Lara és Darinka azonnal röhögőgörcsöt kaptak, amikor kiejtettem a bűvös szót. Kilencéves fejjel érzik, hogy ez valami olyasmi, ami nemsokára talán megérinti őket is, ám most még nevetéssel hárítanak. Darinka azt mondta, hogy ő már sok szerelmet látott, például itt, a koripályán is, majd a távolba mutat, ahol a nagyobb fiúk vannak.
„Múltkor egy fiú úgy össze volt gabalyodva egy lánnyal, mintha soha többé nem akarnák elengedni egymást. Aztán másnap ugyanez a srác egyedül sírdogált. Gondolom, ez a szerelem” – pletykálkodott nekem Darinka.
Amikor Larát kérdezem a szerelemről, a távolba mered, és csak hosszan hallgat.
Bogi szintén kilencéves, és a szerelem még nála is várat magára. Nem sok mindent sikerült megtudnom tőle, annyit azért elárult, hogy ha egyszer eljön a szerelem, az örökké fog tartani. Ahogyan a szemébe néztem, láttam, hogy amit mond, őszintén hiszi.
Úgy látszik, ma mindenki elneveti magát ezen a kulcsfontosságú kérdésen. Pedig próbálok komolyan közelíteni a témához.
Regina, Zoé és Zulejka jó barátnők, és mind a hárman szerelmesek. Ezt büszkén vállalják, ám amikor arra kérem őket, hogy egyesével meséljék el tapasztalataikat erről a mindent felforgató érzésről, egymásra mutogatnak: „Te kezdd! Neeeem, inkább te! Ne mááár!”
A nagy nevetésből végül a legfiatalabb, Regina kerül ki elsőként. „Ó, én egy éve vagyok szerelmes egy edzéstársamba. Mindig kedves volt velem, így kezdődött. Aztán egyszer hozott nekem egy csokit, én pedig rögtön beleszerettem.”
Zoénak nemrégiben ért véget az első kapcsolata. „Egyszer egy barátnőmtől óra közben kaptam egy levelet. Amikor felbontottam, láttam, hogy az a fiú küldte, akibe szerelmes vagyok. Az állt a levélben, hogy szerelmes belém. Boldogságot éreztem. Ezután sokat voltunk együtt, még moziba is elmentünk. De egyszer egy tesiórán viccből azt mondta, hogy szakít velem. Nagyon szomorú lettem, és mire elárulta, hogy csak viccelt, én kiszerettem belőle.”
Zulejka ovi óta együtt van szerelmével. Ezután már csak annyit árult el, hogy reméli, hogy az igazi szerelem örökké tud tartani.
Amikor megláttam Botit, megörültem, végre egy fiú, akit faggathatok. Örömmel el is fogadta a felkérést az interjúhoz, a téma sem riasztotta vissza, ám amikor arra került sor, hogy mondja el, mit gondol a szerelemről, vagy hogy ő élt-e már át ilyesmit, hirtelen elnémult. Én türelmesen vártam, majd annyit nagy nehezen megtudtam tőle, hogy még nem volt szerelmes, nem is érdekli a téma, és nincs is véleménye róla.
Majd felbukkant Boti apukája, aki csak annyit mondott: „Jaj, fiam, de hiszen most mondta a tanárnőd, hogy te vagy a lányok bálványa.”
„Tényleg?” – kérdezett vissza. Szeme egyértelműen felcsillant, és az eddig érdektelenségbe burkolódzó kisfiú hirtelen elpirult.
Utolsó interjúalanyom Ákos, a hősszerelmes. Azonnal mindenféle szégyenérzet nélkül vallani kezdett nekem. Első szerelme Lujza volt, akibe úgy szeretett bele, hogy sokat beszélgettek. „Beszélgettünk, beszélgettünk, aztán egyszer csak éreztem, hogy már szerelmes vagyok belé.“ Azóta belépett még egy lány az életébe. Ákos azt mondja, szerinte nem baj, ha több lányba szerelmes egy fiú. A lányok is tudnak egymásról, és nem zavarja őket.
Miközben mesél, egyszer csak felsóhajt. Érdeklődve kérdezem, mire gondol most. „Jaj, a Lujzát nagyon szeretem.“ Majd élete első korcsolyaórájára siet.