– Ugyanúgy működik, mint a varrógép – mosolyog Akasha. – Kiválasztom a tűt, amellyel dolgozni szeretnék, és felszerelem a szerkezetre. Ha megnyomom a lábammal a pedált, akkor felszívom a festéket a tűben lévő kis csőrbe, ugyanazzal a mozdulattal, amellyel a bőrbe juttatom – mutatja, és felhangzik a berregés. A tetoválógép úgy néz ki, mint egy felturbózott töltőtoll. Vajna Nikolett (Akasha) tetováló műhelyében zajlik a napi rutin. Tégelyekben készítik elő a különböző színű festékanyagokat, mások a rajzokat nézegetik: érkeznek a vendégek, akiknek hamarosan a testére kerülnek az ábrák. Alapos előkészületek után kerülhet csak a székbe a vendég.
 |
| A szép minta elkészítéséhez tehetség, a biztonsághoz gumikesztyű kell |
Hosszú és fájdalmas művelet
– Először megbeszéljük az illetővel, milyen elképzelései vannak a mintáról, amit szeretne. Ha elmeséli, miért azt választotta, olyan motívumokat tudok hozzáadni, amelyek sokkal kifejezőbbé teszik. Készítek egy tervet, amit aztán addig csiszolunk, amíg tökéletes lesz – magyarázza Akasha.
A papíron elkészült alkotás kontúrjait azután indigós módszerrel vagy szabadkézi rajzolással viszi fel a bőrre. A test áramvonalait is figyelembe kell venni, amikor a minta helyét meghatározzák. Egy nagyobb tetoválás elkészítése akár tíz-húsz alkalomig is elhúzódhat; a bonyolultsága, színei, mérete, a tetováló rutinja, technikája befolyásolja, hogy mennyi idő alatt készül el. Nem beszélve arról, hogy a vendég hogyan kezeli a bőrfelületet. A friss tetoválást babatörlőkendővel le kell törölni, majd nagyon vékonyan bekenni sebgyógyulást elősegítő kenőccsel, és végül lefóliázni.
– Ezt három napon keresztül muszáj elvégezni, napjában többször. Majd a következő négy napban csak a krémezést és a törlést kell folytatni – világosít fel Akasha, hozzátéve, hogy a szaunát, a napozást és a szoláriumot a tetoválást követő két héten belül kerülni kell, mert nagymértékben károsítja a tetovált bőrfelületet. A már gyógyult mintát is óvni kell, az erős napsugárzás ugyanis roncsolhatja a felületet és tönkreteszi a mintát. Így az nem őrzi meg a szépségét évtizedekig, hanem kifakul. A tetkónak pedig a lényegéhez tartozik, hogy egy életre szól.
– S mi a helyzet a fájdalommal?
– Egy alkalommal akár napi nyolc óráig is ki lehet húzni a műveletet, mert van fájdalomcsillapító krémünk. Elősatírozom, azaz megnyitom a tetoválandó bőrfelületet, így a krém már ki tudja fejteni a hatását, amikor rákenem.
A tetováló, aki művészi szinten műveli a szakmáját, sohasem készíti el ugyanazt a mintát több emberre, mert elveszne a tetoválás egyedi jellege. Kivétel persze, ha egy szerelmespár vagy barátok kérik a közös mintát. Az ára változó lehet szalonok között és szalonon belül is. Egy alkalom, amely három munkaórát jelent, átlagosan húszezer forint.
A harcias főnix
 |
| Misi karján minden motívumnak meghatározott jelentése van |
A szalonban már javában dolgoznak a tetoválók, amikor megérkezik Akasha vendége is, hogy folytassák az elkezdett munkát. Kucskár Mihály Tamás csoportvezető a Magyar Gazdaságfejlesztési Központban.
– Úgy öt éve érett meg bennem az elhatározás, hogy tetoválást szeretnék. Még csak halvány elképzeléseim voltak, hogy milyen mintát akarok és hova. Tavaly jött végül a konkrét ötlet, és elkezdtem szakembert keresni – kezdi mesélni a tetoválása történetét. – Bizalmas dolog, hogy kit engedek a bőrömhöz érni. Nemcsak a művész stílusa, a munkáinak a minősége fontos, hanem az is, hogy emberileg megértsük egymást.
Beavatta Akashát, hogy milyen főbb motívumokat szeretne, majd a művész a saját világa szerint öntötte formába a mintát. Így született meg a főnixmadár. Mihály meg is mutatja a karját.
– A rajz az életerős, harcias főnixet ábrázolja. A folyamatos fellángolás és elhamvadás jellemző az egész életemre. A karom belső oldalán lévő hat címerpajzsba olyan jelképek kerültek, amelyek engem jellemeznek. Itt van például a csillagjegyem, az aszcendensem. Ez pedig egy súlyos betegségből való felépülésem emléke – tudom meg Misitől. – Nem szoktam hivalkodni vele, mert a munkahelyen általában hosszú ujjú felső van rajtam. Ha mégis meglátják a kollégák, akkor észreveszem, hogy van, aki furcsállja, míg a más elfogadja. Semmiféle hátrányos megkülönböztetés nem ért még emiatt.
Ha meglátják, kirúgják?
 |
| Az arcát nem vállalta, de a tetoválását bátran felfedte |
Már nem mondható ilyen szerencsésnek a huszonöt éves, humánerőforrás-szakemberként dolgozó lány, aki örömmel mutatja meg a tetoválásait, de a munkahelyi viszonyaira tekintettel, nevét és arcát nem vállalja.
– Sok olyan munkakör létezik, ahol nem alkalmaznak tetovált munkavállalót. Pedig ennek semmi köze az egyén teljesítményéhez vagy munkamoráljához. Felelősségteljes, komoly pozícióban dolgozom, ezért megtisztelem azzal a környezetemet, hogy minden nap elegánsan öltözöm fel, a ruhámból nem lóg ki a derekam, ezért aztán a tetoválásaim sem látszódnak. Azért kell elrejteniük a hozzám hasonló munkát végző embereknek a testükön lévő rajzokat, hogy megtarthassák az állásukat – folytatja, majd rátérünk az ő tetoválásaira. Mint meséli, nem azt határozta el, hogy tetoválást szeretne, hanem, hogy mely szimbólumot akarja a „részének érezni”.
– Számos minta van a bőrömön, de egyiket sem bántam meg, mert mindegyik illik a személyiségemhez – magyarázza. – Most egy nagy tetoválás készül, amely kedvenc kortárs festőm több képének részleteiből áll. A teremtést és az élet körforgását szimbolizálja. A tervezésnél fontos szempont volt, hogy mindenképpen női tetováló rajzolja meg a mintákat, mert a motívumok, a színek annyira nőiesek.
A tetoválások kizárólag önmaga gyönyörűségére készülnek, mert egyszerűen szebbnek látja általuk a testét.
A szenvedés gyümölcse
 |
| Hodován Zsófia pszichológus hallgató |
– Azt várja el tőlünk a mai társadalmi morál, hogy különlegesek, egyediek legyünk, de mégsem mások, mert akkor kirekesztenek maguk közül – véli Hodován Zsófia, negyedéves pszichológia szakos hallgató. A diáklány a tetoválás lelki mozgatórugóit kutatva, hatvankét személyt kérdezett meg. – A férfiaknál sok esetben érvényesül egy ősi viselkedésminta: „domináns nemként” fel akarják hívni magukra a figyelmet. Talán ezért elfogadottabb, ha egy férfin látunk tetoválást. A nőknél gyakran a titokzatosságot jelképezi a bőrükre varrt jel – nem mindenki láthatja, csak a kitüntetett személy – magyarázza a kutató.
Mint mondja, sokan csak esztétikai okból, a divat miatt tetováltatnak, míg mások a valamilyen csoportba való tartozásuk megerősítéséért. De minden esetben az önkifejezés fontos eszköze. Akad olyan is, aki spirituális jeleket rakat magára, vagy a szexuális vonzerejét szeretné növelni a mintával. Gyakoriak a konkrét emléket megörökítő tetovált rajzok, mint például a halott hozzátartozó portréja.
– Sok ember döntését, hogy tetoválást viseljen a testén, valamilyen válsághelyzet előzi meg az életében. Ezek lehetnek előre meg nem jósolhatóak – válás, szakítás, munkahely elvesztése -, de fejlődési krízisek is. A huszonéves kor elején például azért tetováltatnak, mert ez segíthet belépni, beavatódni a felnőtt társadalomba, egy ősi rítust pótol. A tetoválás egyfajta küzdelem is, hiszen fájdalommal jár. A krízist átélt emberek többsége erre fókuszál közben. A lelki sérelmeikre koncentrálnak, hogy a tetoválás folyamatával „kiégessék magukból” azokat. Így válhat a bőr projektív felületté, ahol az ember belső világa megjelenhet, és megmutatható mások számára is. A bőrükön nyilvánul meg a bántalom.
Az is kiderült Hodován Zsófia kutatásaiból, hogy a nők jobban bírják a testi fájdalmat, mint a férfiak. A tetováltatás során megváltozik az illető saját testképéről alkotott véleménye, a vizsgált személyek többsége elégedettebb lett.
– A tetoválás identitást, azaz önazonosságot teremtő vagy stabilizáló folyamat. Az illető keresi helyét a világban és próbálja önmagát meghatározni – fejezi be Zsófia. – A tetováltak azt vallják, annak van igazán értéke, amiért az ember megszenved.
Még több az e heti Nők Lapjából:
