Nagyszüleink ebben őrölték a diót a kalácshoz, és a porcukor is ebben készült. Akkoriban ugye nem voltak modern háztartási gépek, amivel időt spórolhattak volna maguknak a háziasszonyok, és őrölt diót, meg porcukrot sem lehetett kapni a boltokban – mégis minden időben elkészült, és a sütemények ízét még most is a szánkban érezzük.
A retro rézmozsár szinte minden konyha alapfelszerelése volt, és a vajling mellett várt arra, hogy diót, vagy cukrot törjünk benne kalácsok, sütemények töltelékéhez, amiket aztán a sparheltben sütöttek meg.
De a mozsár nem nagyszüleink találmánya, régen fából és kőből készült, majd később rézből, bronzból és vasból. Diót, cukrot, keleten pedig rizst őröltek vele, de festékek és gyógyszerek készítéséhez is használatos mind a mai napig. Sőt, a gasztroguruk ismét felfedezték a mozsarat! Nektek megvan még nagyi rézmozsara?