban csak a legszükségesebb dolgokat veszi meg. Igaz, többször kipróbálja a karján annak a bizonyos pontnak az érintését, de hatására le tud mondani a kinézett tárgyról. Viszont már megvásárolta a rajzoláshoz szükséges eszközöket…

Ezek után kézbe vettem Erika horoszkópját, amely érdekes képet mutat. Valóban olyan személy, aki ki akar tűnni a tömegből, és a figyelem középpontjában kíván állni. Mindehhez művészi képességek társulnak, és ha ezt fejleszti, hisz önmagában, akkor olyan eredményeket érhet el, amelyekkel kitűnhet, és amitől mások különlegesnek, eredetinek tarthatják.