Néha még hallom a hangját. Érzem az érintését, a parfümjét, és látom magam előtt a szemeit is, ahogy kérdőn rám néz. Ha kérdezik, azt szoktam mondani, hogy a preventív masztektómiát a férjem és a két gyerekem miatt vállaltam, hogy a lehető legtöbb időt töltsük együtt egészségben. Az igazság azonban az, hogy valójában őérte tettem; a nagymamáért.
A kétgyerekes amerikai nő, Erica Brown a harmincas évei elején járt, mikor alávetette magát egy egyszerű BRCA-1 vértesztnek. A Scary Mommy oldalán megjelent vallomásában azt írja, évekig halasztgatta a vizsgálatot, mert a szíve legmélyén tudta, hogy ő is hordozó. „Akkoriban a családalapítás volt a legfontosabb dolog, ami foglalkoztatott, nem akartam volna egy ilyen súlyos teherrel együtt élni” – magyarázza.
Erica, aki brcamama néven az Instagramon is dokumentálja élete legfontosabb küzdelmét, elárulta, imádott nagymamája hosszú évekkel azelőtt halt meg, hogy ő megtudta, BRCA-1 hordozó. „Már a diagnózis előtt hónapokkal azt mondogatta az orvosának, hogy baj van. Szinte könyörgött a hiszterektómiáért, de senki se vette őt komolyan. Csak akkor, amikor már késő volt. Amikor petefészek-daganattal diagnosztizálták.”
A kétgyerekes anya kilencéves volt, mikor a nagymamája meghalt. Azt írja, az volt élete legnehezebb időszaka. „Amikor már elviselhetetlen volt a hiánya, beszéltem hozzá. Életem minden fontos eseményéről beszámoltam neki; az érettségitől a gyerekeim születéséig.” Amikor kiderült, hogy Erica BRCA-1 pozitív, azonnal tudta, mit kell tennie.
Nem volt más lehetőségem, csak a preventív masztektómia. Ráadásul dupla. Szerencsére a férjem és a családom mindenben támogatott. Mellettem voltak, amikor azzal gyötörtem magam, hogy fogom ellátni a gyerekeimet a műtét után. És akkor is, amikor egy hónappal a műtét előtt amiatt sírtam, hogy ennek az egésznek semmi értelme.
A műtét napján Erica többet sírt, mint az addig eltelt időben összesen. Azt mondja, soha nem érezte magát olyan magányosnak, mint amikor az előkészítőben várakozott. „A férjem nem kísérhetett el, a szüleimmel együtt várt engem a szobámban. Hosszú idő után először magamra maradtam, és mint ilyenkor általában, a nagymamámhoz kezdtem beszélni, aki mint mindig, most is meggyőzött arról, hogy minden rendben lesz.”
Erica sosem fogja elfelejteni, milyen érzés volt, mikor végül betolták őt a műtőbe. „Végigsírtam az utat, közben végig hallgattam az altatóorvost, aki arról győzködött, mennyire bátor vagyok. Arra még emlékszem, hogy betoltak a műtőbe, ami fényes és hangos volt, aztán minden elsötétült. Mikor magamhoz tértem, egy teljesen új ember voltam.”
A kétgyerekes anyuka még nem ért a felépülés végére, de azt mondja, jó úton jár. A kontrollvizsgálatokról és a műtéttel járó kellemetlenségekről, illetve annak következményeiről rendszeresen oszt meg posztokat Instagram-oldalán. Azt szeretné, ha a hozzá hasonlóan BRCA-1 gént hordozó nők pontosan tudják, mi vár rájuk, ha a megelőző műtétsorozatra vállalkoznak.
