A fejvadászokkal kapcsolatban meglehetősen sok tévhit kering. A legközkeletűbb vélekedés simán egyenlőségjelet tesz az állásközvetítő és a fejvadász közé. Pedig nem mindenki fejvadász, akinek az a dolga, hogy a cégek számára megfelelő munkaerőt találjon. Sőt, a munkakeresők döntő többsége nem is kerül kapcsolatba fejvadásszal. Ezek ugyanis a legmagasabb beosztásokba, illetve a különleges szaktudást igénylő pozíciókba keresik és választják ki a jelölteket a megbízó, a cég elvárásainak megfelelően. Nem hirdetnek, hanem feltérképezik az “emberpiacot” és személyesen keresik meg az alkalmasnak ítélt jelölteket.
Beosztotti pozíciók esetén nem fejvadászok, hanem személyzeti tanácsadók kapják a megbízást. Ők már elsősorban hirdetés, illetve saját adatbázisuk alapján keresik a megfelelőnek tűnő embereket. Az első szűrés a beküldött anyagok átrágása, aki ezen átjut, általában behívják személyes beszélgetésre. További rosták után már egy többszörösen szűrt emberanyag jut el az utolsó megmérettetésig, amikor már a megbízó, vagyis az emberekre igényt tartó cég vezetői is jelen vannak. Persze ez leegyszerűsítése a folyamatnak, a procedúra teljesen más akkor, ha egy cég keres 10 új irodai alkalmazottat, illetve amikor egy frissen érkező multihoz kell a tanácsadónak biztosítania 300 embert.
A lényeg, hogy önéletrajzot beküldeni tanácsadókhoz és fejvadászokhoz is érdemes, persze utóbbiak felé csak azoknak, akik vezetői tapasztalattal rendelkeznek és ilyen pozícióra vágynak. A tanácsadók esetében nem csak épp meghirdetett állásokra, hanem azoktól függetlenül is érdemes beadni a szakmai önéletrajzot, s az online állásközvetítő portálok adatbázisaiba sem árt bekerülni.
