Ellen Maude Bennett május 11-én, 64 éves korában halt meg. Gyógyíthatatlan rákbeteg volt. „Mikor az orvosok nagy sokára végre diagnosztizálták őt, a betegsége már olyan előrehaladott állapotban volt, hogy alig pár napot jósoltak neki” – idézi a The Independent című brit lap Ellen családját, akik a közelmúltban nyilvánosságra hozták a végrendeletét, eleget téve elhunyt szerettük kérésének. Ellen Maude ebben plus size sorstársai mellett, illetve az túlsúlyos betegeket alázó orvosok ellen emel szót.
„Már közvetlenül azután orvoshoz mentem, hogy az első tünetek jelentkeztek. Csakhogy hiába kerestem fel több szakembert is, kábé mindenki azzal küldött haza, hogy a panaszaimat közvetve vagy épp közvetlenül a túlsúlyom okozza” – írta Maude, aki hozzátette azt is, ha nincsenek a plusz kilói, a betegsége is hamarabb kiderül, épp ezért szeretné elérni, hogy az orvosok sokkal figyelmesebbek legyenek a túlsúlyos pácienseikkel, és ne alázzák meg őket a pluszkilóik miatt.
Kép forrása: The Independent
A családi beszámoló szerint egyébként Maude a diagnózist követően méltósággal viselte a betegséget és az azzal járó megpróbáltatásokat. „Egy percre sem veszítette el a humorát, a jó kedvét és az optimizmusát” – mondta a család. És bár Maude nem láthatja, végrendelete hatalmas siker lett a közösségi médiában: amióta csak nyilvánosságra hozták, több ezren osztották meg a nő sorait és legalább ennyien szóltak hozzá. Többségében Maude sorstársai.
„Közel tíz évig azt hallgattam az orvosaimtól, hogy fogyjak le, mert az okozza a tüneteimet. Aztán 43 éves koromban végre sikerült diagnosztizálniuk azt a veleszületett rendellenességet, ami minden bajom okozója volt” – írja egy Jenny Zukes nevű hozzászóló a Twitteren. És nem ő volt az egyetlen, aki megosztotta a történetét.
„Az én háziorvosom sem tudott elszakadni attól, hogy túlsúlyos vagyok. Szóval, amikor kamasz voltam, minden, de tényleg minden létező panaszomat a pluszkilók számlájára írta: a tenziós fejfájásaimat, az IBS-emet és a túlmozgásomat is. Minden alkalommal vizeletmintát kellett adnom neki, mert meg volt győződve róla, hogy cukorbeteg vagyok. Nos, 30 év telt el, és nem vagyok az.”
Maude célkitűzését nemcsak civilek támogatják, hanem a szakmabeliek is. Joan C. Chrisler, a connecticuti egyetem pszichológus professzora például arról beszélt a végrendelet kapcsán, hogy az emberek többsége igenis ítélkezik a túlsúlyos emberek fölött, és ez alól sokszor az orvosok sem kivételek. „Nagy hiba ez, de még nagyobb, ha az orvos a túlsúlya miatt viselkedik tiszteletlenül a betegével. Ezzel ugyanis azt éri el, hogy a beteg legközelebb később fordul orvoshoz, vagy ami még rosszabb, teljesen elveszíti a bizalmát az orvosokban.”
