Az állatkertekben és a vadasparkokban a nyugodt, stresszmentes életkörülmények, a szakszerűen megtervezett táplálás, az orvosi ellátás, illetve a természetes ellenségek hiánya miatt az állatok jóval tovább élnek, mint a vadonban. Hubert 2011-ben érkezett a számára „nyugdíjas szállást” nyújtó Budakeszi Vadasparkba, és már akkoriban is kifejezetten aggastyánnak számított, hiszen a vadonban egy hiúz átlagosan és legjobb esetben is csupán csak 13 évig él.
Az pedig, hogy Hubert ennyire rákontrázott az átlagéletkorra, már-már természetvédelmi küldetése is volt a vadasparknak. Ugyanis a zavaró tényezőkre különösen érzékeny hiúz állománya az ember terjeszkedése miatt hazánkban a XX. század folyamán drasztikusan lecsökkent. Hajdanán egész Európában elterjedt volt az állat, mára azonban veszélyeztetett faj, amely Magyarországon 1988-tól tartozik a fokozattan védett állatok körébe. A 80-as évektől kezdve, a szlovákiai Kárpátokból származó egyedek miatt csupán szórványos hiúz-észleléseket regisztráltak. Jelenleg a Zempléni-hegységben és az Aggteleki-karszton élnek vadon hiúzok, de az ő számuk is csupán 5-10-re becsülhető.
Fotó: Budakeszi Vadaspark/Surányi Linda
„Hatalmas büszkeség egy gondozónak, ha egy gondjára bízott állat ilyen szép kort él meg. Kiemelt figyelemmel viseltetünk a korrekorder Hubertünk iránt, fokozottan ügyelünk rá, hogy macskaféle lévén a legjobb minőségű táplálékkal lássuk el, ami az ő esetében alacsony zsírtartalmú csirkehúst jelent. Vadasparki mindennapjait Hubert rendszeres orvosi felügyelet mellett tölti, gondos előírás szerint vitaminkeverékeket, porcerősítőt és gyulladáscsökkentőt is szed, hiszen fogazata és csontozata sem a régi már. Emellett a kifutóját és a fedett emelvényét is úgy alakítottuk ki, hogy a lehető legjobban védve legyen a zavaró tényezőktől, illetve a hőségtől és az esőtől is, mert a szélsőséges időjárási körülmények bizony igencsak megviselhetik az öregecske ízületeit” – részletezte Szilágyi Zsolt, a Budakeszi Vadaspark munkatársa a hiúz ápolásának körülményeit.
