A cél az, hogy jobb legyen, mint eddig, ne kövessük el ugyanazokat a hibákat. A ház tervezésével sem. Az otthonunk legyen kicsi, biztonságos, élhető és meleg, és nem utolsósorban gazdaságosan fenntartható. Ne kelljen a fél fizetésünket rákölteni.
A tervek mára elkészültek, és az alap is áll, egy Budapest környéki kisváros panorámás telkének felső végében. Az alapterület nem lesz nagy, az alsó szint mindössze 54 négyzetméter. De ebbe nemcsak a nappalinak, a konyhának és a spájznak kell beférnie, hanem a dolgozószobának is, ugyanis többnyire itthon írom a cikkeimet. Egyelőre csak reménykedem, hogy végül majd jut hely az összes könyvünknek, az íróasztaloknak, számítógépnek. A tetőtérre három hálószobát terveztünk.
Az egyik a miénk lesz, a másik a két kisebbik fiamé, a harmadik pedig a nagyfiamé, aki bármikor hozzánk
látogathat, ha úgy hozza kedve. Az építészünknek köszönhetően lesz egy kisebb erkélyünk is, ahonnan csodálatos panoráma tárul a vidékre. A ház közvetlen kapcsolatban áll majd a kerttel, hogy bármikor ki
lehessen ugrani egy csokor friss petrezselyemzöldért, vagy ha valaki (én) kint a teraszon szeretné meginni a reggeli kávét. Azt is előre lehet tudni, hogy ez lesz a baráti vacsorák legkedveltebb helyszíne. A kert egyébként is fontos pont, különösen nekem, mert imádok kertészkedni, és nagyon élvezem a gyümölcsfák adományait, a virágok szépségét, és nem tudok betelni a saját termésű paradicsom fantasztikus zamatával.
Sajnos néhány gyümölcsfa máris áldozatul esett az építkezésnek, de még így is megmaradt a korai
cseresznye, ami május elején teremni kezd, a késői szintén, ami olyan ropogós gyümölcsöt ad, hogy nem lehet betelni vele, és a legnagyobb kincs, a sárgabarackfa, ami tavaly annyit termett, hogy háromszor
főztem belőle lekvárt, mégis jutott a gyümölcsből a szomszédoknak és a barátnőimnek is.
Már szinte passzív ház
A ház közelében lesz a kocsibeálló, mert autó nélkül itt aligha lehet elképzelni az életet. Így tudunk
legkönnyebben bejárni a városba. Ez a gyerekek miatt is fontos, mert Óbudán tanulnak, de még kicsik, és nem tudják használni a tömegközlekedést. Azt hiszem, karbonlábnyomunkat ez a tény nem épp kedvezően befolyásolja majd, ráadásul jelentősen meg fogja terhelni a családi kasszát. De talán a probléma egy részét megoldja az idő: néhány év múlva a fiúk már tudnak önállóan buszozni.
Amikor még csak álmodoztunk arról, hogy egyszer lesz egy házunk, ökoházat képzeltünk, csupa természetes anyaggal, ami fából készül majd. Aztán találkoztunk egy kivitelezővel, aki megismertetett velünk egy újfajta építési rendszert. Tizenhat centis polisztirol szigetelőréteget képzeljenek kívül, ötcentiset belül, és közötte betont. A rendszer olyan jó hőszigetelő képességgel rendelkezik, hogy az már megközelíti a passzívház tulajdonságait.
Emellett döntöttünk. Gázszámlát egyáltalán nem szeretnénk fizetni, megkímélnénk magunkat a további
áremelkedésektől és az ettől való félelemtől. A ház fűtését ezért egy úgynevezett faelgázosítóval oldjuk majd meg, amely képes lesz meleg vizet is szállítani a radiátorokba.
Persze egy kisebb kandallóra is gondoltunk, de az már most látszik, hogy erről egyelőre le kell mondanunk. De az alap már kész van, és a Mesélő-hegyről fantasztikus a kilátás. Ha kimegyünk a gyerekekkel, akkor hideg ide vagy oda, alig lehet hazacsábítani őket. Rohangálnak a sík betonon, és kérdezgetik, hogy merre fog nézni a szobájuk, hol lesz majd a konyha, a vécé, hol fogunk ücsörögni esténként. Nagyon várják, hogy beköltözhessünk, mert most albérletben lakunk egy lakótelepen, és ott nem lehet átrohanni a szomszéd kisfiúhoz, ahogy bandázni sem az elhagyatott szomszéd telken, és az almafáról sem lehet kémlelni a kilátást. Remélem, nyáron már megtehetik.
A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
Sokan azt hiszik, házasok vagyunk- Muzsikusnak álcázom magam
- Fuss tél, fuss!
- Vágyaim, vezessetek!
- Maradjon köztünk!
- Nők Lapja Arc: Kovács Patrícia
- Tamással sülve-főve
- Ökolábnyom
Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!
