Mindenáron – nem kell!
Tátrai Zsuzsa: Ha harmóniában élsz magaddal, ha mosolyogva nézel tükörbe, mert tudod, hogy nem ártasz senkinek, akkor az siker.
A sikerhez való viszonyunk – valószínűleg – annyiféle, ahányan vagyunk. Van, aki mindent feláldoz, van, aki mérlegel. Tátrai Zsuzsa szavaiból – titkárságvezető egy gyógyszergyárban, és úgy gyűjtögeti a nyelvvizsgákat, mint más a bélyeget – józan távolságtartás csendül ki.
– Tizenévesen színésznek készültem – meséli –, sokan bíztattak, gyakran hallottam, hogy tehetséges vagyok. Nem sikerült. És ma örülök, hogy így történt! Mert már tudom, hogy a színészmesterséghez kevés a tehetség. Kell némi hajlam a nyomulásra és nagy adag kudarctűrő képesség is. Belőlem ez hiányzik, azt is tudom – középkorúként nagyobb az önismeretem –, hogy a felfokozott életritmust, a rendszertelen életet sem bírtam volna. Megtanultam néhány nyelvet, élvezem a munkámat, diplomát adtam a gyerekeim kezébe, szeretem a férjemet – ő is engem, és ez nem kis “produkció” manapság! –, jól érzem magam a bőrömben. Sikeres vagyok-e? Azt hiszem. Csak másképp, mint a reflektorfényben állók. Számomra a siker a lelkünkben lakik. Ha harmóniában élsz magaddal, ha mosolyogva nézel tükörbe, mert tudod, hogy nem ártasz senkinek, és szeret a környezeted, akkor az siker.
A magas, szőke, manöken alkatú Pánczél Andrea – a tv2 reggeli adásának főszerkesztője – sem akar mindent feláldozni a sikerért. Pedig eddigi pályafutása egy nagyon mai, karcos, tehetséges ember története. Az olaszul és németül beszélő lány idegenvezetőként dolgozott, majd jelentkezett a Magyar Televízióba, amikor szerkesztő-riportert kerestek. Húszan feleltek meg. Ezután sikerrel pályázott egy németországi ösztöndíjra, s mire észbe kapott, már a német televízióban vezetett műsort. Következett az RTL Klub, majd a tv2, ráadásul Pécsett végzi a jogi egyetemet – munka mellett –, idén diplomázik.
– Andi, bevettél egy sikerpasztillát? Harmincöt évesen főszerkesztő vagy, az arcodat ismeri az ország!
 |
| Pánczél Andrea: Nem űzöm a sikert mindenáron! Soha nem nyomulok, hogy írjanak rólam, hogy címlapra kerüljek… |
– Utolsónak említed a munkádat?
– Félre ne érts! Nagyon élvezem, szeretem, de nem űzöm a sikert mindenáron. Soha nem nyomulok, hogy írjanak rólam, hogy címlapra kerüljek… Nem én! Dolgozni kell, és a siker vagy jön, vagy nem. Nem szabad erőlködni, nem érdemes sokat áldozni érte… Ha örömmel, játszva, lazán nem leszel sikeres, akkor mást kell csinálni!
 |
| Kapocs Zsóka: A modellkedés jó iskola volt. Megértettem, milyen világban élek, megtanultam eligazodni benne. |
Paul Marton, a Németországban élő, magyar származású pszichológus évtizedek óta végez megfigyeléseket sikeres és sikertelen páciensein. Szerinte korunk igazi kísérleti nyulai a nők.
– Egyrészt nagyon gyorsan képesek alkalmazkodni minden változáshoz – ez kevésbé jellemző a férfiakra –, másrészt egyszerre szeretnének megfelelni a korszellemnek és a tradícióknak. Gyárakat igazgatnak kiválóan, páratlan érzékkel kötnek üzleteket, peres ügyekben döntenek salamoni bölcsességgel, majd átzokogják az éjszakát, ha a férjük félrelép. Tapasztalatból tudom, hogy nincs magányosabb a sikeres, vezető beosztású nőnél. Fent azt várják tőle, hogy könnyen irányítható és dekoratív legyen, lent pedig agresszív karrieristát látnak benne. Ettől vagy összeomlik, vagy kemény lesz, mint az acél. Végül is megkezdődött a nők betörése a férfias pozíciókba, de a jelenség egyelőre kísérleti stádiumban van. A végső választ talán ez az évezred adja meg arra a kérdésre, ki viseli a nadrágot a sikeresnek látszó, vezetői posztokon? És kit visel meg jobban a siker? A nőt vagy a férfit?
Túl sarkos e vélemény? Netán vitára késztet? Ám az vitathatatlan, hogy a sikerre orientált, mai nők többsége célratörőbb, keményebb, mint az előző századok asszonyai. Kapocs Zsóka szépségkirálynő sem nyafka naiva, vagy butuska Barbie-baba. Tudja, mit akar, kiharcolja a sikert. Így lett első a Miss World Hungary világverseny hazai döntőjében.
– Nyolcévi munkám fekszik benne. A modellkedés jó iskola volt. Megértettem, milyen világban élek, megtanultam eligazodni benne. Nem restellem, megoperáltattam az orromat. Erről sokat beszéltek, ez jól jött. Megismerték a nevem.
– Valakinek azt mondtad, hogy mindenre képes lennél a sikerért.
– Liptai Claudia tette fel a kérdést: “Mire lennél képes a sikerért?”
Mosolyogtam egyet, belenéztem a szemébe, és azt válaszoltam: “Sok mindenre”. És itt gondoljon mindenki arra, amire akar… De még nem tenne jót nekem, ha mindent elmesélnék! Majd egyszer megírom.
– Most lejárt a mandátumod. Sajnálod?
– Miért sajnálnám? Jó érzés szépségkirálynőnek lenni, de ez nekem már kevés. Egy életem van, szeretném boldogan leélni, vagyis kihozni magamból mindazt, amire képes vagyok. Ezért jelentkeztem Gór Nagy Mária színitanodájába, felvettek. Három év múlva talán kiderül, hogy alkalmas vagyok-e a pályára. Nem adom fel egykönnyen!
– Sok minden közbejöhet. Szerelem, házasság…
– Ki van zárva! Most nem ez a fontos. Nincs párkapcsolatom, bár egy barát, olyan haverféle, jól jönne… Optimista vagyok. Nem hiszem, hogy nem kaphatom meg azt, amit nagyon akarok.
“Földönfutó” alorvos
 |
| Dr. Csókay András: A legnagyobb elismerés a gyógyult beteg! Persze, amire az amerikai és az olasz idegsebészek felfigyelnek, abban mégiscsak lehet valami. |
Dr. Csókay András adjunktus, baleseti idegsebész új műtéti módszerét előbb ismerték külföldön, mint itthon. Tavaly első díjat nyert Moszkvában, az agy- és gerincsérülésekkel foglalkozó európai kongresszuson, most pedig az Indonéziában rendezett világkongresszuson vehette át a második díjat. Ugyan öt budapesti kórház baleseti sebészetén is operál, még sincs sehol főállásban.
– Mintegy három-négyszáz beteget lehetne megmenteni évente! – jelenti ki határozottan. – Ezzel szemben négy év alatt mindössze harminchárom műtétet végezhettem. Közben nyolc szakdolgozatom is megjelent külföldön, egyet sem közöltek a magyar szakfolyóiratok… Amikor betegek haltak meg a kezem között, kétségbeesésemben jött az ötlet, a Jóisten segítségével! Szörnyű, hogy a negyven éven aluliak, elhalálozásában vezető szerepet játszik a fejsérülés. Évente másfélmillió ember hal meg a világon azért, mert másodlagos károsodásként bekövetkezik az agyduzzadás. Más csak egy kulcslépés hiányzott, az erek védelme, erre találtam megoldást. Tény, hogy már több vidéki kollégám kért tanácsot, műtétekkel is próbálkozunk, de a fővárosban még mindig tartja magát az a nézet, miszerint egy alagútépítő mérnökből lett, “földönfutó” alorvos nem jöhet rá az éralagutak védelmére. Szerencsére külföldön nem a rangomat nézik, hanem az ötlet jelentőségét. Eddig cambridge-i és olasz orvosok jelezték együttműködési szándékukat, de érdeklődnek a japánok is.
– Mindent egybevetve, sikeresnek érzi a pályáját?
– Számomra a legnagyobb elismerés a gyógyult beteg! Persze, jól jön a külföldi siker, elvégre, amire az amerikai és az olasz idegsebészek felfigyelnek, abban mégiscsak lehet valami. Sikeres vagyok-e? A négy aranyos lurkónkkal meg a hivatásommal együtt teljes, azt is mondhatjuk, sikeres az életem.
A leghűtlenebb szerető
Aki úgy érzi, hogy a csúcson van, hogy övé a siker – akár jogosan, akár érdemtelenül –, az biztos lehet abban, hogy a leghűtlenebb szerető karjaiba került. A Siker gyorsan felfedezi, hogy az okosnál van okosabb, a legszebbnél is van szebb, és a legmenőbbet kiütheti a még menőbb. Az újabb, fiatalabb, erőszakosabb. Ráadásul a csúcson tölthető idő általában rövid, és a csúcs igen veszélyes. Olyan “gonoszok” leselkednek ott, mint az irigység, magány, szorongás, elbizakodottság… Azt akarom sugallni, hogy meg se kísértsük Siker istenasszonyt? Ugyan! Csak ne feledjük, hogy csapodár és ezerarcú! Épp ezért érdemes megbecsülni az apró sikercsemetéket – jó lett a bizonyítványom, megdicsérték a ruhámat, jólesett a főztöm a családnak, kihúztam egy barátomat a bajból –, és nem érdemes arra “hajtani”, hogy mindig elsők legyünk, hogy a fény örökké ránk vetüljön. Ki emlékszik a tegnap sikerlovagjaira, akik talán mindent feláldoztak a kérészéletű ragyogásért? Senki! Hiszen csak az igazán maradandó és különleges teljesítményeket őrzi meg az emlékezet.
 |
| Bajor Imre: Az én poénjaimon nevessenek! |
– Számodra, aki az egyik legnépszerűbb, legszeretettebb magyar színész vagy, mi a siker?
– Azt, hogy az egyik legnépszerűbb, legszeretettebb magyar színész vagyok. Mindig is erre törekedtem, elértem, boldog vagyok vele.
– Akkor neked nagyon sokat jelent a siker.
– Nem nagyon sokat, hanem mindent. Mi, akik e pályát választottuk, vagy akiket e pálya választott, azért élünk, dolgozunk, küzdünk, eszünk, iszunk – na, mondjuk ezt speciel másért is… –, alszunk, szerelmeskedünk, azért veszekszünk, sértődünk, békülünk, könyöklünk, üdvözülünk, döglünk meg és támadunk fel –, hogy sikerünk legyen. Az nem baj, ha másnak is, de nekem feltétlenül! Vannak, akik ezt tagadják, szemérmeskednek, azt állítják, hogy csak szolgálni szeretnének, hogy a szívük szerint meghúzódnának a háttérben, és csak a produkció a lényeg, de én nem hiszek ezekben. Igenis, értem rajongjon a közönség, az én poénomon nevessen, az én monológomon sírjon, engem tapsoljon, és miattam váltson jegyet legközelebb!
– Igen, de mindezt el lehet érni viszonylag alpáribb eszközökkel is…
– Ideig-óráig. Öt percre, egy órára, egy évadra… Kis szerencse, kis gátlástalanság, kedvező pillanat. De tartós sikert csak kemény, kitartó munka, tökéletes szakmai felkészültség, rengeteg gyakorlás hozhat, ha ez együtt jár kellő eltökéltséggel, önbizalommal és tehetséggel.
– Te nem vágysz arra, hogy mondjuk, drámai színészként is sikereket érjél el?
– Az én képemmel? Alkatommal? Ugyan! Harmadik sírásó nem lehetnék a Hamletban. Az egész eszmei mondanivaló taccsra menne. Ahogy vannak nagyszerű drámai színészek, akik képtelenek egy poént elmondani. Adottság kérdése. Ismerem a képességeimet és a korlátaimat. Szerintem az is fontos tényezője a sikernek, hogy ne legyenek megvalósíthatatlan vágyaink. Sikerült ezt jól elmondani…?
Schmitt Petra: “Jóban vagyok önmagammal”
– Ígéretes teniszezőnek indultál, majd elvégeztél két rangos külföldi egyetemet, most egy nemzetközi marketingcég vezető munkatársa vagy. Mondd, nem a teniszben volt legegyszerűbb a siker?
– Dehogynem! Vagy nyertem, vagy vesztettem…
– És ma mi a siker számodra?
– Az, hogy jóban vagyok önmagammal. Úgy is mondhatnám, hogy egyensúly van bennem. Minden téren: testben, lélekben, fejben…
– A szüleid híres sportolók voltak. Mamád olimpiai ezüstérmes, papád olimpiai bajnok. Szerették volna, hogy sportoló légy, igyekeztek segíteni ebben. Te egyszer csak abbahagytad a versenyzést.
– Nagyon szeretem, és tisztelem a szüleimet. Mint embereket, kiváló sportolókat, szülőket… Büszke vagyok arra, amit a sportban elértek, de ez nem jelentheti azt, hogy az ő útjukat kellene követnem. Különösen becsülöm bennük, hogy ők is úgy gondolják, kinek-kinek a maga módján kell sikeresnek lennie, a maga útján kell megtalálnia önmagát, törekednie a boldogságra. Zokszó nélkül fogadták, amikor azzal álltam elő, hogy én a jövőben inkább tanulni szeretnék. Ugyanígy történt, amikor az egyetemek elvégzése után elhelyezkedtem. Hiszem, és ők is úgy vélik, hogy mindenkinek más a siker. Kinek a pénz, kinek a rang, kinek a népszerűség, kinek valamilyen eredmény, kinek a nyüzsgés, kinek a nyugalom… Számomra a belső egyensúly a legfontosabb.
– Csakhogy ezt nehéz megőrizni: akármilyen impulzus könnyen kilendíthet. Szerelem, szakítás, új lehetőség, szorongás…
– Persze, hogy alkalmanként kilendül, és jó is, hogy kilendül az ember. A lényeg, hogy visszataláljon, hogy új összhangot hozzon létre, magasabb szinten, mint azelőtt. Legyen egy olyan szilárd, belső mag, amelyre építhet. Azt nem állítom, hogy nekem már sikerült, de abban biztos vagyok, jó úton haladok…
 |
| Bauer Béla szociológus |
Bauer Béla szociológus, a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet igazgatója:
– Egyénenként változó, kinek milyen összetevőkből áll össze a sikeresség. Számít az iskolai végzettség, az anyagiak, a tudás, a külső megjelenés, a származás és a kor, amelyben élünk. Ma például egy főiskolai vagy egyetemi végzettség körülbelül annyit jelent, mint a hatvanas években egy érettségi. Egyes társadalmi csoportokban kizárólag a vagyoni gyarapodás jelenti a sikerességet, máshol a megszerzett tudás. A fiatalok szemében sem egyértelmű siker a végzettség, pénz, állás. A most érettségizők mintegy negyven százalékát érintette valamilyen formában a munkanélküliség, tehát számukra siker lehet az álláshoz jutás. A kilencvenes években született meg például a sikeres “korunk hőse, a vállalkozó”-modell, aki lehet, hogy csak kényszerből lett az, mégis látványosan és gyorsan futott be. Napjainkban vállalkozónak lenni már csak megélhetési mód. Szakmailag ma a pályamódosítók az igazán sikeresek.
A sikeres nő fogalma is állandóan változik. A rendszerváltás után többszörösére nőtt a felsőoktatásban résztvevő nők száma, ma már ők a magasabban iskolázottabbak. A sikeres nőről egy tanult, csinos családanya jut eszünkbe, aki eredményes a munkájában, sikerességét a szakmájában elértek határozzák meg. Hogy mennyire jó anya, az másodlagos.
