Hogy kerül egy magyar lány Haitire?
2011. január elsején úgy mentem át az új évbe, hogy elhatároztam, önkéntesmunkát szeretnék vállalni valahol pár hónapig. Két hónap keresgélés során rájöttem, hogy ez nem is olyan egyszerű. Végül aztán az Amerikában élő nővéremtől hallottam arról az alapítványról, amelynek azóta is dolgozom.
Mik voltak a legelső nehézségek, amikkel találkoztál?
Először is a nyelvi akadály, hiszen akkor még nem beszéltem kreolul. Illetve az, hogy nehezen fogadtak be az ottani dolgozók. Az első egy hónapban szinte alig beszéltek velem, így először csak a gyerekektől tanultam a nyelvet.
És a legelső sikerélmény?
A gyerekektől az elejétől fogva sokat kaptam. Emlékezetes öröm, amikor először tudtam egyedül megetetni egyiküket, vagy mikor elkezdtek kinyílni, mosolyogni a földrengésben megsérültek.
Eredetileg öt hónapra utaztál oda, és azóta sem tudod őket elhagyni…
Nem tudok elválni, megválni a gyerekektől, az országtól. Sok örömöt kapok tőlük, nagyon jó dolog látni, hogy eredményes a munkám. A pénz sem motiválna annyira, mint ezek az apró emberi örömök. Szerencsés vagyok, hogy ilyen munkával (úgy, ahogy) el tudom tartani magamat.
Mennyiben más az ott élő emberek gondolkodásvilága?
Nagyon. Haitin a halál például a mindennapi élet része. Nekem ez sokszor nagyon nehéz. Ők a sírást például teljesen elítélik, mert azt mondják, bevonzza a szellemeket. Ilyenkor néha világgá futnék. Ám amennyire érzéketlennek tűnnek néha, annyira becsülöm is az óriási hitüket. Az, hogy a földrengés katasztrófáját elfogadták, és nem Istent okolják érte – ahogy az talán nem lenne meglepő – az számomra bámulatos. Sokat tanultam, lelassulni a mindennapokban, megállni egy percre, és örülni a pillanatnak. Vagy akár táncot lejteni etetés közben…
Az önkéntesmunkád eredményeképp nemrég igazgatónak neveztek ki. Nem kis feladat lehet.
Régebben többet dolgoztam a gyerekekkel közvetlenül, mára erre nagyon kevés időm van. A munkám nagy része a gép előtt zajlik. Azzal, hogy több embert koordinálok, önkénteseket szervezek és anyagilag is fejlesztem az otthont, többet tehetek a gyerekekért, de nagyon hiányoznak a régi felhőtlen együttlétek.
Mik a legfőbb céljaid, terveid, melyeket meg szeretnél valósítani?
Állandó problémát jelentenek például a kulturális különbségek, illetve az, hogy az alapítvány anyagilag nem támogatja a projektjeimet. Elsődleges célom, hogy a Hope Home-ba egy kicsit belevigyem azt a modern gondolkodást, hogy a sérült embereket teljes emberként kezeljük. Nem elég az, ha a minimális fizikai szükségleteiket kielégítjük. Terápiás programot kezdtem, és nyolc gyerek oktatását szeretném biztosítani hosszú távra, az adományoktól függően. A sok érdeklődés, illetve egy korábbi jól sikerült gyűjtés arra bátorított, hogy belevágjak hosszabb távú, költségesebb projektekbe.
Idén tavasszal szerveztél egy magángyűjtést az árvaháznak. Milyen eredménnyel zárult?
Jól! 26 gyerekről 6 „mamma” gondoskodik, ami óriási munka a megfelelő felszerelések nélkül. Itt nincsen emelőszerkezet, mozgássérült-WC, speciális kád… ami a fejlett országokban alapfelszerelés. Szeretném ilyen téren is fejleszteni az otthont, de ezek egyelőre hosszú távú tervek. A ruhákat és pelenkákat is kézzel mossák. Ezért szántam el magam idén tavasszal egy gyűjtésre, aminek célja egy mosógép vásárlása volt. Annyira jól sikerült ez az akció (1300 dollár jött Magyarországról), hogy a mosógép mellett vettem ventilátorokat, vízautomatát, speciális poharakat, polcokat, amik nagyban hozzájárulnak az itt élők kényelméhez.
A mai adománygyűjtő estnek mik a legfőbb céljai?
A gyerekek közül sokan különböző fogyatékosságokkal élnek, gyakori a CP, a Down-kór és az autizmus. Néhányuk teljesen ágyhoz kötött, de van, akinek jó esélye van a teljes életre. Nagyon elégedett vagyok a mammák munkájával, de nem várhatok tőlük többet, mint a gyerekek fizikai szükségletének kielégítését: napi egyszeri fürdetést, fektetést, etetést. Megfelelő eszközök (emelőszerkezet, speciális kád) nélkül ez elmondhatatlanul sok munka. Jelenleg a sérültek oktatására és a terápia fejlesztésére gyűjtök.
| Jótékonysági est az Ötkertben (Budapest 1051, Zrínyi u. 4): szeptember 26-án, 19 órakor. Filmvetítés, tombola és élő zene lesz, gyertek! Ha valaki ma nem tud elmenni, de segítene, ezen az email címen eléri Dórát: dnemere@yahoo.com |
