Aki a nyolcvanas években volt gyerek, egészen biztosan jól emlékszik arra a két könyvre, amit akkoriban szexuális felvilágosítás témában megvásárolhattak a szülők. Egyébként mindkettő kapható most is, és ez nem véletlen. Gyerekeknek szóltak, elsős, másodikos kicsiknek, és az, amit nekik el kell mondani, és ahogy azt meg kell tenni, azóta sem változott.
Az egyik a Sehány éves kislány Marie-Claude Monchaux-tól olyan gyönyörű, hogy mi kéthavonta elmeséljük egymásnak az ötéves kislányommal. Öröm lapozgatni. Biztosan sokan tudják kívülről a bevezető mondatát is, mi legalábbis úgy olvastuk fel a barátnőimmel egymásnak évekig, mintha egy varázsige lenne:
Ez nem tündérmese, hanem igaz történet, de szebb minden tündérmesénél, mert egy igazi kislány igaz története.
A másik ilyen könyv volt Judy Hindley-től az Így működik a tested. Rongyossá olvastuk mind a harmincketten az osztályban. A felvilágosító része elég rövidke, mamagép és papagép hamar túlesik a gyereknemzésen, majd megnézhettük a magzat növekedését az anyaméhben, végül egy rajzot az épp születendő gyerekről, ahogy előbukkan a feje.
Ez a rajz elképesztően sok vicces órát adott nekünk, hetekig mutogattuk egymásnak, hangosan nevettünk rajta, és egy kicsit aggódtunk is, hogy ránk is ez vár majd. Engem határozottan megnyugtatott akkor édesanyám válasza a félelmeimre, miszerint egyáltalán nem így születik mindenki, nem kell félni, én például farfekvéssel születtem.
De jó, hogy akkor ezt valami jobb változatnak képzeltem.
A könyv legjobb része mégsem a mamagép, hanem az evőgép volt, amiben egy almából lett széklet és vizelet, ami a vécében landolt. Az emésztést én mindkét gyerekemnek ebből a könyvből meséltem, ők is imádták.
Manapság már más könyvek a menők egy osztályban:
Höjer, Dan;Kvarnström, Gunilla: Kis fütyikönyv, Kis puncikönyv
Mint a címe is jelzi, tényleg kis könyv, és nem is célja az átfogó felvilágosítás. Tíz-tizenegy éveseknek ajánlom, akiket már erősen foglalkoztat a téma, de tényleg még csak elméletben. Tipikusan arra való kis könyvek, hogy együtt olvassa akár szülő-gyerek, akár haverok, és jókat nevessenek a fütyi és a punci összes ismert, illő vagy illetlen, de gyakran használt nevén, illetve érdekes történelmi, kultúrtörténeti és biológiai információkkal gazdagodjanak.
Mivel célcsoportja azok a gyerekek, akik még nem élnek nemi életet, ezért sokkal részletesebben foglalkozik például az önkielégítéssel, mint a védekezéssel vagy a párkapcsolatok problémájával. A könyv kisebb gyerekeknek szól, és ők nagyon szeretik. Nem átfogó mű a felvilágosításról, ne is várjunk tőle ilyet, de ennek ellenére ott a helye minden kistini polcán.
James Dawson: Fiú vagyok
Ha csak egy könyvet ajánlhatnék tinifiúknak, akkor ez lenne az. Már rögtön a bevezető irtó vicces, olyan, hogy hazafelé a buszon a szülő kénytelen a könyvet előszedni a táskájából, és feltűnően vigyorogni, amíg le nem száll. Minden egyes mondaton. Pedig a téma komoly és igencsak átfogó. Tényleg mindenről szó esik, olyasmikről is, amik egy felnőttnek talán eszébe se jutnak, egy kamaszt viszont a legapróbb részletekig érdekelnek.
„Hogy lehetsz egyszerre menő és vonzó, miközben az arcod tiszta pattanás, és még ott is szőrök nőnek rajtad, ahol sose gondoltad volna? Egyáltalán: mi a fene történik veled? A többiek is ugyanilyen hülyén érzik magukat?”
Az író rengeteg felvilágosító órát tartott, mielőtt a könyvet megírta. Talán nincs is olyan kérdés, amit ne tettek volna fel neki a kamaszfiúk a testükkel, lelkükkel kapcsolatban, éppen ezért tudja, hogy mi az, ami a legjobban nyomasztja őket, mi az, ami talán annyira nem, de muszáj tudniuk róla.
Felhívja a figyelmet az elfogadásra is, ami pont ebben a korban, akiknek a könyv szól, igencsak hiánycikk a tinik életében. Elképesztően kritikusok, és sajnos nemcsak önmagukkal szemben, hanem a társaikkal is, akiknek éppen ezért elég sokat kell a lelküket ápolni otthon. Minden vélt vagy valós kritika a szívük mélyére hatol, akkor is, ha úgy tesznek, mintha meg se hallották volna.
A szerző olyan dolgokra is kitér részletesen, amik egészen addig természetesek egy fiúnak, amíg anyukája vagy apukája a kád szélén ücsörög esténként a fürdés alatt, és beszélgetnek, vagyis például az, hogy a vízben nemcsak ázunk, hanem meg is mossuk magunkat, mert különben…
Amikor eljön az ideje annak, hogy a szülők elhagyják a fürdőszobát, sőt egyenesen ki vannak zárva, akkor bizony egy fiúnál különösen jó, ha kéznél van egy könyv, amelyik pár sorban megjegyzi mondjuk ezeket: ki kell alakítanod a rendszeres tisztálkodás szokását, mert így nem űződ el a bűzöddel magadtól az embereket.
Szó esik még öltözködésről, részletesen szól a borotválkozásról, és akkor végre eljut a szexeléshez. Ez a fejezet címe is: Szexelés.
Úgyis ezt olvassák el először, de szerencsére ez a rész is annyira el lett találva, hogy muszáj a végén előre lapozni, majd újra elolvasni a szexelést, majd még egyszer, végül lehet továbbhaladni a könyvben a többi fontos rész felé. Védekezés, nemi betegségek, és az abortusz témáját sem hagyja meg csupán lányoknak szóló könyv témájának. Felelősség mindkét félnek.
Szó esik még szerelemről is, sőt a szerelem végén a szakításról is, végül az utolsó fejezetben a férfiéletről.
A könyvnek megjelent a lány párja is Hayley Longtól Lány vagyok címmel. Szerintem sajnos gyengébb, mint a fiú párja, de együtt a kettő mégis egy teljes egész. Különben is érdemes megvenni mindkettőt, függetlenül attól, hogy fiú vagy lány lakja a gyerekszobát, mert garantálom, hogy mindkettő érdekelni fogja őket. Titkok úgy sincsenek, és nem baj, ha egy fiú is tud a lányokat érintő problémákról, és fordítva.
