Szüleink és nagyszüleink még úgy szocializálódtak, hogy bármiből is vettek, vagy kaptak újat, az a legtöbbször a szekrényben, kredencben, esetleg a vitrinben kötött ki – a lényeg, hogy nem használták. Mindig mindenből kellett tartalék, több is, és külön tárolták azokat a dolgokat, amiket csak a vendégek fogadásakor vettek elő: tányérok, csészék, poharak, kínálótálak, megannyi holmi várta a látogatókat az év nagy részében a kredencben unatkozva.
Ezek a faragott tányérok azonban túl szépnek bizonyultak még a vendégeknek is, így nem egy háztartásban díszelgett inkább a vitrinben, mint az asztalon kínálótálként. De az is megesett, hogy a kerámia falitányérok mellett falitányérként tették közszemlére, hogy mindenki megcsodálhassa ezeket a retró remekeket.
