Walter Carr egyetemre jár, mellette pedig egy költöztető cégnél vállalt munkát, hogy a megélhetését fedezni tudja. Az első munkanapja előtti este azonban konstatálta, hogy öreg autója bizony nem akar beindulni. Mivel szerelőt akkor már nem tudott hívni, első gondolatként egy ismerősét kérte meg, hogy másnap vigye el a 20 mérföldre (32 kilométer) lévő címre, ahol bútorokat kellett rámolnia. A terv azonban hamarosan kútba esett, amikor kiderült, hogy az ismerős mégsem fogja tudni fuvarozni másnap.
Carr megnézte a telefonján, hogy az útvonaltervező 7 órát ír, ha a fenti távot gyalog szeretné valaki megtenni.
„Sosem voltam az a típus, aki csak úgy feladná” – mondta Carr a CNN-nek nyilatkozva. „Egyszerűen nem látom, hogy valaha ilyet tennék. Csak akkor győzhet le bármi, ha hagyom magamat legyőzni.”
Így hát fogta magát, és péntek este 23:40-kor útnak indult. Hajnali négyre el is érte a Pelham nevű kisvárost, ám ott még további kilométerek vártak rá, hogy megérkezzen a helyes címre. Ekkor a sors is besegített neki. Egy helyi rendőrpáros, Mark Knighten és társa épp éjszakai járőrözésük vége felé járt, amikor meglátták Carrt, ahogy az út szélén ülve épp egy szusszanásnyi szünetet tart. Mivel későre járt, a rendőrök odagurultak, hogy megkérdezzék, tudnak-e valamiben segíteni.
„Ahogy meghallottuk a történetét, egyből láttuk, hogy egy elszánt srácról van szó” – mondta Carr, aki társával együtt felajánlott egy fuvart Carrnak, sőt előtte még egy reggelire is vendégül látták, és ebédet is csomagoltattak neki. Később, amikor Carr ismét útnak indult, egy másik rendőr is felvette, aki már a pontos címig szállította.
Így elsőként ért oda a címre, a költöztetőket megrendelő Jenny Lamey pedig a történetet meghallva felajánlotta a fiatalembernek, hogy pihenjen az egyik szobában, amíg a kollégái megérkeznek. Lamey-t annyira meghatotta Carr története, hogy Facebook-oldalán meg is osztotta ismerőseivel. A tegnapi nap folyamán közös képet is posztolt a láthatóan meghatódott sráccal.
A történet azonban nemcsak a kedves megrendelő szívét melengette meg, hanem a Carrnak munkát adó Bellhops költöztető vállalat igazgatójáét, Luke Marklinét is. Marklin már a Facebook-posztból értesült a srác kalandos útjáról, és valósággal lenyűgözte a fiatal munkaerő elszántsága.
„Mi egy olyan vállalat vagyunk, amely egy viszonylag rossz hírű iparágban próbál változásokat elérni” – mondta Marklin az esetet követően. „Igyekszünk szívünket-lelkünket beleadni ebbe. Amikor elolvastam a történetet, elállt a szavam, ennél jobb példát nem is tudtam volna találni rá, hogy a cégünk milyen szellemiséget képvisel.”
A cégvezető ezután arra jutott, hogy a Carrt egy dolog akadályozhatja meg abban, hogy további jó hírét vigye a vállalatnak, ez pedig a megbízható közlekedési eszköz hiánya. Marklin ezért úgy döntött, tesz valamit az ügy érdekében: saját, pár éves terepjáróját egyszerűen átíratta Carr nevére, hogy a srácnak mostantól ne kelljen azzal foglalkoznia, hogy beindul-e az autója reggel.
„Úgy éreztem, nála sokkal jobb helye lesz az autónak, mert ő egy csodálatos ember, ő a mi példaképünk” – tette hozzá az elégedett Marklin.
Jenny Lamey pedig közösségi adománygyűjtő kampányt kezdeményezett a fiatalember támogatására. Eredetileg 2000 dollárt szeretett volna összegyűjteni Carrnak, a megható történet hatására azonban rengetegen adakoztak, és végül 11 000 dollár jött össze, amit a srác egyetemi tanulmányainak finanszírozására fordíthat.