Vannak olyan retró díszek, tárgyak és ruhadarabok, amik felett ugyan eljárt az idő, de a mai napig velünk vannak: némelyik a szekrényben megbújva, másik közszemlére téve, de valahogy az életünk része, mert nosztalgiázni mindig jólesik. Ilyenek ezek a zsebkendők is, amiket apáink és nagyapáink használtak abban a korban, amikor – foglalkozástól függetlenül – még szövetnadrágban és ingben jártak a férfiak.
Néhány évtizede, amikor még a papír zsebkendő helyett a textil zsebkendő volt divatban, senki nem szipákolhatott rosszalló tekintetek nélkül. A nőknél a díszesebb változatok hódítottak, és legalább annyira a ridiküljük része kellett legyen, mint a piperetükör vagy a rúzs. De a férfiak sem maradhattak le: a kockás kék, zöld, bézs és barna árnyalatú zsebkendők egyike nélkül el sem indultak otthonról. Nagypapa is ilyen zsebkendőt nyújtott nekünk, ha orrot kellett fújnunk, és édesapánk is ezekhez hasonló textillel törölgette a homlokát, ha kimelegedett a nyári melegben. És mosni kellett, mert egy napnyi orrfújás után, hát, szebben nehéz mondani: beleszáradt a takony.