Az Alföldi Cipőgyár papucsai a ’70-es évektől fiatalok ezreinek lábán rótták az utakat, kísérték koncertekre viselőjüket, és mutatták a fiatalok kulturális identitását az átkosban – az igazi lázadók pedig még télen is hordták.
A barna színű bőrpapucs több volt, mint egy lábbeli: maga volt a forrongó ifjúság, az útkeresés és a szabadság iránti vágy. Az Alföldi papucs a szocializmusban egy szubkultúra viselete volt, egy konszolidált jelzés a világ felé a tisztább, egyszerűbb értékekre való igényre.
Egy pár remekbe szabott Alföldi papucs 1979-ben 383 Ft-ba került, és Budapesten, az Astoriánál lévő mintaboltban mindig tolongtak a zsemleszínű lábbeliért. Ezt hordták a hippik, a szabadelvű értelmiség, a macsó, az éppen férfivá érő kamasz, és ezt hordták a lányok is.
A retró papucs annyira megosztó volt, hogy ellenzői is voltak, mégpedig a konzervatív anyukák, akik nem nézték jó szemmel, ha szemük fénye ezt a konvenciók ellen menő papucsot hordta.
A strapabíró Alföldi papucs annyira népszerű volt, hogy írókat, költőket ihletett meg, de strandra egyáltalán nem volt érdemes benne elcsattogni, mert ellopták. Neked volt Alföldi papucsod?