Gyógyulástörténet-sorozatunkban olyan emberek szólalnak meg, akiknek sikerült kilábalniuk egy kilátástalan helyzetből, egy súlyos betegségből, egy tarthatatlan egészségügyi helyzetből. Történeteink az élet sokszor váratlan fordulópontjairól és a gyógyulásban való hitről, erőről és szólnak…. Ha Te is megosztanád gyógyulásod történetét, hogy mások is erőt meríthessenek tapasztalataidból, ide várjuk leveled. Írj nekünk!
 |
Olvass tovább! Megjártam a poklot |
Az én életem valószínűleg most sokkal könnyebb lenne, ha annak idején néhány hónappal előbb kerülök a megfelelő szakorvoshoz. Bár le lehet győzni a rákot, de én túl nagy árat fizettem érte.
Kamaszkorban gyakoribb
1987 tavaszán, 14 éves koromban kezdődött: elkezdett fájni a jobb karom. Eleinte ritkán és enyhe fájdalmat éreztem, majd egyre gyakrabban és erősebben. Háziorvosunk izomlazító és fájdalomcsillapító kenőcsöt írt fel, ami valóban használt, viszont idővel odáig jutottam, hogy fájdalomcsillapító nélkül fel sem tudtam emelni a karom. Az orvos ezek után küldött el röntgenre, ahol azonnal látszott, hogy baj van. Kórházba kerültem: CT, majd biopszia következett, amelynek eredménye döbbenetes volt: oszteoszarkóma. Fel sem fogtam: csontdaganatom van. Ez a betegség főleg kamaszkorban fordul elő, amikor a csontok növekedése a leggyorsabb.
A kezelések nem hoztak eredményt
 |
| “Próbálok a körülményekhez képest teljes életet élni…” |
Azonnal elkezdték a kemoterápiás kezeléseket, de a két hónap után megismételt vizsgálatok eredménye azt mutatta, hogy hiába az erőfeszítés, a kezelések nem hozták a várt eredményt, a daganat tovább növekedett. Nagy volt a veszélye az áttéteknek, elsősorban a tüdőáttétnek, emiatt amputálni kellett a karomat. A műtét engem és családomat is borzaszóan megviselt, ráadásul ezzel a megpróbáltatásaink nem értek véget. Még egy rettenetes év következett, folytatódott a kemoterápia további 12 hónapig, annak minden nyűgével, mellékhatásával együtt. Az infúziók ágyhoz kötöttek, kihullott a hajam, folyamatos hányinger, hányás, étvágytalanság kínzott, szívproblémák jelentkeztek. Iskolába nem járhattam, a kórház és az otthonunk között ingáztam.
Egy év kínszenvedés után kezdtem helyrejönni
A kemoterápiás kezelések után lassan sikerült talpra állnom. Apránként a hajam is kinőtt, protézist kaptam (ami ugyan csak kozmetikai, de a kíváncsi tekintetektől általában megvéd), megtanultam írni bal kézzel, és újrakezdtem a középiskolát. Kontrollvizsgálatokra még évekig járnom kellett, de egy idő után egyre ritkábban. Az orvosok 5 év után engedtek el azzal, hogy meggyógyultam.
Nekem is jár a boldogság
Szerencsére a sok szenvedés után az életem szerencsésebb fordulatot vett: egyetemre kezdtem járni, azután dolgozni kezdtem és párt is találtam. Igaz, sem munkát, sem férjet nem volt könnyű találni ilyen helyzetben. Jelenleg pedig van két gyönyörű kisgyermekem, velük töltöm napjaimat. Próbálok a körülményekhez képest teljes életet élni, még ha ez gyakran nehéz is, és persze igyekszem nem gondolni a múltra. A kislányom, aki nemrég kezdett el beszélni, időnként rám néz, és elmerengve megjegyzi: „Anya, neked egy kezed van, nekem kettő!” Hamarosan következik a miért…
