Murphynek nincs szerencséje az aranyszobrocskával. 2006-ban ugyan jelölték a díjra a Dreamgirlsben nyújtott alakításáért, de nem járt sikerrel, tegnap pedig kénytelen volt nagyvonalúan (bár titkon nyilván fogcsikorgatva) visszalépni a díjkiosztó házigazdájának szerepköréből is.
Kényszerű döntését éppen annak a rendezőnek (Brett Ratner) köszönheti, aki esélyt adott neki egy valamirevaló visszatérésre a Hogyan lopjunk felhőkarcolót? című mozival. Ratner volt ugyanis a 84., jövőre esedékes Oscar-díjkiosztó egyik producere, egészen addig, amíg el nem gáncsolta magát új filmjének bemutatóján. A premieren elhangzó kérdések egyikére széles vigyorral csak így legyintett: „Próba? A próba buziknak való!” Több sem kellett a közönségnek: néhányan azonnal kivonultak a teremből. Ratner a felzúdulásra látványos és erősen izzadságszagú vezeklésbe fogott. Lemondott az Oscar-gála produceri posztjáról, bocsánatot kért a bárgyú és bántó vicc miatt, ezenfelül kilátásba helyezte, hogy egy, a melegek kigúnyolása elleni kampányba fog kezdeni, a témához kapcsolódó tévéműsorokkal. El sem merjük képzelni, hogy mit láthatnánk ezekben a tévéműsorokban, és hogy magyar mintára megkezdi-e a rendező az iskolák végiglátogatását megelőzési célú előadásokkal. Az viszont már szintén csak a képzeletünké marad, hogy Eddie Murphy hogyan vezette volna az Akadémia gáláját. Pedig Murphy izgatottan várta a lehetőséget: „Amikor megtudtam, hogy engem fognak felkérni, majd kibújtam a bőrömből, de most már inkább parázok. Ez lesz pályafutásom egyik legjelentősebb állomása, de ha elszúrom, akkor nekem befellegzett.” A tervek szerint a műsor csak részben lett volna előre megtervezett, mellette hagyott volna teret a rögtönzésnek és improvizációnak, hogy Murphy újra a régi fényében tündökölhessen, miközben az egész, selyemben, tollban és gyémántban parádézó helyi közönség csillogó szemmel élvezi a régi cimbora nagy visszatérését.
A nagy reményeknek lőttek: Murpy szolidaritásból a produkciós stáb több tagjával együtt követte Ratnert a lemondásban és azt nyilatkozta: „teljes mértékben megértem és támogatom a díjkiosztó rendezőinek döntését, hogy más személyt választanak a ceremónia producerének. Igazán szerettem volna a show részese lenni, de biztos vagyok benne, hogy az új csapat is remek munkát fog végezni”.
 |
| Barátjával, aki majdnem Oscar-díj- producer lett… |
Murphyék csapata a Hogyan lopjunk felhőkarcolót? című új moziban mindenesetre tényleg remek munkát végzett, és ez bőven elég kárpótlás nekünk. Ben Stiller és Eddie Murphy végre nem böfögéssel és testnedvekkel szórakoztatnak bennünket, hanem valóban nevettető poénokkal. A Stiller által alakított főhős menedzser egy exkluzív toronyházban, melynek leggazdagabb lakójáról kiderül, hogy hatalmas vagyonokat sikkasztott el, beleértve a beosztottak nyugdíjra szánt pénzét. Megalakul hát a kirúgott szerencsétlenekből egy nem valami dicsőségesnek látszó csapat, akik elhatározzák, hogy visszaszerzik, ami az övék, vagyis visszaszöknek a toronyba és zsebre vágják a széf tartalmát, mely mellesleg a házi őrizetbe vett sikkasztó pasas lakásának közepén található. (Felfoghatatlan, hogy a cím fordítói miért nem tudtak róla: nem felhőkarcolót lopnak a filmben, hanem felhőkarcolóban történik a lopás.)
Összeállnak a Murphy általa megformált piti bűnözővel, aki órákat ad nekik lopásból, legóból épít makettet, segít kieszelni a tervet, aztán meg persze igyekszik magának megkaparintani a vagyont. Sose bízzunk meg egy rablóban! A film egyszerűen jó. Az „anti-Ocean’s eleven” banda vicces, Murphy és Stiller klasszul működik együtt, még akkor is nevetünk, ha egyébként nem bírjuk az akció-vígjáték műfaját. A befejező jelenet pedig olyan elegánsan marad távol a bosszantó közhely-kommersz amerikai happy endtől, hogy az ember legszívesebben megpödörné a bajszát. Ha lenne.
