Először is minden svédasztalos vacsora vagy reggeli alapszabálya, hogy lehetőleg csak annyit szedjünk a tányérra, amennyit meg is eszünk, a maradékokkal telepakolt asztal ugyanis nemcsak azért idegesítő, mert hatalmas pazarlás, de nem is túl szimpatikus szokás. Sajnos a magyar turisták nagy része még mindig szarka módjára repül rá az „ingyen” svédasztalra, jól telepakolja a tányérját, aztán vagy nem ízlik neki és otthagyja, vagy pedig nem fér már belé…
Óvatosan az öntetekkel és a házi koszttal
Ha hazai szállodában vagyunk, akkor nem kell félni az ételektől, a frissesség legyen a mérvadó, ha dönteni kell. Ha nagyon meleg van, akkor érdemes kerülni a különböző majonézes szószokat a salátákhoz, ezeket ugyanis néhány helyen nem hűtik. Maradjanak a friss saláták és az olajos vagy ecetes öntetek.
A levesek közül az autentikus magyar ízekkel nem lehet gond, bár a húsleves sosem lesz olyan finom, mint anyánké. A különböző gulyásokat ritkán rontják el, és a krémlevesek sem kritikán aluliak. Amit érdemes elkerülni, az a gombaleves, a gomba ugyanis a leggyorsabban romló zöldségek egyike, és a gyümölcsleves, amiből sok helyen nem főznek minden nap frisset.
A húsoknál a megromlás szempontjából csak a belsőségekkel lehet gond, de pacalt és rántott velőt ritkán kínálnak. A rántott vagy sült húsoknál nem a romlásveszély a legnagyobb rizikófaktor, hanem a kiszáradás. Minél többet várnak ugyanis a csévingben, annál szárazabbak lesznek. A régóta várakozó hús széle kezd sötétedni, sőt fel is pöndörödhet. A panírozott húsoknál pedig a ráncos/fodros borítás adhat okot aggodalomra. Rántott sajttal vagy gombával ne is próbálkozzunk, azok ugyanis minél többet állnak, annál ehetetlenebbek lesznek. A különböző raguk pedig sokszor a lehulló húsokból készülnek… A hortobágyi palacsinta pedig az egy nappal korábbi csirkepörkölt maradéka. Jobb, ha ezt mindenki tudja, és nem ringatja magát hiú ábrándokba.
Necces választás a kacsa vagy a liba is, sok helyen konfitálás címszó alatt taplóra szárítják, bár azok érnek egy próbát, hátha eltalálják. Mi úgy szoktuk csinálni, hogy egyvalaki a társaságból megnyeri a kóstolás lehetőségét, és a többiek csak az után fognak hozzá, ha a tesztalany elismerően nyilatkozott az ételről. Hogy mit eszünk mi? Legtöbbször valamilyen frissel sültet rizzsel vagy sült krumplival, azt ugyanis mindenki imádja, ezért kénytelenek gyakran utánsütni, így aztán szinte mindig friss. De ettől függetlenül mindig megkóstolunk szinte mindent…
Külföldön a jelszó: fertőtlenítés
A szervezett utazások főszezonja alatt turisták ezrei mennek olyan országokba, amelyeknek a gasztronómiája markánsan eltér az itthon megszokottól. Tunéziában, Marokkóban, Egyiptomban, de akár Görögországban is találkozhatunk a svédasztalon olyan fogásokkal, amelyek hozzávalóit eddig csak a National Geographicban vagy az állatkertben láttuk. Ezektől sem kell félni, ehetetlen étel nem kerül a szállodákba. Arra azonban érdemes figyelni, hogy minden étkezés, főétkezés előtt fertőtlenítsünk! Nem vicc, még szüleinktől tanultuk, hogy vacsora előtt érdemes inni egy kupica pálinkát. Orvosaink ugyan hivatalosan nem biztathatnak bennünket rövidital fogyasztására, de magánemberként szinte mind azt vallja, hogy ha idegen kultúrába utazunk, akkor jobb, ha viszünk magunkkal valamilyen fertőtlenítésre alkalmas italt. Ez egyébként a fűszeres ételek emésztésénél is segíthet.
Kerüld a jégkockát!
A jégkocka az arab országok egyik legnagyobb veszélyforrása, Tunéziában, Egyiptomban és Marokkóban (hogy csak a legnépszerűbb desztinációkat nézzük) nem iható a csapvíz, erre a legtöbb hotelben gondosan fel is hívják a figyelmünket. A jégkocka azonban sok helyen mégis ebből készül. Ezért csak olyan gyümölcsöt együnk, ami nincs feldarabolva és jégkockával hűtve. A gyümölcsöt mindig ásványvízben vagy speciális tisztítószerben mossuk meg, és csak utána fogyasszuk. A jégkockával érkező italokat pedig ne igyuk meg! Láttunk már cudar gyomorrontást egy jeges koktél után.
Lesre futás birkával
Tőlünk délre és keletre előszeretettel készítenek mindent juhtejből, a joghurttól elkezdve a sajtokon át szinte mindent. Erre érdemes lesz figyelni, aki nem szereti, de cserébe függője a tejtermékeknek, az vigyen magával és tárolja a hotel minibárjában. A birkaparára egyébként a töltött húsoknál is érdemes figyelni, sokszor ugyanis nem írják ki angolul sem, hogy mivel készült az adott étel. Valamennyi bátorságra azonban mindenképpen szükség lesz, mindent kóstoljunk meg, mert előfordulhat, hogy a kecskét itthon meg sem ennénk, de a helyi fűszerezés annyira felturbózza, hogy rajongók leszünk.
Amit ne egyél!
A különböző pástétomokat és ragukat érdemes elkerülni, mert egyrészt tele lehetnek olyan láthatatlan összetevőkkel, amelyekre allergiásak vagyunk (különösen a keresztallergiában szenvedők figyeljenek), másrészt ezek pont úgy készülnek, mint a hazai svédasztalos menük esetében. Kerüld a habokat és egyéb furcsa kinézetű desszerteket, ezek a legtöbbször nemcsak furcsán néznek ki, de azok is.
Amit egyél!
Mindent, ami friss. Ne hagyd ki a halakat, a sülteket és az egzotikus köreteket! A legtöbb szállodában nagyon figyelnek arra, hogy a helyi specialitást gondosan készítsék el. Sőt ezek legtöbbször finomabbak, mint a „kontinentális” fogások, amelyeket csak imitálni tudnak. A péksüteményekre a legtöbb szálloda igen nagy hangsúlyt fektet, ezért ha mással nem, azzal biztosan jól fogunk lakni. Válogatósaknak pedig annyit tudunk ajánlani, hogy egyenek bőséges reggelit, ami nagyjából mindenhol ugyanolyan, és válasszák az abszolút rizikómentes gyerekmenüt.
| Svédasztaltippek kezdőknek
Mindent kóstolj meg, egy falatot is nyugodtan kiszedhetsz. Ne halmozz! Nyugi, nem fogy el, a szállodákban figyelnek a folyamatos utántöltésre. Amit senki nem választ, azt kerüld el te is. Menj időben, a legjobb kaják az elején vannak, még akkor is, ha mindig kerül ki újabb adag. Nézd meg, mit esznek mások, lehet, hogy amit eddig szósznak ettél, egy egyszerű leves… Ne edd meg, ha nem ízlik, senki nem fog ujjal mutogatni rád, ha maradékot hagysz. |
