Horváth László 2012-ben szerződött Sopronba, előtte a Forrás Színházzal bejárta az országot, és a határon túli területeken is sokat játszott.
Színpadi jelenléte, karakterformáló ereje, a játékát körbevevő energiamező bizonyította, hogy nincs különbség főszerep és mellékszerep között, csak a színészen, annak hitelességén, személyiségén, őszinteségén múlik minden
– írja nekrológjában a soproni színház.
Az új társulat megalakulásakor a soproni közönség azonnal a szívébe zárta a színészt, aki John Steinbeck Egerek és emberek című drámájának főhőseként lépett színpadra.
Olyan maradandó szerepekben láthatták a nézők, mint II. Vak Béla (Petőfi Sándor: Tigris és Hiéna), Banquo (William Shakespeare: Macbeth), és többek között ő formálta meg Carlo Goldoni Két úr szolgája című komédiájában a Dottore figuráját. Színpadra lépett a színház nagy musicaljeiben, mint a My Fair Lady, A dzsungel könyve, az Aida.
Mozifilmekben és tévéjátékokban is szerepelt. Így a Morcogi, a Napfényben fürdő kastély, a Képtelen történet, a Csonka délibáb mellett Vitézy László A fekete bojtár és Kostyál Márk Kojot című alkotásaiban bizonyította, hogy a kamera előtt is képes maradandóan erős alakításokra.
Horváth László nemcsak a színpadi, hanem „azon túli teljesítményével, alázatával, emberségével, megbízhatóságával, sokoldalúságával a társulat alapembere volt, aki kézügyességének köszönhetően a színpad mögötti díszletvilág megteremtésében is szerepet vállalt”.
Szívügyének tekintette a színházi nevelési programban való részvételt, a fiatalokkal való játékot, együtt gondolkodást.