– Szikszóról jöttünk – nyújtja a furgon menetlevelét az egyik férfi a Magyar Élelmiszerbank egyik munkatársának. – A szikszói gyerekeknek vinnénk a gyereknapi meglepetést…
Fera Gábor, az Élelmiszerbank logisztikai munkatársa már indul is, és együtt számolja az önkéntesekkel a már odahordott konzerveket, a szőlőcukrot, az üdítőt és a húsvéti csokinyuszikat, amit majd bepakolnak a teherautóba. S hogy mi „bajuk” ezeknek az élelmiszereknek? Szinte semmi. Inkább csak szépséghibásak: a konzerveket például rosszul töltötték meg, vagyis nincsenek teljesen tele, és így nem engedhetik a gyárból a kereskedőkhöz. A szőlőcukor csomagolásán a felirat hiányos, az üdítő pedig színhibás, de az íze tökéletes.
A húsvéti nyulak őrzik a minőségüket, csak hát ki venne mostanában csokinyulat? Ezért kerültek ide, az Élelmiszerbankhoz.
A szikszóiak egyébként joghurtot is kértek, és kapnának is, de sajnos nem hoztak magukkal hűtődobozokat, márpedig a cég nem adhatja ki a hűtést igénylő termékeket anélkül, főleg ebben a májusi kánikulában. Szomorúak lesznek a gyerekek, már nagyon várták a joghurtot, mondja a szikszói férfi, de sajnos ebben nincs engedmény: az Élelmiszerbank garanciát vállalt arra, hogy minden termék fogyasztásra alkalmas állapotban kerül tőlük a rászorulókhoz.
Cseh Balázs, az Élelmiszerbank elnöke azt mondja, ez is olyan probléma, amit meg kell oldaniuk: szeretnének hűtőládákat beszerezni, amit odaadhatnának a szervezeteknek, hogy azzal jöjjenek a következő szállítmányért. Közben elmagyarázza, hogy a joghurt sem hibás, hanem olyan szállítmányok szoktak érkezni, amelyek picit „ízkeveredésesek”, a mostani például a málnásról az epresről való átálláskor készült. Ezek nem kerülhetnek kereskedelmi forgalomba (bár az ízük nagyon finom), ezért ma már az ízkeveredéses joghurtokat felajánlja a gyártó az Élelmiszerbanknak, és nagyon sokan örülnek neki. Cseh Balázs épp az előző nap látogatott meg egy gyermekotthont, ahol a napi kvóta fejenként hatszáznyolcvan forint, és ebből nemigen jut joghurtra… Örültek hát kicsik-nagyok a finom csemegének.
De így került a segélyszervezethez nemrégiben több ezer túrós rudacska is: az egyik élelmiszerláncnál a logisztikusok kiszámolták, hogy nem fog elfogyni a készletük a lejáratig, ezért még fogyaszthatósági időn belül átadták a felesleget az Élelmiszerbanknak. Így aztán már nemcsak tartós szárazélelmiszerekkel gazdálkodhat a szervezet, hanem gyorsabban romló ételekkel is.
Címkézéssel, gyűjtéssel is segíthetünk
Ugye, milyen jó érzés olvasni, hogy a nagy cégek egyre felelősebben gondolkoznak, és nem a kukában végzik a termékeik, hanem előrelátóan felajánlják őket a rászorulóknak? Egyre terjed a jó példa, mert a gyártók és a kereskedők tudják, hogy az Élelmiszerbank megszervezi a szállítást, az ételek eljuttatását azokhoz, akiknek szükségük van rá, és nekik nincs több teendőjük, mint hogy megválnak az egyébként eladhatatlan készletüktől. Egyébként a civilek számára is segítséget és további lehetőséget tartogat ez a szervezet, ugyanis bárki hozhatja a minőségét még őrző tartós élelmiszert, amit felajánlana, de egyes cégek is gyűjtéseket szerveznek a dolgozóik között.
– Természetesen házi készítményeket, házi lekvárt, illetve sajtot, felvágottakat nem fogadunk el magánszemélyektől, hanem inkább tartós élelmiszereket, és persze önkéntes segítséget – magyarázza Cseh Balázs. – Megesik, hogy címkehibás árut kapunk valahonnan, olyankor például nagyon jól jön az önkéntesek segítsége: címkéznünk kell, hiszen anélkül mi sem továbbíthatjuk az élelmiszereket.
Cseh Balázsék körülbelül hatszáz magyarországi szervezettel dolgoznak együtt, ezek között vannak alapítványok, egyesületek, amelyek időseket, hajléktalanokat, gyermekotthonokat, nagycsaládosokat és más rászorulókat segítenek.
– Minden év elején pályázni lehet arra, hogy támogassunk egy-egy szervezetet – teszi hozzá az elnök. – Több önkormányzattal is együtt dolgozunk, hiszen sok faluban nem működnek civil szervezetek, az önkormányzatnál pedig pontosan tudják, kik a rászorulók. Az önkormányzatokon, civil szervezeteken keresztül körülbelül ötszázezer rászorulót tudunk alkalmanként támogatni – évi két-három alkalommal egy-egy nagyobb élelmiszercsomaggal. Amit most lát, az a gyereknapi készülődés, mert gyereknapi rendezvényekre lehetett pályázni, és így száz rendezvényen körülbelül tizenötezer gyerek kap majd egy kis gyereknapi uzsonnát, édességet, még esetleg apró játékot is.
A szív étterme
Olaszországban például a lejárt élelmiszer sem kerül automatikusan a szemétbe: lehetőség van arra, hogy azt a készletet, amelyek gyártója nyilatkozik arról, hogy a terméke a minőségmegőrzési idő lejárta után sem veszélyes bizonyos ideig az egészségre – persze nem gyorsan romló áruról van szó! –, hanem legfeljebb csak a minősége csökken egy kicsit, oda lehet adni a rászorulóknak. Cseh Balázsék is tárgyalnak efféle lehetőségről, de hozzáteszi: nem az a cél, hogy lejárt terméket adhassanak valakinek, hanem az, hogy a cégek, kereskedők időben észrevegyék, ha valami nem fog elkelni, és így időben eljuthasson az áru a rászorulókhoz. Egyébként a bank olyan magánszervezetekkel áll kapcsolatban, akik azonnal kocsit indítanak a hírre, hogy adomány érkezett. De ha másképp nem megy, hát az Élelmiszerbank munkatársai pattannak autóba, hogy azonnal kiszállítsanak egy-egy adag élelmiszert. Pályázati pénzekből, céges és magántámogatásból működnek, persze az elnök szerint ez „folyamatos küzdelem”, a munkájuk egyik legfontosabb része az „állandó pénzkunyerálás”.
A legújabb tervek között dédelgetik azt is, amit már több külföldi élelmiszerbank megvalósított.
– Szeretném követni a francia A szív étterme hálózat példáját: ők az éttermi konyhákban megmaradt főtt ételeket (de nem a vendégek maradékát!) szállítják a rászorulókhoz – álmodozik Cseh Balázs. Bár ez talán már nem is álom: erre elvileg hazánkban is lehetőség lenne, de egyelőre a szervezet nem kapott világos útmutatást a hatóságoktól, hogy milyen ételt szállíthatnának így tovább. Pedig meg tudnák oldani, hogy az étel négy órán belül az asztalra kerüljön a hajléktalanszállókban, a gyerekek és idősek otthonában és egyéb bentlakásos intézményekben.
A szervezet nyitott mindenféle további ötletre, segítségre, támogatásra. Várják olyan éttermek, boltok jelentkezését (www.elelmiszerbank.hu), amelyek vezetői szintén nem szeretik, ha az étel a kukába kerül, és segíteni akarnak másokon. (A cégek ma már nemhogy nem fizetnek áfát az adományok után, hanem még adókedvezményt is kaphatnak.) És persze olyan civilek jelentkezésének is örülnek, akik környezetükben szerveznének gyűjtést. Cseh Balázs azt mondja, sokszor a nőké a legfontosabb szerep, hiszen gyakran a nők jönnek rá: „A férjem élelmiszerláncnál/gyárban dolgozik, szólok is neki, hogy ne dobják ki a felesleget, hanem vigyék el az Élelmiszerbankhoz!” Persze leginkább azon múlik a segítség, hogy melyik cégnél dolgoznak olyan emberek, akik azt mondják a maradék/felesleges élelmiszerkészletre: ne dobjuk ki, hanem inkább keressük meg, hol van rá szükség… Cseh Balázs szerint, ha ezt az embert megtalálják, már „sínen vannak”.
Konferenciák maradéka: szendvicsek, sütemények
– Nagyon sok catering cég keres minket: a konferenciák után rengeteg szendvics, sütemény megmarad, és bár ők nem tudnak többet tenni egy telefonhívásnál, örülnének, ha nem a szemetesben végezné az étel – mondja az elnök. – Szeretnénk felállítani egy diszpécserszolgálatot: ahol egy rendezvény után megmaradt az étel egy része, csak felhívnának egy ingyenes számot, mi egy órán belül odaérnénk érte, és el is juttatnánk oda, ahol szükség van rá. Ez már ma is megoldható lenne, de be kell szereznünk hozzá az engedélyeket.
Szervezett kukázással tiltakoznak
Sydney-ben találkoztam először a szervezett kukázókkal, a freeganekkel. Reggelente, amikor futni indultam, a Bondi Beach környéki kukákat kutatták át szisztematikusan, élelmiszert és egyéb használható termékeket keresve – sok lakó már külön csomagban tette ki nekik az élelmiszert, külön zacskóban pedig a ruhákat. Egyik „freegan”, egy huszonéves lány elmondta, ők nem hajléktalanok, még állásuk is van – hanem ideológiai okokból élnek a maradékokból: védik a környezetüket, többnyire vegán életmódot folytatnak (azaz nem fogyasztanak állati eredetű élelmet, de nem is hordanak állati eredetű dolgokat, még egy bőrdzsekit sem vennének fel). Egyikük például korábban nagyon jól keresett egy informatikai cégnél, de elment szabadúszónak, mert csak annyit akart dolgozni és keresni, ami az alapszükségleteire elég. A freeganek a túlfogyasztás, az árufelhalmozás ellen tiltakoznak kukázó életmódjukkal, remélve, hogy mozgalmuk ráirányítja a figyelmet arra, hogy túl sok élelmiszert és egyéb terméket vásárolunk, viszont a rászorulókhoz még mindig kevésbé jutnak el ezek a mások számára már fölöslegessé vált árucikkek.
| Mit tehet egy civil, ha segíteni szeretne?
1. Csak annyi élelmiszert vásárol, amennyit elfogyaszt a család. |
A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- Nekünk találkozni kellett!
- Két Cserhalmi
- Könnyű húsok, gyümölcsökkel
- Egy+egy az több mint kettő
- Betegség, kórház, halál…
Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!
