Képletesen is mondhatnánk, hogy a Lucz lányok egy hajóban eveznek, hiszen mind a három fiatal nő a kajakozásban látja a jövőjét. De a helyzet az, hogy ők fizikailag is eveztek már egy hajóban, hiszen tavaly az országos bajnokságon Szénási Zsófival kiegészülve a Lucz-fogat is elindult. Dóri, Noémi és Anna kimagasló sikereket ér el a sportágban.
De hogy is kezdődött?
A legidősebb testvér, Dóri és első kishúga, Mimi egyszerre mentek le Dunakeszin az első kajakedzésükre. Dóri ekkor kilencéves volt, Noémi pedig nyolc. Mivel Anna még csupán öt volt akkor, amikor testvérei elkezdtek edzésre járni, várnia kellett egy évet, de hatévesen ő is belecsapott a vízbe. Mind a hárman megpróbálkoztak a kosárlabdával és az úszással is, de leginkább a kajak kötötte le őket.
„Az ilyen fiatal gyerekeknek az a legfontosabb, hogy kimozoghassák magukat, élvezzék a sportolást és az edzőtársak közösségét” – mondja Almási Nándor, a lányok edzője. Ez a fiatal Lucz lányoknál sem volt másként, leginkább a jó közösség, a szuper hangulat fogta meg és tartotta őket a kajakos edzések mellett.
„Nagyon szerettem már az elején is, hogy sokat lehetek a természetben, és az edzésen a társaság is hamar befogadott, sok barátságot kötöttem a vízitelepen. Később a kisebb sikerek is nagy motivációt adtak a továbbiakra” – mondja Anna. És nemcsak neki, hanem testvéreinek is gyorsan jöttek az első sikerélmények.
A heti pár alkalomból szépen lassan napi edzések lettek, ami nem kevés időt és energiát vesz el a lányoktól. „Egy-egy edzés másfél-két óra általában. Időszaktól függően változik az edzéseink módja, telenként sokat futunk, úszunk, kondizunk, aztán ezeket fokozatosan váltják fel az evezések. A nyári időszakban már a vízi edzéseken van a hangsúly, mindennap kétszer evezünk, és emellett van még egy kiegészítő edzés” – mondja Mimi. Hiába vannak azonban sokat együtt a lányok az edzések ideje alatt, ez egyáltalán nem zavarja őket. „Valóban sok időt töltünk együtt, de megszoktuk. És egymás bizalmasainak számítunk, szóval amellett, hogy testvérek vagyunk, barátnőkként is elég jól működünk”– meséli büszkén Dóri.
Egymás lelki támaszai
A lányok nem szólnak bele az edzések technikai oldalába, hiszen az az edző feladata, viszont a lelki vonatkozásokban annál többet tudnak egymásnak segíteni. Az évek során a szüleik is megismerték a versenyzői létformát, de ők inkább a nyugodt és biztonságos hátteret biztosítják, a lányok pedig jól ki tudják beszélni, ha nehéz napjuk van, vagy éppen nem megy az edzés, és bármiben számíthatnak egymásra, kikérhetik a másik véleményét. A nagyobb testvérek inspirációjából Anna tud a legtöbbet meríteni, ő éppen azért kezdett el kajakozni, mert látta, hogy a nővérei mennyire élvezik ezt a sportot.
„A tesóim segítenek, amiben csak tudnak. Egy-egy közös edzés is sok erőt ad – ha valamelyikünknek épp kevésé megy aznap, a többiek mindig próbálják biztatni és támogatni” – meséli Anna.
A kajaknak rengeteg baráti kapcsolatot is köszönhetnek, de a változatosság kedvéért azért néha szerveznek programot nem kajakos ismerősökkel is – ilyenkor másról is van szó, nem csak a sportról. Kevés szabadidejében Noémi szívesen olvas, főz, Dóri és Anna pedig, ahogy a kamaszok általában, sokat foglalkoznak a közösségi oldalakkal. És nemcsak saját profiljukat szépítik, hanem közös házi kedvencük, Sushi kutya Instagram-profilját is szerkesztgetik, ahol megörökítik a csodaszép ónémet juhász minden rezdülését.
Csak a zoknikon kapnak össze
A három lány igazi jó testvér módjára megoszt egymással mindent, de mint minden családban, közöttük is akadnak nézeteltérések. Anna szereti ezeket minél hamarabb kibeszélni, megoldani, ő inkább konfliktuskerülő alkat. A lányok annyira hasonló ízléssel rendelkeznek, hogy gyakran összekeverik egymás ruháit, még a frissen vásárolt darabokat is, hiszen annyira hasonló holmikat választanak, hogy el is felejtik, melyik kié.
Noémi a leggyakoribb problémaforrásnak a „zoknilopást” látja a családon belül, mert az egymás zoknijának elcsenése elég gyakori harcok kiváltója. Abban azonban mind a három lány egyet ért, hogy ha valamilyen nagyobb kaliberű dologról van szó, a legnagyobb egyetértéssel és támogatással fordulhatnak egymáshoz.
Jegyezzük meg jól a Lucz nevet!
Bár évek óta versenyeznek, egy-egy nagyobb megmérettetés előtt teljesen természetes, hogy a lányok izgatottabbak a szokásosnál – főleg, ha már Európa-bajnokság vagy egy világbajnoksági kvalifikáció múlik rajta. A futamok előtt inkább magukkal vannak elfoglalva, és intézik a teendőket, de arra mindig szakítanak időt, hogy még gyorsan megölelgessék egymást, és sok sikert kívánjanak a másiknak akkor is, ha éppen egymás ellen versenyeznek. Bár különösebben nem babonásak, Dórinak nagyon fontos, hogy a verseny előtti este időben ágyba tudjon bújni, Mimi pedig, akivel sokszor laknak egy szobában a szálláson, tiszteletben tartja ezt, és próbálja nem zavarni nővérét. Ami Annát illeti, neki a bemelegítés az, amit minden futam előtt ugyanúgy kell végigcsinálnia.
A sok kemény edzés rendre meghozza a gyümölcsét – a lányok mindhárman ifi világbajnokok, Noémi felnőtt világbajnokságon is lett már dobogós, Dóri pedig kétszeres Európa-bajnok. A kajak hagyományos magyar sikersport, szokták is mondani viccesen a lányok, hogy hazai bajnokságot nehezebb nyerni, mint világversenyt – nyilván így lehet ez a kenyai futóknál is. Dóri és Noémi szerint ez az állítás talán túlzónak tűnik, de abban egyetértenek, hogy a magyar kajak-kenu utánpótlás színvonala egyedülálló a világon. Nemzetközi versenyekre nagyon nehéz a kijutás, de ha valakinek sikerül, az igen jó esélyekkel állhat rajthoz.
A közös hajóba való beülés mindhármuk számára különleges élményt jelentett. Bár Dóri és Anna egyesben versenyez többet, abban mind egyetértenek, hogy a csapatért, egymásért küzdeni igazán különleges. Ilyenkor még jobban egymásra kell hangolódniuk, és bár ez elég könnyen megy nekik, a külső szemlélőnek megható látni, amikor a testvérek ilyen keményen összefognak egy közös cél érdekében.
A sport mellett a hétköznapi életben is nagyon tudatosan építkeznek a lányok, mind a három Lucz csemete számára fontos a továbbtanulás. Leginkább a gazdasági szakmák érdeklik őket: Dóri gazdasági informatika szakra jár, Anna idén érettségizett, és ő is gazdasági egyetemre jelentkezett. Edzősködésről csupán Noémi beszél a testvérek közül – bár jelenleg ő is gazdaságot tanul, azt mondja, jövőre szeretné elkezdeni a Testnevelési Egyetemen a szakedzői képzést.
A nagy álom
Noémi azt mondja, ő mindig csak a következő célra koncentrál, így neki most az egy hónap múlva esedékes U23-as Európa-bajnokság jelenti a kihívást, Dóri pedig a világbajnoksági kvalifikációra koncentrál az elkövetkező pár hétben. Bár a három lány közül csak a legidősebb mer nyíltan beszélni róla, a 2020-as tokiói olimpia is ott lebeghet a szemük előtt, mi pedig biztosra vesszük, hogy sokat fogunk még hallani róluk.
A Lucz lányok
Lucz Dóra:
Életkor: 23 év
Kajakozni 9 évesen, 2004-ben kezdett.
Legnagyobb eredmények: kétszeres Európa-bajnok (K1 200 m és K4 500 m), négyszeres utánpótlás-világbajnok (K1 200 m és K1 500 m).
Lucz Noémi (Mimi):
Életkor: 22 év
Kajakozni nővérével együtt, 8 évesen kezdett.
Legnagyobb eredmények: ifjúsági világbajnok (K4 500 m), U23 Európa-bajnok (K1 200 m), felnőtt Európa-bajnoki dobogós (K4 500 m).
Lucz Anna:
Életkor: 19 év
6 évesen kezdett kajakozni, 2005-ben.
Legnagyobb eredménye: ifjúsági világbajnok (K4 500 m).