Hova mész, ha pisilni kell? Tök egyszerű: pláza, kocsma, kávézó, Meki. A rutinos budapesti tudja, hogy melyik Mekiben van kód, hol szabad a pálya, plusz Budapest szerencsére már rég kikeveredett abból a jellegű suttyóságból, ahol a pincérek csak akkor engedtek be a vécébe, ha fogyasztasz vagy külön fizetsz.
Őszintén, eszedbe jutna nyilvános vécébe menni? Fizetős is, ki tudja, milyen állapotban van, és ami a legrosszabb: vagy zárva, vagy kilométerekre van a legközelebbi. Szóval maradjunk abban: téged mérsékelten érint a pisidilemma.
Szerencsés, ha jól szituált vagy, ha látszik rajtad, hogy rendes, dolgos emberként élsz, tisztességes ruhákban, ápoltan jársz-kelsz – naná, hogy így beengednek a kocsmák és éttermek mosdóiba, és lelkifurdalás nélkül veszed a vécé felé az irányt, ahogy benyitsz a Mekibe.
Egészen addig, amíg a belvárosban vagy. Ha a külkerületekbe tartasz, például hazafelé, késő este vagy éjjel, és ott jön rád a szükség, akkor két választásod van: bokor, vagy kitartás és akaraterő. Az előbbi persze főleg a férfiaknak opció, ám ők is a több tízezres büntetést kockáztatják ezzel.
Az alapvető jogok biztosa tavasszal hozott nyilvánosságra egy jelentést, amiben siralmas állapotokról számol be. A legsúlyosabb adat pont hogy fővárosi, Budapesten ugyanis
hét kerületben egyáltalán nincs nyilvános vécé.
A rekorder a 12. kerület a maga hat vécéjével.
Sokat elárul, hogy még azt sem tudják, hány közvécé van a városban; a csatornázási művek 53-at tart fent, azokról a vécékről, amiket vállalkozások visznek, nincs nyilvántartás. A vécéhelyzet megoldásáért küzdő civilek – például A Város Mindenkié – összesen nyolcvanat számolt össze, ami azt jelenti, hogy
Budapesten minden 25 ezer lakosra jut egy vécé.
Még egy kis matek: egy egészséges ember nyolcszor megy vécére naponta. (Az évi hárommillió külföldi többször, mert ők sok sört isznak.) A fedél nélkül élők is nyolcszor mennek, és ha legálisan szeretnének pisilni (eleve abszurd a felvetés, hogy legálisan pisilni), kénytelenek (lennének) több kilométert gyalogolni és vécézésenként 150-200 forintot fizetni, már ha a személyzet beengedi őket. Ők azok, akiket kérdés nélkül penderít ki a biztonsági őr és a pincér. Nem véletlen – és nem az ő hibájuk -, hogy a turisták, akik szeretnének feljutni a Duna-rakpartról, ezzel szembesülnek:
Fotók: Neményi Márton
A buszra várakozók a Nyugatinál pedig ezt nézhetik és szagolhatják:
Maradjunk tehát annyiban, hogy súlyos a probléma, és csak a városvezetés tudná megoldani. Az alapvető jogok biztosa az említett jelentésében például kisebb győzelemként említ három új, személyzet nélküli mosdót Újbudán, amelyek éjjel-nappal nyitva lehetnek, ráadásul nincs facekontroll sem. Onnan már tényleg csak az hiányzik, hogy ingyenes legyen mind. Csak úgy, emberbarát gesztusként.
A legnagyobb baj az, hogy nincs szabályozás, azaz semmi sem kötelezi az önkormányzatokat, hogy új vécéket nyissanak és tartsanak fenn. Nincs kvóta, nincsenek minőségi követelmények. A működő vécék nyitvatartása teljesen életszerűtlen, este hat után ez várja azokat, akik amúgy bemerészkednének a bizalomgerjesztő ajtón:
A város talán legmenőbb, egyedi belsőépítészettel bíró, egyébként jól felszerelt és kedves személyzettel (természetesen magánvállalkozásban), a Városligetnél működő vécéje pedig délután ötkor bezár.
Hiába próbálkozunk az első sör után a közeli, pár éve átadott, akkor felsőkategóriás, zuhanyzóval felszerelt vécéként a sajtóban körbemutogatott intézménynél is.
A civilek tavaly ősz óta lobbiznak a helyzet rendezéséért: a legalább dupla ennyi, tovább nyitva tartó és minél olcsóbb illemhelyekért, illetve azért, hogy az önkormányzatoknak kötelességük legyen gondoskodni róluk. Akkor köztéri installációval, vécépapírral, befőttesüvegben tárolt, takarosan sorba rendezett (mű)pisivel és egy a Városháza előtt felszerelt bidével várták a főpolgármestert, aki ugyan nem jelent meg, de az erről szóló petíciót átadták. Azóta sem történt semmi.
A megmozdulás arra mindenesetre jó volt, hogy egészen groteszk, tragikomikus sztorikat gyűjtsünk be a témában. A legijesztőbb talán azé a két lányé, aki buli után sétált hazafelé egy sötét parkon keresztül, ahol meg kellett állniuk pisilni. Két közterület-felügyelő, miután titokban végignézte mindezt a bokrok mögül (!), ötezer forintra büntette őket. A megalázott egyetemisták nem fizették be a csekket, úgyhogy rendőrök szálltak ki a szülőkhöz, hogy hogy képzelik.
Egy közmunkás, aki elvileg az önkormányzat dolgozója, azt mesélte: nem engedik be a közintézményekbe, még a saját önkormányzatába sem, pedig ez elvileg kötelességük lenne. “Közmunkásos” láthatósági mellényben, egyenruhában egyébként az éttermekből is kizavarják, át kell öltöznie, akkor már megengedik neki, hogy pisiljen.
Ezt a gyakorikérdések.hu nevű, egyszerre szomorú és vicces oldalon találták válaszként:
Megtanultam visszatartani órákig is. Persze ezt nem szabadna, mert nagyon egészségtelen. Néha egy idő után el is múlt az inger, vagyis már nem annyira sürgető. Viszont mikor végre kiengedtem, utána elkezdett fájni a hasam.
(Nem tudjuk, mi volt az eredeti kérdés, talán jobb is.)
Egy fedél nélkül élő úr esete a legátlagosabb, mégis a legtanulságosabb: pisilés közben melléálltak a rendőrök, megvárták szépen, hogy végezzen, majd egyikük azt mondta:
Na, uram, ez a hugyozás nagyon sokba fog kerülni!
…és repült is a negyvenezres csekk. (A maximális büntetés ilyenkor ötvenezer, tehát, bár erről nem volt szó, lehet, hogy visszaeső volt!)
Mutatunk két pozitív példát is. Az első a személyzet nélküli, automata fülke a Bazilika mellett, amellyel kapcsolatban az ember első országimázs-élménye, hogy bár 180 forint, visszaadni nem tud.
Bent azonban kulturált környezetet és annyira automata rendszert talál, hogy sem elrontani nem tudja, sem visszaélni vele. A nem rendeltetésszerű használatot időzítő akadályozza. Természetesen éjjel-nappal nyitva – talán ez teszi igazán vonzóvá.
A másik pozitív példa csak érintőlegesen kapcsolódik, ugyanis nem közvécéről van szó. Mégis tanulságul és mintául szolgálhat.
A Kertem vécéjéről van szó, amely kívülről mindenképpen a legszebb (a Városliget egyik régi épületét fazonírozták át, meghagyva a szecessziós fentebb stílt), belülről korrekt, és ami a lényeg: bárki bemehet, bárhonnan is érkezett, akár fogyaszt, akár nem, és addig van nyitva, amíg a kocsma. (Tehát sokáig.)
Senkit sem szeretnénk arra biztatni, hogy visszaéljen ezzel, de ezekben az ínséges, sör- és üdítőigényes időkben nem tehettük meg, hogy ne ajánljuk.
