Csak tudnám, hogy csinálja
Sarah Jessica Parker 46 évesen végre belátta, hogy kezdi hitelét veszteni a világ legmenőbb szinglijeként. Mivel a legmenőbb státuszról esze ágában sem volt lemondani, ezért most a világ legmenőbb anyukájaként igyekszik helytállni kedvenc városában (na jó, csak részben ott, ugyanis a film New York mellett nagyrészt Bostonban játszódik). A Csak tudnám, hogy csinálja című regény még 2001-ben jelent meg, és ugyan hatalmas sikere volt, egy dolog mégis hiányzott az igazán nagy áttöréshez: nem vitték filmre időben. Sajnos 2011-re már jócskán lecsúszott arról, hogy egyfajta anti-Bridget Jonesként egy másik nőcsoport példaképévé avanzsáljon. Míg Bridgetünk ügyetlen ismerkedéseivel mulattatta azokat, akik éppen egyedülállóként éldegéltek, vagy már sokszor élték át a szingliséggel járó problémákat, addig Kate Reddy a kismamák alfája és ómegája akart lenni, de sajnos a regény dicsőségének elmúltával ez már nem sikerülhet. Mögöttes hype nélkül ugyanis hamar kiderül, hogy a film azon kívül, hogy példákkal felvértezve sorolja fel a dolgozó anyukák mindennapi kínjait (babazsúrok, időben hazaérés, bébiszitter…), nem sokat tud nyújtani. A felvázolt munkahelyi gondok nem izgalmasabbak annál, mint ami bárkivel megtörténhet, a románckísérlet főnök és alkalmazottja között pedig teljesen erőtlen és kiszámítható.
Rendezte: Douglas McGrath
Szereplők: Sarah Jessica Parker, Pierce Brosnan, Greg Kinnear, Christina Hendricks
Eredeti cím: I Don’t Know How She Does It
Forgalmazza: Big Bang Média
Értékelésünk: 3/5
Felperzselt föld
Nagyon ritka az olyan filmélmény, ami után leesett állal, könnyekben áztatott zsepik tömegével ülünk a székünkben, és még a vége-főcím legördülése után sincs erőnk ahhoz, hogy a bennünket ért sokktól kitámolyogjunk a moziteremből. A Felperzselt föld című, tavaly Oscar-díjra jelölt mozi egyike az efféle zsigeri filmélményeknek, és a hatásától sokáig nem szabadulhatunk. A sztori egy testvérpárról szól, akik sosem ismerték apjukat, és az anyjuk a végrendeleténél arra kéri őket, kutassák fel őt a soha nem látott testvérükkel egyetemben. A keresés visszaviszi őket édesanyjuk szülőföldjére, Palesztinába, ahol nemcsak a népirtások rémségeivel szembesülnek, hanem kegyetlen titkok tárulnak fel előttük anyjuk múltjával kapcsolatban.
A film párhuzamosan futtatja az anya fiatalkori megpróbáltatásainak képsorait a gyermekek kutatásával, és ez a technika annyi hitelességet és érzelmet csorgat a cselekménybe, hogy a nézője elengedhetetlenül bevonódik érzelmileg. A börtönben megkínzott nők látványa vagy a nyílt színi kivégzések elementáris erővel hatnak, és egészen rémisztő látni az emberiség eme legsötétebbik oldalát. A film a meglepően brutális végső fordulat ellenére azért hagy némi reménysugarat a nézőben, amiért nem győzünk elég hálásak lenni.
Rendezte: Denis Villeneuve
Szereplők: Lubna Azabal, Mélissa Désormeaux-Poulin, Maxim Gaudette
Eredeti cím: Incendies
Forgalmazza: Mokép
Értékelésünk: 5/5
Ismeretlen föld
A kapitalizmus bírálói elég gyakran viccelődnek azzal, hogy hamarosan majd a levegőért is fizetnünk kell. Ha itt még nem is tartunk, a világ egy-két pontján arra már volt példa, hogy még az esőért (innen a film angol címe, az Even the Rain) és a vízért is horribilis összegeket kérjenek el a lakosoktól. Az Ismeretlen föld a bolíviai zavargások idejére visz vissza bennünket, amikor az őslakosok fellázadtak az őket kizsákmányoló és a vizüket ellopó multik ellen, és hatalmas áldozatokkal járó harcba kezdtek. A film egy forgatás árnyékából mutatja be az eseményeket, ugyanis egy külföldi stáb épp akkor kezdi el forgatni a Kolumbusz-filmjét a helyi dzsungelekben, helyi statiszták segítségével, amikor kezdetét veszi a vízháború. A dolog legnagyobb hátulütője, hogy épp az indián vezért alakító férfi áll a lázadók élére…
Az Ismeretlen földnek annyi rétege van, hogy egyáltalán nem könnyű mindet kihámozni. Egyfelől párhuzamot állít a mai filmesek és Kolumbusz kizsákmányolása között, másrészt őszinte vallomás a filmezés szépségeiről és gyötrelmeiről, harmadrészt pedig megható és drámai dokumentuma egy történelmi eseménynek. Mélyen emberi történet jó néhány megható pillanattal fűszerezve.
Rendezte: Icíar Bollaín
Szereplők: Luis Tosar, Gael García Bernal, Karra Elejalde
Eredeti cím: También la Iluvia
Forgalmazza: Cirko Film – Másképp Alapítvány
Értékelésünk: 4/5
Hétköznapi pár
Kétfajta járványfilmet ismerünk. Az egyikben kutatók egy csoportja próbálja meg emberfölötti erőfeszítések árán megakadályozni a kór pusztítását (Vírus, Androméda-törzs), a másikban pedig a kórokozók társadalmi hatásai érvényesülnek (Vakság, Az ember gyermeke). A Hallam Foe alkotója, David Mackenzie egyik sorba se kívánt beállni, és helyette inkább a vészhelyzetben szövődő románcok tragédiájára koncentrált új filmjében, a Hétköznapi párban. „Egy kutató és egy séf találkozása egy világjárvány tükrében” – ezzel a mondattal lazán összefoglalható a történet, és sajnos nem is egyszerűsítettük túl a dolgot, hiszen tényleg ennyi az egész. Nincs semmi konfliktus vagy bonyodalom. Amíg McGregor és Green ismerkednek és szeretkeznek, az emberiség elveszíti az ízlelését, a hallását, a szaglását és az összes többi érzékszervét. Természetesen hőseinkkel egyetemben. Mindezt bölcselkedő narráció és nagy társadalmi tablóképek kíséretében. A film látszólag nagyon sokat akar mondani, de a helyzet az, hogy minden szava üres. Semmitmondásból jeles, és ezen még az sem segít, hogy a két főszereplő nagyon szimpatikus és szép.
Rendezte: David Mackenzie
Szereplők: Ewan McGregor, Eva Green, Connie Nielsen
Eredeti cím: Perfect Sense
Forgalmazza: Szuez Film
Értékelésünk: 2/5
