Úgy döntöttem, az orgazmus természetével kapcsolatos elméleti kutakodást ezúttal meghagyom másoknak. A neurológiától az antropológiáig számtalan tudományterület vizsgálta már ezt a rejtélyes dolgot, amit igazából mindannyian máshogy élünk át, és leginkább semmilyen közös álláspontot nem sikerült még kialakítani a kérdésben. Én most egy egyszerű hétköznapi tapasztalatot szeretnék megosztani, aminek az égvilágon semmi köze a genitáliákhoz. Ha szigorú értelemben akarnék csatlakozni az orgazmuskutatás valamelyik ágához, akkor azoknak a neurobiológusnak a felfedezéseihez tenném, akik azt tapasztalták, hogy gerincműtétet elszenvedett betegek orgazmuskészségét vagy pozitív, vagy negatív irányba, de befolyásolta a műtéti beavatkozás.
Szex és kacagás
Ennél azonban élettel és érzelmekkel telibb az az élmény, amit a gyerekem csikizés címen minden áldott nap kikövetel magának. Ahogy figyelem őt, és más hasonló korú maszatkákat, azt látom, hogy semmihez nem hasonlítható az a testet-lelket átmosó önfeledt kacagás, amit egy egy ilyen hancúr közben a gyerekek képesek előadni. Hacsak mégis nem az orgazmushoz. A lehető legvidámabb, kemikáliák, alkohol, vagy bármi lazító nélkül, kizárólag a test macerálásából fakadó, lelkileg és érzelmileg töltött módosult tudatállapot. Én a magam részéről ezt igen meggyőző gyakorlati definíciónak találom. A kérdés már csak az, hogy ha egyszer rendelkeztünk vele, az évek során hol veszítjük el, és hogyan tudunk ismét visszatalálni ehhez a képességünkhöz?
