A cigánykártya egy ősi, valóban kipróbált sorskártya. Nem véletlen használom rá ezt a szót. Sorsvetésre és nem jóslásra alkalmas. Sorsunk pedig az adott időpillanattól függően változik, változhat.
A cigány vetőkártya sorsvetésre alkalmas. Mindig csodálkoztam, ha olyasvalaki ült le velem szemben, aki fapofát vágva misztikus félmosollyal arra vágyakozott, hogy a kártyából mondjak meg róla mindent. Ennyi erővel azt is várhatná, hogy egy tál lecsóból mondjak jövendőt. A kártya egyszerűen nem erre való! Joker arcot vág, direkt visszafogja meglepetését, nem ad visszaigazolást, nehogy „befolyásoljon”. Az ilyen viselkedés vásári trükké alacsonyítja a sorsvetést. Ez ugyanis nem egy résztvevős játék. Ha kérdeznek a sorsot vetőtől, és az válaszol, olyan kapcsolat, olyan interakció jön létre, melyben mindkét félnek résztvevővé kell válnia. Ahogy a régész ránéz egy műtárgyra és megbecsüli annak korát, eredetét, beazonosítja stílusát, de nem tud meg azonban semmit arról a magasztos célról, amely az alkotót vezette az alkotás pillanatában, ugyanúgy kevés, ha a sötétben tapogatódzva, egyoldalúan elemzünk.
Nem tudhatja mindenki, miért is teszünk fel kérdéseket, miért is vonjuk be a „jóslást” váró személyt a fejtegető elemzésbe, áruljuk el neki előre! A sorsvető számít a vendége részvételére. Jó, ha elmondja, mire is mehet, ha a cigány vetőkártyát használja eszköznek.