A kislány 23 évvel ezelőtt, Down-szindrómával és komoly szívproblémákkal jött világra, koraszülöttként. Az orvosoknak nemigen volt választásuk: négy egymást követő műtétet hajtottak végre Francescán, hogy megmentsék az életét. A kislány már akkor megmutatta a világnak, hogy nem adja fel egykönnyen, a szakemberek szerint csodaszámba ment, hogy felépült a kockázatos beavatkozásokat követően.
Igaz, hogy Francesca megerősödött, anyukáját, Loredana Ambrosiot mégsem kecsegtették sok jóval a hozzáértők – szinte nem telt el úgy nap, hogy ne mondták volna a szemébe: a kislánya soha nem lesz képes arra, hogy normális életet éljen. Szerencsére őt sem olyan fából faragták, hogy feladja a küzdelmet, így egyszerűen elengedte a füle mellett a lesújtó szavakat, és mindent megtett azért, hogy Francesca mindennapjai úgy teljenek, mint a többi gyereké.
Amikor a kislány 7 éves lett, ő is beült az iskolapadba és ugyanazokból a könyvekből tanult, mint bármelyik elsős. Loredana ezzel is azt akarta bizonyítani, hogy előttük nincs lehetetlen, hiába akadtak olyan „hozzáértők”, akik azzal riogatták, hogy Francescának rosszat tesz azzal, ha kitartásra és tanulásra ösztönzi. A Calabriai Egyetem kommunikáció szakára is együtt iratkoztak be, és közösen dolgoztak keményen azért, hogy diplomát szerezhessenek. Szakdolgozatuk témájául nem is választhattak volna mást, mint a társadalmi megbélyegzés kritikáját, válaszul arra a sok bántó megjegyzésre, amit az eddig megtett úton hallottak.
Ha Loredana mindent elhitt volna, amivel a szakemberek és a kéretlen tanácsadók ostorozták, Francesca talán írni sem tanult volna meg. A diploma megszerzését nem csak ők tartják hatalmas győzelemnek: a bizonyítvány mellé ugyanis egy elismerő oklevelet is kaptak a Calabriai Egyetem rektorától, Gino Mirocle Criscitől, aki igazán különlegesnek nevezte a valóban nem mindennapi anya-lánya párost. Hozzátette, hogy az egyetemi tanulmányok mindig nagy kitartást és elszántságot követelnek, ám Francescáéknak az átlagosnál is többet kellett kihozniuk magukból.
(Via leggo.it)