A klímatudatos konyha

A felhívásunkra jelentkezett szombathelyi család, Vajda Anasztázia (becenevén Anaszti), barátja, Németh Zoltán és Anaszti bátyja, Vajda Arnold Kőszegen és Szombathelyen tanulnak, és az állami gondoskodásban élőknek járó havi negyvenezer forintból élnek meg az önkormányzattól bérelt panellakásban. Bár az iskolából késő délután érnek haza, főtt ételt maguknak állítanak elő, mert így jönnek ki legjobban anyagilag. Húst csak hétvégén esznek, amikor a szüleikhez mennek. Hetente egyszer van általában főzelék, a többi napokon többnyire valamilyen tészta vagy krumpli. Gyümölcsre nem jut mindennap, de az iskolába csomagolt szendvicsekbe pár szelet kígyóuborka kerül. Nem fogyasztanak cukros, szénsavas üdítőket, csipszeket.
Mivel fejenként heti hétezer forintot költhetnek, szigorú önfegyelemmel vásárolnak az élelmiszerüzletben. Ennek leghasznosabb eszköze – ezt a séi SOS Ifjúsági Házban tanulták –, ha listával indulnak el, és nem engednek pillanatnyi ötleteknek, „akciós” vonzásoknak.

Kevésből tudatosan

– Én állítom össze egy hétre előre, hogy mi lesz a reggeli, az ebéd és a vacsora – mondja Anaszti, és összehajtogatott kockás papírt vesz elő, hogy megmutassa a heti menüt. – Ezen a héten darás tészta lesz (zsemlemorzsával készítve), borsófőzelék (fagyasztott borsóból, virslivel vagy baromfifasírttal), lecsó tarhonyával (üvegházi paprikából és paradicsomból, tojással), borsóleves túrós tésztával, mert borsóból sosem elég. Nekem mindegy, mit főzünk, csak kijöjjünk a pénzből. Aki előbb hazaér, az főz (és az mosogat), van, hogy csak másnaponta készítünk friss ételt, ha van maradék.

A fiatalok együtt mennek nagyobb bevásárlásokra a közeli szupermarketekbe, ahol mindent egy helyen találnak. De Anaszti olykor betér a kőszegi kis zöldségesboltba is. Papp Adél, a nevelőjük, pótanyukájuk felhívta a figyelmüket a szombathelyi kis üzletekre is, ahol helyi termékeket vásárolhatnak: ilyen például Imre és Béla hentesüzlete, ahol friss házi hentesárut kapni, és ebben az évszakban a házi füstölésű disznótoros termékekért rohamozzák meg a helyiek. Anaszti és a fiúk szakácsművészete még nem igazán klímabarát, és nem is túl választékos: gyakran főznek tésztát, mirelit, illetve üvegházi, nem szezonális zöldséget. Szívesen fogadták tehát szakértőnk tanácsait a költségkímélő, fenntartható és környezettudatos elvekre épülő élelembeszerzésre, konyhai praktikákra vonatkozóan.

Saláták és sütemények között

Rist Lilla kolléganőnk két kisebbik fiával és a párjával egyelőre csak álmodozik egy társasházi albérletben – szép új házról, ahová talán nyáron beköltözhetnek. És az egészséges, klímabarát táplálkozásról, amelynek alapelveiről gyakran ír cikket lapunkban. A saját példáján mutatja be, milyen életforma kerekedik ki az elvek és a lehetőségek közti feszültségből.
– Hogy miért nincs lelkiismeret-furdalásom, amikor a fehér kenyeret veszem le az áruház polcáról, vagy
amikor az akciós felvágottat kérem? Mert a válság a mi családunkat sem hagyta érintetlenül. A gyerekek
élelmezése nem olcsó, mert – hacsak nem farkaséhesek – nem eszik meg a kenyeret, inkább húst hússal, sajtot, darabjaira vágott almát minden mennyiségben. Körtét, mandarint, zöldalmát, szilvát, banánt mindig vennem kell; aztán vagy telik rá a keretből, vagy nem.
A kényszerűségnek vannak jó oldalai, mert az olcsó finom is lehet, ha magam készítem el. A legendás kőlevesnél még nem tartunk, de kenyeret sütni már megtanultam. A fehér lisztbe belekeverek egy kis teljes kiőrlésű barnát, mézet is, cseppnyi vajat, olajos magvakat és a frissen sült, illatos kenyérhez nem is kell semmi más, csak puha vaj, zöldpaprika, egy csokor újhagyma és máris különleges vacsoránk van.
Gyakori esti program nálunk a süteménysütés is. A legkedveltebb az édesanyám hagyományos nádudvari
ferdinándja, amit másutt aranygaluskaként emlegetnek. Csak ebben nincs dió, pusztán édes vaj, és mégis ellenállhatatlanul és bűnösen finom. A fiúk imádnak „segíteni”: bele-belenyalnak a tésztába, kieszik a meggyet a tálból, belekóstolnak a lekvárosbödönbe, és ha diót törnek, többet tesznek a pocakjukba, mint a süteménybe.
Ilyenkor következnek aztán a nagy felbuzdulások, a salátavacsorák. De a céklás alma, a reszelt sárgarépa sóval, borssal és kevés citromlével ízesítve francia recept szerint, és a káposztasaláta – ami isten bizony nagyon finom, különösen kevéske apróra vágott hagymával – már nem arat osztatlan sikert.
Vannak a konyhámban titkos tartalékok is, ilyenek a télire eltett lekvárjaim, az édesanyám gyümölcsbefőttjei, a meggy, a birs, az őszibarack. A hazai pakk legértékesebb darabja a tojás, amit egy ismerős nénitől kapunk, és még a tésztába sütve is sárga marad.

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg. 

A legfrissebb szám tartalmából: 

• Zorán: Kerek születésnap, de nincs megállás
• Retro képgaléria a Malévról
• Lehet-e kettőt szeretni?
• A klímatudatos konyha
• Péterfy Bori: „Meglepően jól érzem magam itthon a gyerekkel!”
• 10 takarékos tipp az élelmiszerlábnyom csökkentésére
• Olcsó és isteni! – 3 finomság burgonyából
• Nincs türelmem játszani a fiammal…

Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!