A káromkodás visszaszorítására tett erőfeszítések dicséretesek, de mindig kudarcba fulladnak: a szitkozódás hagyományát minden országban politikai ideológiától függetlenül lelkiismeretesen őrizzük. Levezeti a feszültséget, felszabadít, ráadásul sehol a világon nem lehet olyan míveset káromkodni, mint szép magyar anyanyelvünkön.
Az 1940-es évekből származó plakát idején születhettek az „öreganyád térde kalácsa” vagy „a macska rúgja meg” káromkodáshelyettesítő retró szófordulatok, de mit sem értek, mert az ideg bizony bennünk ragadt. Aztán egy óvatlan pillanatban az indulatok kitörtek, mint az NDK-sok a berlini fal mögül.
