 |
A kicsik az állatos képeskönyvek mellett a képes gyermeklexikonokat is szeretik. A könyvnézegetés azonban ne váljon tanulássá, hiszen ez is csak a játék egy lehetséges formája. Csak arról beszéljünk, ami a kisgyerek pillanatnyi érdeklődését leköti.
Még nagyobb örömet jelent egy-egy fényképalbum végiglapozása. A kisgyerek boldogan emlékszik vissza a közelmúlt élményeire, ujjongva köszönti magát és szeretteit a képeken.
A mese megelevenedik
Sokkal jobban leköti a kisgyereket egy-egy történet, vers, ha bábokkal adjuk elő. Legjobb, ha már ismert meséhez készítünk bábokat és a kicsivel együtt játsszuk el a történetet.
 |
Mázolás és formázás
Ebben az életkorban még nem az élethű ábrázolás a cél, azt élvezi a kisgyermek, hogy ténykedése nyomot hagy a gyurmán, a papíron.
A kisgyerek homokozás közben felfedezi, hogy a sárral maszatolhat, bekenheti magát és játékait. Adjunk a kezébe egy homokozólapát méretű ecsetet, hogy a vödrében kevert sárral mázolhasson.
Otthoni művészkedéshez alkalmasabbak az ujjfestékek, a kicsik még nem tudják irányítani a vékony ecseteket. Rajzoláshoz zsírkrétát, vastag ceruzát adjunk a kezébe.
Észforgató
Figyeljük meg, gyermekünk vajon kedvét leli-e a fejlesztő játékokban! Vannak, akik már két és félévesen önállóan elboldogulnak a kirakós képekkel, mások a dominólapocskák, memóriajáték összefüggéseire jönnek rá hamar, ám vannak olyanok is, akiket nem kötnek le az ilyen „üldögélős” játékok. Ne erőltessünk semmit a gyerekre, és ne akarjunk akkor sem zsenit faragni belőle, ha különösen érdeklődőnek mutatkozik.
 |
Énekeljünk az évszakhoz kapcsolódó dalokat, születésnapot, névnapot, karácsonyt ünnepeljünk egy-egy odaillő énekkel. Reggel a napfelkeltéről, este a napnyugtáról énekeljünk, délben a harangozásról. Nagyon kedveltek az állatos népdalok (Én elmentem a vásárba).
A kétévesek szívesen bámulják az utcai zenészeket, népi muzsikusokat. Menjünk velük gyermektáncházba, ahol a zene mellett a mozgás örömét is felfedezhetik.
A kisgyerek maga is megpróbál zenélni: fakanállal dobol a láboson, összeütögeti a fedőket. Adjunk a kezébe minél több, változatos „hangszert”. Szórjunk kis műanyag üdítős üvegbe egy marék rizst, babot, kavicsot, csavarjuk rá a kupakot és figyeljük meg, milyen hangot ad rázogatás közben.
Ha van otthon hangszerünk, zenéljünk kisgyerekünknek, játékhangszert azonban ne vegyünk neki, mert az semmire sem jó.
Egyedül a legjobb építeni!
A kisgyerekben két-hároméves kor között éled fel az építkezési vágy. Feltornyozza a díszpárnákat, behordja a játékait egy sarokba, egymásra rakja a könyveket – szinte mindegy miből, de alakít valamit, még ha az csak egy kuckó is.
Építkezésre legalkalmasabb a natúr vagy festett fakocka. A legsokoldalúbban használható, a fantáziának szinte korlátlan teret hagy, életkorhoz kevéssé kötött.
 |
Ebben a munkában a szülő inkább zavar, mint segít: építkező kisgyerekünk munkájába ne avatkozzunk bele, csak kövessük figyelemmel vagy csodáljuk meg, ha ezt igényli.
A dupló, legó vagy hasonló építőelemeket nehezebben illeszti egymáshoz a kisgyerek. Fejleszti a kézügyességet, bár ez a játéknak feltétele is. A kisebb-nagyobb egymáshoz illő darabok összekapcsolása serkenti a logikus gondolkodást, felismerést, memóriát, műszaki érzéket.
Bőséges készletre van szükség az alapelemekből, ám kiegészítő figurákra, kész házikóra, rajzfilmfigurákra nem kell pénzt kiadnunk, ezek csak korlátozzák a gyerek egyéni ötleteit.
