Kérdés: „Kisfiam februárban lesz kétéves. Az utóbbi kb. egy hónapban erőteljesen előtört a hisztis énje – ha lehet így fogalmazni. Nagyon kitartó, ha valami nem tetszik neki, hangosan sikít, és még könnyei is vannak. Ha ilyenkor beszélek hozzá, megkérdezem, mi a gond, felajánlom, hogy »beszéljük meg«, az csak ront a helyzeten. Általában, amikor lenyugszik, akkor leülünk egymással szemben, és elmondom neki, hogy miért nem lehetett valami úgy, ahogy ő akarta, és hogy szeretném, ha bocsánatot kérne a hisztiért vagy azért, mert nem fogadott szót. Ilyenkor bólogat, ha megkérdezem, hogy szót fog-e fogadni, majd ad egy puszit, átöleljük egymást, és mehet tovább a játék. Ettől eltekintve azt gondolom, hogy szerencsések vagyunk vele, mert jó gyerkőc, árad belőle a szeretet, születésétől fogva külön ágyban, külön szobában alszik, a mi ágyunkban még sosem aludt. Az esetek túlnyomó részében este éneklés után az ágyába teszem, elbúcsúzom, és kijövök. Reggelig alszik –
ha épp nem fáj a foga. Ha a nagyszülőknél alszik, akkor általában valamelyiküknek mellette kell lennie elalvásig. Az utóbbi két hétben viszont nehezebben alszik el, fogja a kezem, ha mégis ki tudok jönni a szobából, csak úgy, ha nyitva hagyom résnyire az ajtót. Az sem számít, hogy semmi fény nem szűrődik be, csak a kilincset ne nyomjam le. Nem tudom, ez mitől lehet. Igyekszünk következetesek maradni (általában én vagyok a szigorúbb), mégis most szükségünk lenne a segítségre, hogyan kezeljük a hisztiket, illetve hogy mi lehet az oka mostanában a nehezebb elalvásnak.”
Ki van szolgáltatva…
Szerintem minden rendben van, kisfia kicsit korábban közelít a második és harmadik év közötti dackorszakhoz, amikor a gyerek „akar az akarásért”. Hamar eljön majd az idő, amikor azt, hogy „nagyon kitartó”, fontos erénynek fogjuk tekinteni (vagyis tekintenénk, ha nem törnénk le túl korán és túl sokszor a kisgyerekek kitartó akaratát).
A hiszti közben persze hogy nem lehet megbeszélni semmit. Ilyenkor talán a legjobb, ha felvesszük, és mutatunk neki valamit, elterelve a figyelmét.
Szerintem a bocsánatkérés és az ígéret nemcsak hogy nem fontos, de kifejezetten káros, hiszen az ígéretét nem fogja tudni betartani, és bocsánatkérése az esetek nagy részében nem őszinte (így tehát érzelmi képmutatásra, hazudozásra neveljük, ami növelheti esti szorongását).
Azért eleve betarthatatlan az ilyenfajta ígéret, mert a dolog nem rajta múlik, nem az ő tudatos elszánásán.
Mint mondani szokták: a kisgyerek „szubkortikális lény”. A kortex: kéreg. Az agykéreg. A gátlások és a tudatos önszabályozás székhelye is. Az agy kéreg alatti része – a szubkortex – az érzékletek és érzelmek elsődleges székhelye, és egyben energiaközpont, ő adja az agy kérgi részének működéséhez is az energiát. A kisgyerek azért szubkortikális lény, mert ki van szolgáltatva saját, kéreg alatti impulzusainak. Az áradó szeretet is ilyen szubkortikális impulzus, és lám, milyen jóleső…
Ebben az életkorban különösen fontos a szilárd szokásrend, az állandóan ismétlődő napi ritmus, amelyben felkeléstől a lefekvésig minden, mindig ugyanúgy történik, ugyanazok a szokások követik egymást, étkezésben, sétában (bevásárlásban), délutáni alvásban.
És: nagyon fontos a mindennapos esti mese, amelyet nem a televízióban, még csak nem is diavetítésben néz, hanem tőlünk hall a gyerek, és ami ilyenkor az ő eltelt napjának egy-két mozzanatát meséli vissza, ahogy erről már sokszor beszéltünk.
A nehéz elalvás és félelem is teljesen az életkorának megfelelő (úgynevezett szeparációs szorongás; nagyon tudatosan átéli, hogy aki eddig bent volt a szobában, most kiment). Helyes, hogy résnyire nyitva hagyja az ajtót. (Más gyerekeknél, akik ezt igénylik, akár egy kis derengő lámpát is be lehet szerezni, hogy ne legyen egészen sötét a szobában.) Kisfia rácsos ágyban alszik? Érdemes kivenni egy-két rácsot, hogy ne érezze bezárva magát, és ha akar, kijöhessen. Ahogy az idő telik, a helyzet javulni fog.
Ebben az időszakban helyes néhány fontos dologhoz ragaszkodni, de nem érdemes a „következetességet” magáért a következetességért gyakorolni. Ranschburg tanár úr szavával élve: az alku sokkal hatékonyabb, mint a szigor.
Vekerdy Tamás gyermeknevelési tanácsai megjelentek könyv formájában is. Megrendelhetik a polc.hu oldalon.
A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- Sok Buddha dolgozik bennem…
- Az örök fiatalság titka
- Aktív nagyik, huszonhárom unoka és mennyi szeretet…!
- Egy rejtély, amelyre talán soha nem derül fény
- Tanuljon tovább a gyerek, de mit is?
- Tamással sülve-főve
- Dr. Vekerdy Tamás rovata
Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!
