“Egy forintot sem ér a diplomám”

A 29 éves Domoszlai László történelem szakon szerzett diplomát. Azért ott – és sokan vannak vele így –, mert egyszerűen azt szerette volna tanulni, ami érdekelte. Bár pontos elképzelései kezdetben nem voltak, de történészként, levéltárosként vagy tanárként el tudta volna képzelni magát a későbbiekben. Tévedett.

Nem lett történész

„A harmadik évben tudatosult bennem, hogy nem biztos, hogy jól választottam. A tanárok elmondásaiból és a megtapasztalt dolgokból azt szűrtem le, hogy akik bent ülnek a jobb pozíciókban, azok foggal-körömmel ragaszkodnak a helyükhöz, új lehetőségek pedig nem nagyon nyílnak ezen a területen, mert a piacgazdaság nem akar arra áldozni, hogy a múltat kutassa: nincs belőle közvetlen haszna.” Laci később fordítani kezdett, és bár először nem gondolta volna, hogy ebből fog élni, kiderült, hogy amellett, hogy szereti csinálni, még jól is műveli a szakmát. Bár nem lett történész, mint mondja, ez a tudás azért nem haszontalan, mert „átfogó képet ad a világról”.

Nem lett művelődésszervező

Lacival ellentétben a 27 éves Z. Kiss Adrienn kiforrott elképzelésekkel vágott neki egy négyéves kommunikáció- és művelődésszervező karnak. „Általános iskolában vagy valamilyen művelődési házban szerettem volna dolgozni szabadidő-szervezőként, szerettem volna változtatni az iskolákra jellemző sablonos szabadidős tevékenységeken, különösen, mivel a mostani helyzetben sok szülő 10-12 órát dolgozik.” Ehhez képest Adriennek gyakorlatilag semmilyen lehetősége nem akadt a diploma megszerzése után. Mint mondja, tapasztalat nélkül az állásinterjúig is nehezen lehet eljutni. „Úgy éreztem, hogy »maximum kihalásos alapon lehet állást szerezni« – mondja. Jelenleg tanító szakon képezi magát az ELTE-n. Azt mondja, itt már most sokkal többet tanult, mint az első szakán, pedig még három féléve hátravan.

Nem lett filmes

Mezei Hajnalka Melinda még csak 28 éves, de már most túl van több szakon, iskolaváltáson és  munkahelyi tapasztalaton, de nem elégedett. „Rendezői szakra szerettem volna menni 18 évesen, de azt mondták, esélyem sincs és éhen fogok halni… lehet, hogy nem lett volna esélyem, de így is éhen halok” – mondja Hajni, akit elmondása szerint sok helyre felvettek volna, de nem tudta finanszírozni a tanulmányait a gyakornoki munkák mellett. Pedig ismerősei, akik megtehették, hogy ingyen dolgozzanak, most mind a szakmában dolgoznak, jóval magasabb fizetésért, mint ő, aki jelenleg egy szoftvergyártó cégnél marketinges, és csak mostanában tudatosult számára, hogy sehol semmit nem tud kezdeni az eddigi – nem túl gyakorlatközpontú – tanulmányaival (végül reklám-marketinget és kommunikációt tanult). Volt már rendezvényszervező, marketingasszisztens és projektkoordinátor, aztán mindig elfogy az aktuális cég pénze, és tovább kell állnia. „Ez a marketingesek sorsa egy magyar cégnél. Nincs kedvem elölről kezdeni megint. Kapcsolat kell mindenhová, vagy ki kell menni külföldre” – mondja.

Nem lett bankár

Cséfalvay Péter 26 évesen még elég keveset tudott az üzleti életről, ráadásul inkább humán beállítottságú volt, de miután az IBS-BA képzésére került, hitte, hogy egy Tőzsdecápák-beli Gordon Gecko lehet, de legalábbis valami menő felsővezető pár éven belül. Aztán ahogy teltek az évek, kiderült, hogy ez meglehetősen ritka, valójában az a gyakoribb, hogy a végzősök nagy része eltűnik egy multinál, egy nem túl izgalmas pozícióban vagy a szülei cégénél dolgozik tovább. „Egy korrekt fizetést bármikor össze lehet guberálni ezzel a szakmával, ha nem zavar, hogy az agyad elsorvad közben. Engem viszont zavart, mert alkotó beállítottságú családban nőttem fel, ahol mindenki építész vagy ruhatervező. Meg azt hiszem túl sokszor láttam a Harcosok klubját is.” Peti két és fél évet dolgozott befektetési bankoknál, amikor úgy döntött, hogy elmegy építészetet tanulni, most másodéves a Műegyetemen. Azóta úgy érzi, bár sok lemondással, de a helyén van. Veszített viszont jó pár évet, hiszen most már nem teheti meg, hogy ne dolgozzon egy igen nehéz iskola mellett, míg ha elsőre jól választ, már rég előrébb tartana: „Ilyen váltást nem javaslok olyannak, aki nem tökéletesen elszánt, aki nem hajlandó lejjebb adni az igényeiből, tudva, hogy azok csak három-négy évvel a kezdés után lehetnek újra a régiek, de olyannak sem, aki félti a szerelmi életét.”

Nem lett társadalomtudós

Balogh Szilvi két korábbi osztálytársától kapott kedvet a társadalomtudomány szakhoz. Azt hitte, hogy mivel sokrétű tudást ad, többféle munkahely is szóba jöhet majd. Mára rájött, hogy épp ellenkezőleg. Az évek alatt egy kicsit mindenbe belekóstolt, de egy szociológia vagy politológia szakot végzett jelentkezőt mégis előbb vesznek fel, mint őt. Nyár óta folyamatosan munkát keres, de frissen végzősként, gyakorlat nélkül nem sok esélye van: „Körülbelül két helyről írtak vissza, hogy köszönik a jelentkezést, de nem… viszont nem vagyok abban biztos, hogy ha mást tanultam volna, előrébb lehetnék a jelenlegi gazdasági helyzetben.” Szilvi most mégis azon gondolkodik, hogy új szakmát, piackutatást fog tanulni – hátha arra nagyobb szükség lesz.