Amikor még az internet nem terjedt el széles körben, érkezett Japánból egy őrület, a Tamagocsi. Körülbelül 76 millió példányt adtak el az eredetileg kislányoknak készült játékból : a gyártó egyfajta felkészítő, oktató jellegű játéknak szánta, amivel az anyai felelősségvállalásra szándékozta nevelni a kicsiket. Itthon inkább a háziállat tartást helyettesítette a játék.
A Tamagocsik valóban felelősségre tanították a gyerekeket , mert ha ezek a biszbaszok nem kaptak virtuális ennivalót, és elhanyagolták őket, kimúltak, beadták a kulcsot, nem lehetett újraindítani őket. Az akkori technikának megfelelően a Tamagocsik tudtak egymáshoz kapcsolódni bluetoothon keresztül, házasodni is lehetett, és ugyanúgy, mint az emberek, nem voltak örök életűek. Ha megfelelően gondoztuk, etettük őket, szépen, tisztességben megöregedtek, és eltávoztak a virtuális Mennyországba. Itthon sokan a Tamagotchi temetőben helyezték végső nyugalomra ezeket a retro csodákat.