40-50 éve, amikor még nem az számított, hogy milyen márkajelzéssel ellátott ruhát viselünk, egészen más dolgokba fektettük az energiánkat – leginkább az önfeledt játékba. A rendszerváltás előtti évtizedekben nem volt annyi választási lehetőségük a szüleinknek, mint a mai szülőknek, de nem is pörögték túl, hogy mit adjanak ránk: ugyan tudtunk divatozni, de nem ez volt a fő szempont. Az óvodába a fogócskához, ugróiskolához vagy kisiskolásként a hulahoppozáshoz tökéletesen megfelelt a retró kantáros nadrág, ami nagyjából ugyanolyan volt, mint a mellettünk ülő barátunké, rövidnadrághoz, kis szoknyához szigorúan térdig felhúzott zoknit viseltünk, és a kis kockás ingek, blúzok meg az elmaradhatatlan szandálok is ugyanolyanok voltak, mint bárki másé az oviban, suliban. Nem akartunk különbözni, kitűnni, egyszerűen csak élveztük a gyerekkorunkat.
Mi is így öltöztünk!
Nők Lapja, 1967
