2012. Március 09.

Miért lép félre a férfi?

Amikor kiderül, hogy a kapcsolatba belépett az a bizonyos harmadik, a legtöbb nő nem a férfival való viszonyára, hanem a "vetélytársra" fókuszál. Pedig ha szeretné megmenteni a szerelmüket, inkább magába kellene néznie, vajon párja miért máshol kereste a boldogságot.

Dr. Almási Kitti

A legáltalánosabb kérdés, ami ilyenkor felmerül a sértett félben, hogy mennyivel több ő, mint én. Különösen a másik nő testi adottságai kerülnek az érdeklődés homlokterébe. „Talán nagyobb a melle? Fiatalabb? Vékonyabb, mint én? Kisebb a feneke? Biztos nincs gyereke, úgy könnyű, hajdan én sem így néztem ki! Ha az ilyen kurvás nők tetszenek neked, akkor miért vagy velem!?” Ezek a kérdések azonban rossz nézőpontból közelítik meg a problémát, és sehova sem vezetnek.

Mi hiányzik a kapcsolatunkból?
A férfiak az esetek többségében nem azért lépnek félre, mert találkoznak egy, a párjuknál szebb vagy fiatalabb nővel. Gyakran előfordul, hogy a szerető egyáltalán nem csinosabb, mint az állandó partner, aki zaklatottan mondja nekem: „Úristen, ha látná, hogy néz ki! Komolyan mondom, felháborító! Ha egy nálam nagyságrendekkel jobb nővel lépett volna félre, azt inkább el tudnám viselni – de egy ilyennel?!” Ez persze nem igaz – ugyan miért viselne valaki jobban egy bombázó riválist, aki mellett ebben az egyébként is megterhelő lelki helyzetben még kevesebbnek érzi magát? Az összehasonlítás ilyen formában nemcsak fájdalmas, de felesleges is. A kérdés ugyanis nem az, hogy ki a szebb, hanem az, hogy mi hiányzik a kapcsolatunkból. Mi az, amit esetleg nem vettünk észre a társunk személyiségéből, vágyaiból – és a másik nő észrevett? Mit sugallunk a partner felé önmagáról, milyennek érzi magát mellettünk? Erősnek, vonzónak, férfiasnak – vagy kevésnek és elégtelennek? És a másik nő mellett?

„A megcsalások a legritkábban kezdődnek úgy, hogy egy a partnerével maradéktalanul boldog férfit nyakon ragad egy elszánt harmadik.”

Amikor beléphet a harmadik
Az ember hajlamos arra, hogy leegyszerűsítő módon, ok-okozati viszonyban szemlélje a történéseket. „Az a nő tizenöt évvel fiatalabb, és egész nap csak a külsejével van elfoglalva – így könnyű szépnek lenni! És ráakaszkodott! Ha nem jön, akkor köztünk a mai napig minden rendben van!” Az emberi kapcsolatrendszerekben azonban mindig cirkuláris okság működik. Hogyan hatok én a páromra? Ő hogyan hat rám? Miként reagálunk arra, amit a másik sugall felénk, amilyennek visszatükröz bennünket? Milyen folyamatokat generálunk egymásban és a kapcsolatunkban? Ha bármilyen vonatkozásban elindul egy negatív spirál, akkor mindenképpen keletkezik bennünk egy hiányérzet. A megcsalások pedig a legritkább esetben kezdődnek úgy, hogy egy, egyébként a partnerével maradéktalanul boldog férfit nyakon ragad egy elszánt harmadik. Bár néha ilyen is előfordul, azért sokkal gyakoribb, hogy a férfi találkozik valakivel, aki meglát – és ezáltal felébreszt – benne valamit, amit a társa már régóta nem vesz észre, vagy talán soha nem is vett. Itt elindul egy pozitív spirál: apró gesztusokat, félmondatokat, pillantásokat kap, amelyek megerősítik, fölemelik őt egy olyan területen, ahol korábban gyengének, értéktelennek érezte magát. Ha a hiányérzete nagy volt, akkor ezek a körök egyre jutalmazóbbá válnak, egyre többet jelentenek számára. Ez a folyamat sok esetben ártatlanul indul, és hosszú ideig a „legalitás” talaján marad. Esetleg a férfi több gondot fordít a külsejére, jobban várja a találkozásokat ártatlan flörtölésbe, verbális vagy gesztusokon alapuló játékokba bocsátkozik. Ám az eleinte bátortalan lépések aztán szexuális együttléthez vezetnek. Bár a folyamatnak gyakran nem is ez a leglényegesebb pontja, hanem a jutalmazó szituáció, amelyben a férfi olyannak élheti meg magát, amilyen a társa mellett nem tud lenni. Valaki friss szemmel tekint rá, és aktivizálja benne azt a késztetést, hogy újra tetszeni akarjon.

„Fájdalmunkban is érdemes önkritikusnak lenni, így megtalálhatjuk azokat a gyenge pontokat, melyeket megerősítve újraépíthetjük a viszonyt.”

Van még visszaút?
Ha tehát abban a helyzetben vagyunk, hogy a partnerünk félrelépett, de szeretnénk megmenteni, rendbe hozni a kapcsolatunkat, akkor a riválisnak elsősorban nem a testi adottságait érdemes kielemezni. Sokkal inkább azt, hogy mit láthatott meg a párunkban, amit mi elhanyagoltunk, nem vettünk észre, vagy nem találtunk fontosnak. Amit mi ketten rosszul működtettünk a kapcsolatunkban. E tekintetben még fájdalmunkban és akár jogos sértettségünkben is érdemes önkritikusnak lenni, mert így megtalálhatjuk azokat a gyenge pontokat, amelyeket megerősítve újraépíthetjük a viszonyt. Ha nem krónikus megcsalásról, csak egyszeri botlásról van szó, és mindketten szeretnénk együtt maradni, akkor ezt érdemes megtenni. Terapeutaként számos olyan esetet láttam már, ahol egy ilyen fájdalmas szituáció döbbenetes fejlődési folyamatot indított el. A nők ilyenkor végül azt szokták mondani: „Nem állítom, hogy örülök, hogy megtörtént, de ha őszinte akarok lenni: sokkal jobb lett a kapcsolatunk, mint előtte volt.” Ilyenkor a sérült bizalom is helyre tud állni, pontosan a közösen elvégzett munka miatt, amelyben vállvetve küzdöttek egymásért. Sokszor ezt az önismereti és kapcsolati munkát a sértettség lehetetleníti el. A nő ugyan megpróbálja a férfivel a folytatást, ám megbántott pozíciójában jóvátételt követel, vagyis sokkal többet vár el tőle, mint korábban. A férfi azonban, aki eleve azért lépett félre, mert valamilyen területen hiányt élt meg, egyelőre nem többet, hanem épp hogy kevesebbet tud adni. Erre a nő azt mondja, hogy ha nincs jóvátétel, akkor nincs folytatás sem! Ezt a helyzetet viszont a férfi egyedül nem tudja megoldani – ha a nő nem küzd és dolgozik vele közösen, akkor nincs igazi esély arra, hogy a kapcsolatot új alapokra helyezzék. „Ennek a férfinek fejlődjek én, aki becsapott és megcsalt?!” – kérdezik tőlem a nők. Ne neki fejlődjön, hanem saját magának, válaszolom ilyenkor. Mert ha a pár végül úgy dönt, hogy mégsem kívánnak együtt maradni, akkor is olyan tudást szereznek önmagukról és egy kapcsolat működéséről, amellyel már sokkal jobb eséllyel indulhatnak el egy következő szerelemben, házasságban.

Miért lép félre a férfi? Cikkünk nyomtatásban a Nők Lapja Psziché párkapcsolati különszámában jelent meg.
Kattints és olvass bele a magazinba!