Rejtélyes állathalálok világszerte – Ez már a világvége előszele?

December végén az Arkansas folyóból nyolcvanezer haltetemet halásztak ki, szilveszter éjjelén az Arkansas állambeli Beebe városkában több ezer vörösszárnyú gulyamadár hullott alá holtan az égből, néhány nappal később Louisianában találtak több száz rejtélyesen elpusztult madarat, majd a Chesapeake-öbölben vetődött partra közel kétmillió haltetem.
Hogy mi okozta az állatok halálát, egyelőre nem tudják pontosan. A halpusztulásokat a szakemberek szerint valamilyen betegség vagy a hideg víz miatti stressz okozhatta; a gulyamadarakon talált sérülésekből pedig arra következtetnek, hogy villámlás vagy magaslégköri vihar okozhatta a tömeges pusztulást, de mások inkább a szilveszteri tűzijátékot okolják. Szintén tűzijáték miatti stressz okozhatta a svédországi csókák január eleji halálát is, a Louisianában talált madarak pedig a szakemberek szerint magasfeszültségű vezetéknek ütközhettek. Sokan azonban már az apokalipszis baljós előjeleit látják a tömeges állatpusztulásokban, és olyanok is vannak szép számmal, akik a földönkívüliek tevékenységét sejtik a különös események mögött.

A gerincesek tömeges elhullása sajnos egyáltalán nem ritka jelenség; az Amerikai Földtani Intézet honlapján található lista szerint 2010 második fél évében 90 tömeges állatpusztulás történt, ebből öt esetben legalább 1000 madár pusztult el, mint történt például 2010 őszén Houston mellett, ahol 4000, fertőzés miatt elpusztult  vízimadár tetemét találták meg.

Áramütés és mérgezés
Magyarországon tömeges madárpusztulás leginkább az elektromos légvezetékek okozta áramütés, illetve mérgezés miatt történik. „Az egyik legsúlyosabb eset 2006-ban történt” – mondja Nagy Károly, a Magyar Madártani Egyesület Monitoring Központjának vezetője. „Akkor ősszel  mintegy 200 fehér gólya pusztult el a Hajdú-Bihar megyei Újtikos határában egy rövid vezetékszakaszon áramütés következtében.” Az áramütés sok madárfajt érint. 2004-ben Tiszasüly határában az elektromos távvezeték 10 tartóoszlopa alatt 44 madártetemet, köztük 2 fekete gólyát, 3 nagy kócsagot, 21 egerészölyvet, 2 vörös vércsét, 1 barna rétihéját, szarkákat, dolmányos varjút és örvös galambot is találtak. Áramütés szempontjából a madarakra nézve legveszélyesebbek a középfeszültségű távvezetékek szigetelés nélküli tartóoszlopai, melyekből ma Magyarországon még mindig több százezer darab található. Az oszlopok szigetelése folyamatosan zajlik, leginkább a nagy fontosságú vonulási útvonalak és pihenőhelyek közelében. A 2005-ben Békés megyében történt tömeges madárpusztulásra is szomorúan emlékeznek vissza a természetbarátok; akkor Örménykút közelében több mint száz daru pusztult el. A toxikológiai vizsgálatok később kimutatták, hogy a több nemzetközi egyezmény védelme alá tartozó faj egyedeinek halálát mérgezés okozta; a darvak forgalomból bevont rágcsálóirtó miatt pusztultak el.

A mobiltelefonok is felelősek?
De nemcsak madarak és a halak pusztulnak, évek óta olvashatunk a méhek rejtélyes fogyatkozásáról is. Egy nemrég publikált tanulmány szerint egyes amerikai méhfajok állománya már 96%-kal csökkent az elmúlt évtizedekben. A tudósok ma sem tudják pontosan, mi okozta az elmúlt évek tömeges méhpusztulását, vannak, akik paraziták okozta fertőzéssel, mások a növények túlzott vegyszerezésével, a méhek életkörülményeinek változásával, és olyanok is, akik a mobiltelefonok sugárzásával magyarázzák a méhcsaládok összeomlását.

Partra vetett óriások
A híradók visszatérő, szívszaggatóan szomorú képkockáin magatehetetlen óriási testek fekszenek a part menti homokban. Állatbarátok kétségbeesetten próbálják vizes takarókkal takargatni őket, de a segítség legtöbb esetben már semmit sem ér. Sajnos a bálnák és delfinek rejtélyes partra vetődésének okát sem sikerült még kideríteni. Legutóbb november végén Írországban vetődött partra 33 gömbölyűfejű delfin, mely az ország történetének egyik legnagyobb cetpusztulása volt. Hogy mi okozhatta halálukat, számtalan teória próbálja megmagyarázni, a betegségtől kezdve a halálos erejű viharig, de vannak olyanok is, akik a Brit Királyi Tengerészetet gyanúsítják, pontosabban hajóik szonárjait, melyek akusztikus traumát okozhattak az állatoknál, és olyan szinten megzavarták az ultrahangokkal tájékozódó állatokat, hogy ez az életükbe került. 2007-ben már két évre betiltották az amerikai tengerészet szonártesztjeit, mert Kalifornia partjainál nagy valószínűséggel ez okozhatta öt bálna halálát. Több kutató szerint azonban a szonár a partközelben élő cetekre lehet hatással, míg az Írországnál partra vetődött gömbölyűfejű delfinek inkább a nyílt vizekben élnek. Esetükben az is előfordulhatott, hogy egy állat megzavarodott, s mivel nagyon erős a csoporton belüli kötelék, a többi állat is követte őt a partra.

A lemmingek nem akarnak meghalni
A lemmingek tömeges öngyilkosságát már évszázadok óta misztikum lengi körül. Pedig a jelenség valójában nem is létezik; a kis, Skandináviában élő rágcsálóknak eszük ágában sincs meghalni, csupán egy új élettér reményében vetik vízbe magukat. A lemmingekre akkor tör rá a mehetnék, amikor a populáció már olyan mértékben túlszaporodott, hogy régi élőhelyeiken a táplálékhiány miatt nincs esélyük a túlélésre. Ilyenkor megindulnak az állatok, s elszántan próbálnak bevenni minden útjukba kerülő akadályt, legyen az hegy, völgy, jéghideg vizű fjord, vagy épp a tenger, melyről azt hiszik, csak egy folyó, amit át tudnak úszni. Energiájuk azonban előbb-utóbb elfogy, s az ilyenkor vízbe vesző lemmingekről gondolják, hogy azok önként vetnek véget életüknek. Sőt évszázadokkal ezelőtt a tudósokban még az is felmerült, hogy az apró állatok azért vetik tengerbe magukat, hogy az Atlanti-óceánban megtalálják ősi hazájukat, Atlantiszt.