Dolgok, amikért érdemes a Szigetre menni:
- Zene;
- Napfény, szabadság;
- Csodálatos emberi testek;
- Részeg hollandokat terelgetni a pálinkastand felé, majd meghívatni magad;
- Igényes kulturális események a legkülönbözőbb műfajokban;
- Az Ikarus 556-os busza!
Beszéljünk most az utóbbiról.
Fotók: Neményi Márton
Az 1963-ban bemutatott magyar busz (a hazai formatervezés és járműipar ékköve abból az időből, amikor “még tudtak tisztességes buszokat gyártani, nem az van, mint most”) a Közlekedési Múzeum szigetes kitelepülésén tekinthető meg, járható és ülhető körbe.
Az első, ami az embert szó szerint szemen szúrja, hogy mennyire hasonló megoldásokkal dolgoztak a mérnökök az egy generációval későbbi modelleken, például az Ikarus 200-as sorozaton is – ezek ugye azok a buszok, amelyek a mai napig feltűnnek az utakon, Budapesten még 10-15 éve is jó eséllyel ilyeneket csíptünk el.
Az 556-oson tehát olyan érzés mászkálni, mintha bármelyik pillanatban elindulhatna. (Nyugi, nem fog.) Úgy, hogy egy hatvanasévek-beli buszról beszélünk.
A Sziget második/nulladik napján méltatta a járművet Vitézy Dávid múzeumigazgató. Elmondta: a lipcsei vásár után, ahol bemutatták, öt-hat év telt el, mire bevetették az utakon. 1968-ban kezdték a sorozatgyártást.
5500-at gyártottunk, ám ezek csak egy része maradt Magyarországon, szállítottunk belőle szerte Kelet-Európába, sőt Irakba, Egyiptomba, Tunéziába is.
A kiállított járművet egyébként 1978-ban vonták ki a forgalomból. Mai szemmel furcsának tűnhet, hogy egy busz még tízéves sincs, és már nyugdíjazzák is, ám Vitézy elárult egy mai szemmel csodálatos tényt:
Annak idején úgy pörgött a hazai buszgyártás, hogy simán lecserélhették az összeset hétévente.
Nézzétek meg (mondanánk, hogy ott van a klasszikus színpaddal szemben, de akkor már azt is el kellene magyaráznunk, hogy hol a klasszikus színpad, szóval maradjunk annyiban, hogy ott a térkép, használjátok!), üljetek bele, amíg ki nem űz a 48 fok, igyatok sok vizet és óvatosan a rövidekkel!
