„Ha fáradt vagy valami baja van, az én ölemben nyugszik meg, és kizárólag velem alszik el. (23 hónapos koráig szoptattam, és mindig szopás közben aludt el. Mostanában odaülök az ágya mellé, simogatja a hajamat és szopja az ujját.) A székletvisszatartás tél elején kezdődött. Ősz során nagy változás volt az életünkben. Két éves és nyolc hónapos volt szeptemberben, amikor elkezdtük a bölcsit. Én a beszoktatási idő után elkezdtem dolgozni a régi munkahelyemen, ami a szülés előtti évek tapasztalata alapján sok feszültséggel töltött el. Ma már nem ott dolgozom, találtam egy hatórás másik állást, jó közlekedéssel. Reggel fél kilenc előtt érünk be a bölcsibe, és négyre tudok érte menni. Férjem is korán végez, a nap többi részét együtt töltjük. Nagyjából belenyugodtam, bár még most is sokszor gondolok arra, hogy mennyivel jobb lenne neki még, ha egész nap rá figyelhetnék. Ő szívesen megy, a gondozónők nyugodt légkört teremtenek, vannak már kis barátnői is. Ha valaki éppen bekakil vagy bepisil, ezt teljesen természetesen kezelik a gondozónők. Kislányom nem fél semmitől. Mesét ugyan szokott nézni dévédén, de ártatlan meséket. A kakilás visszatartását először nem vettük komolyan, mert úgy láttuk, minden rendben van, kislányunk szinte sosem kakilt mindennap egész pici korától eltekintve, inkább csak kétnaponta.
De most már szinte minden esténket megkeseríti a kakilás körüli probléma. A gondozónők is szóltak, hogy egész nap szenved tőle. Játszani se megy, hiába hívják. Fogja a fenekét, és körbe-körbemegy sápadtan, kétségbeesett arccal. Néha már annyira nem tudja tartani, hogy véletlenül kijön egy kis maszat. Figyelünk, hogy igyon eleget, egyen gyümölcsöt, és kevés csokit kap. Igaz, hogy decemberben, amikor a probléma kezdődött, az átlagosnál többet kapott (Mikulás, karácsony). A szobatisztaság kétévesen simán ment, ő kérte a bilit, nem erőltettünk semmit. Attól kezdve csak alváshoz és kakiláshoz használtunk pelenkát, ez így is maradt. Én is hajlamos voltam székletvisszatartásra, tulajdonképpen csak a szülés óta szűntek meg az ilyen gondjaim. A jó gyerekorvosunk lelki okokra gondol, azt tanácsolta, hogy én próbáljam meg lazábban venni a dolgokat, és elfogadni, hogy kislányom bölcsibe jár, én pedig dolgozom. Esténként egy kis kanál olívaolajat, reggelre pedig frissen facsart narancslevet javasolt. De a tünet nem enyhül. Hová forduljunk?”
Visszatartás
A gyermekorvos kollégának most is igaza van, amennyire ez a távolból, levele alapján megítélhető. A székletvisszatartás gyakorta függ össze az elszakadástól való félelemmel.
Az egy éven is túlterjedő szoptatási idő, a kisgyerekkori elaltatás módszere, a maga lelkiismeret-furdalása, hogy már nincs a gyerekével, és tépelődése, hogy nem kellene-e vele lennie, mind együtt hozzájárulhatnak a tünet kialakításához. (Mesét, ugye, mondanak is esténként, nem csak a dévédén nézi?) Egy kis vigasztalás: a legfrissebb vizsgálatok szerint amilyen fontos, hogy az első életév még az anya közelében teljen, annyira egyértelmű, hogy a második életév megkezdése után a gyereknek nem árt, ha megfelelően felszerelt, jó gondozónőkkel ellátott és nem zsúfolt bölcsődébe kerül, ha az anyával és a családdal való jó és érzékeny kapcsolat a nap többi részében megmarad. Igen, kislánya a maga szorongásait és félelmeit, tépelődéseit éli át mint a sajátját.
Feltehetőleg szégyelli elkérni a pelenkát a bölcsődében, amikor kakilnia kell. Talán jó lenne biztatni, hogy nyugodtan kakilhat a pelenkába ott is, ahogy otthon szokta. Egy bögre meleg ital – és a nem siettetett reggeli készülődés – talán hozzá tudná őt segíteni, hogy már reggel megszabaduljon a széklettől. (Ehhez persze kicsit korábban kellene felkelni, ehhez viszont kicsit korábban kellene lefeküdni…) Igazuk van, hogy ha egy tünet nem enyhül, itt az ideje szakemberhez – pszichológushoz – fordulni. Én valószínűleg először a lakóhely szerinti illetékes nevelési tanácsadót keresném meg. Ha ez nem vezet eredményre, akkor, gyerekorvosuk tanácsát is kikérve, gyermekklinikai vagy kórházi pszichológiai – mentálhigiénés – szakambulanciát keresnék fel.
(Vagy bármely olyan rendelőt, ahol együttes „baba-mama” terápiát ígérnek, bár persze kislányuk már kinőtt a babakorból.) Megfelelő kezelés után a tünet gyorsan rendeződni fog.
A cikk nyomtatásban a Nők Lapja e heti számában jelent meg.
A legfrissebb szám tartalmából:
- Marozsán Erika: Amikor anya lesz a színésznőből
- Villámgyors vacsora: melegszendvics
- Elhagyott a húsz évvel fiatalabb diákjáért!
- Márciusi ifjak 2012 – a Nők Lapja őket választotta
- Nem akar kakilni!
- Klímatudatosan a fürdőszobában
- 12 jó tanács az energiatakarékos vízhasználathoz
Ha előfizetnél a lapra, itt és most megteheted!