 |
Aki csak egy kicsit odafigyel arra, hogy mit és mennyiért vásárol, egyre gyakrabban tapasztalhatja, ahogy egyes termékek ára sokáig nem változik, viszont nagyságuk folyamatosan csökken. Ma már klasszikus példának számít az, amit az egyik legnagyobb élelmiszer ipari cég tett a tejfölökkel. A vállalat 1999-ben nyúlt ahhoz az eszközhöz, hogy nem emelte meg a kétdecis tejföl árát, hanem lecsökkentette a pohár méretét 1,75 decire.
A joghurtok sem úszták meg
A trükk bevált, az eladások szépen nőttek, a vevők nagy részének nem tűnt fel a változás. Ezután nem meglepő, hogy a pohár mérete tovább csökkent, és hasonló folyamat játszódott le a nagyobb kiszerelésnél is, mely a félliteresből ma már nagyrészt 3,75 decisre zsugorodott. A joghurtok töpörödése is egyértelmű tendencia, de érdekes, hogy a kefirek esetében kisebb mértékű az „összemenés”. Tévedés lenne ugyanakkor azt hinni, hogy magyar specialitásról van szó. A folyamat szerte a világon lejátszódik, a mérték ugyanakkor attól függ, hogy mennyire tűnik fel a fogyasztóknak a turpisság, illetve mekkora a gyártók között a verseny. Sajnos Magyarország kitűnő terep a gyártóknak az efféle csalafintaságra, mivel egyes felmérések szerint a vevők kétharmada kizárólag ár alapján választ, azok pedig még kevesebben vannak, akik megnézik a kötelezően feltüntetendő egységárat is. Pedig a kilóra vagy literre vetített összegek lehetővé teszik a különböző kiszerelésű termékek árainak egyszerű összevetését.
De kanyarodjunk vissza a további példákhoz. Röviden azt lehet mondani, hogy amit viszonylag észrevétlenül zsugorítani lehet, azt zsugorítják is.
Tálcás átverés
Ez a tendencia a csokiszeleteknél ugyanúgy látszik, mint a szalámik kiszerelésénél. Látványos változás volt például, amikor a megszokott 10 dekás tálca helyett 8 dekásra váltott a téliszalámi. Az új verzió körtálcás lett, közben a régi, 10 dekás változat árát megemelték. Később a hagyományos tálcás változatok egy része is 8 dekás lett. A kockasajtok esetében talán még könnyebben észrevehető volt, hogy a korábban nehezen kivehető, szoruló cikkelyek elkezdtek lötyögni a dobozban.
Mindez azonban legfeljebb ügyes trükknek nevezhető, átverésnek nem. Utóbbi ott kezdődik, ha a termék kevesebb vagy kisebb, mint ami a csomagoláson szerepel. Ha például egy százas papírzsepi helyett egyszer csak 90 darabos változatot kezdenek árulni, vagy ha 20 helyett csak 19 szál cigaretta kerül a dobozba, az a megszokott ügyes trükk – vessen magára a vevő, ha nem tűnik fel neki a szám. A múlt héten azonban arról lehetett olvasni, hogy hiába volt 100 darab a csomagolásra írva, 92–96 darab közötti mennyiségek kerültek elő több csomag zsebkendőből is. Ez utóbbi már kőkemény átverés, melyet szóvá kell tenni – a gond csak az, hogy egyrészt általában csak otthon derül ki, de ott se gyakran, mivel kevesen vetemednek arra, hogy leszámolják a zsebkendőket. A zsepik amúgy is egyre vékonyabbak, sajnos egyre gyakoribb jelenség, hogy egyetlen példányt alkalmazva képtelenek ellátni funkciójukat, ami a használót igen kellemetlen és gusztustalan élményhez segíti. Ez ellen csak azzal lehet védekezni, ha legközelebb kerüljük az adott terméket és bejelentjük az esetet a fogyasztóvédőknek.
Szagos spórolás
A sort hosszasan lehetne még folytatni, de egy terméket szintén érdemes még megemlíteni. A WC-papírok minőségének romlása még a vékonyodó zsepiknél is büdösebb tapasztaláshoz vezet, ráadásul miközben a lapok minősége egyre romlik, a guriga lukának nagysága nő. A lapok amúgy is egyre lazábban tekerednek, hogy maga a termék nagyobbnak látsszon. Sajnos e termék használata mindenki számára létszükséglet, így mellőzése elég nehézkes. Nem marad más hátra, mint a rétegek számának, a lapok méretének, a lapok vastagságának, a lyuk nagyságának és a termék súlyának vizsgálata mellett a tapasztalati tényezőket is figyelembe venni a vásárláskor.
