Manapság nagyon elterjedt a kötődő nevelés, aminek az igény szerinti szoptatás (értsd: napi 8-12-szeri etetés) az egyik ismérve. A probléma az, hogy nem mindenki szeretné kötődően nevelni a gyerekét, de ennek ellenére szeretne szoptatni. Az ilyen kismamák – akik közé én is tartozom – szerintem kevés segítséget kapnak. Anélkül, hogy minden részletbe belemennék, röviden összefoglalom, hogy én hogy látom ezt a kérdést. Ez egy személyes tapasztalat, nem kívánok általánosítani, és ez a beszámoló sem a szoptatás mellett, sem ellene nem szól.
Inkább arról, hogy a kismamák mennyire ki vannak szolgáltatva a társadalmi nyomásnak és a szoptatási tanácsadók egyoldalúságának.
Értelmes nőnek tartom magam, aki elég (néha túl) sokat utána olvas a dolgoknak, és ez a szoptatással sem volt másképp. Bennem is megvolt az a berögződés, hogy a babának fontos, hogy anyatejet kapjon, a kismama szoptasson. Nagyon akartam. De most már azt gondolom, hogy ha nem jön össze, akkor sincs semmi baj. Egy hónap kellett, hogy meghozzam ezt a döntést, de sikerült.
Ahogy sok más kismama a babájával, mi is sokat szenvedtünk a szoptatással. Még egyszer: úgy indultam neki, hogy mindenképp sokáig, pontosabban, amíg kell és lehet, szeretnék szoptatni, ugyanis anyukám engem csak kevés ideig tudott szoptatni, mert nem volt elég teje. Nálam is másképp alakult, és ez részben a félre-, illetve a rossz tájékoztatásnak köszönhető.
Ami a szoptatást illeti, feltett szándékom volt, hogy az igény szerinti és az idő szerinti szoptatás közötti középutat fogom választani. Nem akartam óránként szoptatni, de nem akartam csak azért kivárni a 3 órát, és nem tíz perccel hamarabb adni a kisfiamnak enni, hogy nekem legyen igazam. Azt gondoltam, és még ma is így gondolom, hogy a kettőt összhangba lehet hozni. A babának is jó legyen, és a mamának is. De ez – utólag úgy tűnik – a tejtermelésnek nem tesz jót.
Képünk illusztráció
Többször is elapadt a tejem: fájt a szoptatás, mert a kisfiam rángatta a mellem, ami – mint utóbb kiderült – a tej elégtelen mennyisége miatt volt. Sikított, nyugtalan volt, de azért mosolygott napközben, úgyhogy mindig csak akkor jöttem rá, hogy kevesebb a tejem, amikor már több napja ment így. Nem is akartam ezen izgulni, hogy attól se apadjon tovább. És mivel ilyenkor egyre jobban rángatta a mellem, egyre jobban fájt, egyre idegesebb voltam, amitől nyilván még kevésbé volt tejem, aztán elkezdett korábban kelni éjszaka a szokásosnál, hiszen éhes volt, ettől fáradtabb voltam, megint tovább apadt a tejem, és így tovább. Ördögi kör.
Kétszer hívtam ki szoptatási tanácsadót, hátha ők mondanak valami jó megoldást, hogy ne fájjon ennyire a szoptatás, de inkább egy ingatlanközvetítőre emlékeztettek.
Több technikai tanáccsal is elláttak ugyan, amiért hálás vagyok, de egyikük sem osztotta meg velem a lehetőségek tárházát. Inkább csak azt éreztem, hogy egy szolgáltatást akarnak eladni. Azok a szoptatási tanácsadók, akik nálam jártak – de nagyon sok szoptatási fórumon is ezt tapasztaltam –, nem ajánlották fel a fejés lehetőségét, mert azzal nem „teszünk eleget” az elvárásoknak, vagyis nem növeljük a kötődést. Kizárólag arra próbáltak rábeszélni, hogy „tegyem többször a mellemre”, hordozzam, csináljak babamasszázst, és attól majd több tejem lesz. Tudtam, hogy óvatosan kell bánni velük, ezért sikeresen elengedtem a fülem mellett ezeket a mondatokat (a babamasszázst megfogadtam, de nem lett tőle több tejem), de a problémámat sajnos nem oldották meg.
A fejés lehetőségéről csak fórumokon és ismerősöktől tájékozódtam, hogy azzal is lehet valamennyire növelni a mennyiséget. Többször vágtam neki, de be kellett látnom, hogy rengeteg időt vesz igénybe a sterilizálással meg minden egyébbel együtt. Amikor úgy éreztem, hogy nő a tejmennyiség, próbáltam fokozatosan elhagyni, de sajnos nem jött be. Újra elkezdett apadni. Újra jött a fájdalom, mert megint jött a rángatás. Rengeteget hezitáltam, hogy mit csináljak. Szoptassak gyakrabban, vagy fejjek folyamatosan? Arra jutottam, hogy leszámítva azt, amikor valakinek bőségesen van teje, fejés vagy gyakori szoptatás nélkül nehéz fenntartani a rendszert.
A harmadik elapadásnál sikerült meghoznom a döntést, hogy abbahagyom a szoptatást, ha ennek ez az ára, és azóta nagyon megkönnyebbültem.
Nem fáj a mellem, a kisfiam nem éhezik, nem sikít evés közben. Ő is jobban jár egy kipihent anyukával, akinek napközben van ideje vele foglalkozni fejés és sterilizálás helyett, és nekem sem fáj a mellem folyton a sok szoptatástól, fejéstől. Persze ennek nem kell így történnie, és kívánom, hogy mindenkinek összejöjjön a szoptatás, aki akarja. De aki nem akarja MINDEN ÁRON, azt se kellene ki- és lenézni.
Több olyan fórum kéne az interneten, ami nem csak az igény szerinti szoptatásról szól, és olyan szoptatási tanácsadókra is szükség volna, akik őszintén megmondják, hogy mi a helyzet, és nem az igény szerinti szoptatást próbálják „eladni”, mert most éppen ez a divat. Hanem szembesíteni a kismamát a lehetőségekkel. Őszintén.
