Mi jut eszünkbe a lengyelpiacról? Márkásnak tűnő farmerek, kuriózumnak számító Adidas cipő, és töméntelen mennyiségű fehér sportzokni. De a ruházatnál nem állt meg a kínálat: krémek, szempillaspirál, alvó baba, TDK, Panasonic és Sony kazetták, kvarcórák, videójátékok is csábították a vásárlóközönséget a lengyelpiac forgatagában.
Mivel Lengyelország gazdasága a ’80-as években igen mélyen helyezkedett el, így a találékony lengyelek tömegei alternatív pénzkereseti lehetőségként vagy külföldön vállaltak munkát, vagy sefteltek, és ezzel létrehozták a lengyelpiacokat.
A hömpölygő tömegben, az alkudozásoktól hangos retró piactéren a legtöbbször jó vásárok köttettek, amiket még ma is emlegetünk. A nagyvárosokban és Budapesten is jelentős területen várták a lengyelek a korabeli shoppingolókat, délen pedig a jugoszláv árusok is színesítették a piacokat a korszak legnépszerűbb italával, a Napóleon konyakkal. A díszes üvegben néha tea volt a konyak helyett, mi mégis töretlenül vettük, már csak az üveg miatt is.
A lengyelpiacok alkonya a rendszerváltás előtt érkezett el, amikor a világútlevél megnyitotta a vasfüggöny mögötti országok számára is a határokat. Neked milyen emlékeid vannak a lengyelpiacokról?
