
![]() |
„Lekiabálta rólam a kilókat” |
Azóta intenzíven gondolkodtam rajta, és a következőkre jutottam: a női agy holisztikus, „gombolyítós”, a férfiagy lineáris, „dobozolós”. A férfi egyszerre egy dolgot csinál, egy dologra tud igazán figyelni, míg a nőnél akár 5-6 program is futhat párhuzamosan, és mindezt egyszerre átlátja. Na mármost ezek összerendezése viszont, mondjuk azt, úgynevezett „természetes kisüléseket” eredményezhet. Mennyivel jobban hangzik ez, mint a hiszti, nem?
A férfinak erre nincs szüksége, hiszen az egy dologra való figyelésen belül jóval kisebb az „összeütközési” vagy „gabalyodási” lehetőség. Szóval az a nő, amelyik él, amelyik igazán él, azaz tele van erővel, feladattal, aktivitással, annál az a normális, egészséges, ha 2-3 kicsit hisztihangulatú felcsattanás összejön egy nap. Az állandó egyenletes hangulat apátiára, depresszióra utalhat. (Vagy a totális megvilágosodottságra, annak viszont az elvonulás kedvez, nem a pörgős civilizáció.)
Most azon gondolkodom, hogy nekem összejön-e a napi 2-3 hiszti? Lazán. Nyilván nem véletlenül hív a férjem „Műsorszolgáltató Nagyiparos Mazsolának”… (Ez csak egy nevem a sok közül…) Nem beszéltem még a hiszti azon fajtájáról, amikor lightos szemrehányással van fűszerezve (ez igen erős fűszer, csak mértékkel érdemes használni, mert mindenre ráterebélyesedhet az íze…) mmm… időnként de jól tud esni! A mai reggelinél például amikor megtudtam, hogy ő már befizette az augusztusi búvárkodását, akkor azért jött egy laza szóló a részemről. Arra bezzeg tud költeni! Engem nem visz sehova! Az én szórakoztatásomon vagy nyaralásomon nem töri a fejét… Ez a hisztinek a szemrehányó típusa, ami egyébként nem igazán célravezető – bár néhány másodpercre van élvezeti értéke. Gyakorta azt tapasztalom, hogy a férfiak nem is igazán a szavakból értenek, hanem a tettekből.
Az viszont, hogy ki mennyire bírja a hisztit, bizonyos szempontból egy férfi felnőttségének a fokmérője. Aki nem bírja, még öcsisajt, vagy még nem heverte ki a korábbi túl intenzíven hisztiző nőjét… Szóval kedves leány- és asszonytársaim! Kívánok nektek éberséget a hisztizésben, hogy megtaláljátok ebben is az arany közepet!