A külföldi sajtó darabokra szedte az anyai ágról magyar származású Swaney Elizabeth téli olimpiai szereplését. A 33 éves versenyző ugyanis úgy teljesítette a síakrobatika félcső számát, hogy egyetlen trükköt, ugrást vagy forgást sem mutatott be, a pálya vége felé már lendülete is alig volt. És ezzel persze tök utolsó lett.
A Hvg.hu összegyűjtött néhány véleményt a teljesítményével kapcsolatban. A sportágban bíróként dolgozó Steele Spence szerint például Swaney kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott az elmúlt években, és mivel ritkán bukott, meg tudta előzni azokat, akik elestek. Így nem volt mindig teljesen utolsó.
A legnagyobb erőssége valószínűleg a kitartása
– mondta róla annak az edzőközpontnak a vezetője, ahol Swaney felkészült. Chris Haslock hozzátette, a versenyző sokat edzett, fitt, de nem vállal túl sok kockázatot. Több dolog volt, amit szerettek volna, ha megcsinál, de ezeket nem tette meg.
Swaney a visszaadott kvóták újraosztása miatt indulhatott el Pjongcsangban. A kvalifikációt is teljesítette, részt vett a szükséges számú világkupaversenyen, amelyeken a legjobb 30 között végzett. Igaz, a legtöbb ilyenen az indulók száma nem is éri el a harmincat. Emiatt többen úgy vélik, hogy át kellene gondolni a feltételeket.
A selejtezőt megnyerő, illetve a második helyezett sportoló egyébként úgy nyilatkozott: ha teljesítette a kvalifikációt, akkor ott a helye az olimpián Swaney-nek is.
Az Amerikában született, most 33 éves versenyző egyébként korábban más sportágakkal is próbálkozott, evezéssel, szkeletonnal. Síelni 25 évesen kezdett, a félcsővel 2 évvel később ismerkedett meg. Ebben a számban Venezuela színeiben versenyzett, aztán lett magyar.
Kele János sportkommentátor igencsak kiakadt a szereplésén. Posztjában azt írja, Swaney akciója csupán öncélú, saját magáért való karikatúra. Szereplése pedig nevetségessé teszi a részvételre vonatkozó szabályokat és magát az olimpiát is.
Swaney azonban a trambulinról hugyozott bele az eszmébe magába: nesztek, még ugrani sem vagyok hajlandó, és, akkor mi van?!
A kommentek között vannak olyan vélemények, amelyek – akár botrányosnak ítélik a szereplést, akár elfogadják, hogy kitartással eljutott idáig – a hazai sportvezetők felelősségét is említik.
Valaki pedig azzal zárja le a vitát, hogy tulajdonképpen Swaney teljesítménye sem volt rosszabb, mint amikor a fociválogatott kikapott Feröertől.