A Kádár-korszakban a Párt kötelességének érezte, hogy olyan iránymutatást adjon az embereknek, amitől józanabb életet élhetnek, és a termelést is a csúcsra járathatják. Minden retró propagandaplakátról boldog emberek mosolyogtak ránk, bizakodó tekintetek révedtek a távolba, így a Traubi- és Bedeco-reklámok mellett a népnevelés sem maradhatott le a plakátokról. Mivel akkoriban semmit nem akartak a véletlenre bízni, jobbnak látták, ha nemcsak az alkohol veszélyeire hívják fel a figyelmet, hanem arra is, hogy mámoros állapotban a séta is veszélyeket rejt: vagyis, ha valaki nem tudott ellenállni az alkohol démonainak, jobban tette, ha a fenekén maradt.
